|
 2015.05.08.
Vona a Jobbik kertésze
Vona Gábor Jobbik
: Előfordultak vállalhatatlan vadhajtások a Jobbik környékén,
de ezeket magam fogom lenyesni. A néppárti Jobbik visszautasítja,
hogy politikai karanténba akarják zárni a politikai ellenfelei,
Tapolca a 2018-as választások főpróbája volt.
Volner János
Jobbik: Tiszteletben tartjuk a külföldi vállalatok milliárdos
befektetéseit. Az EU tagság jó, mert szociális és gazdasági
biztonságot ad, a Jobbik nem tervezi Magyarország uniós
csatlakozásának felmondását, sőt a külföldi cégeket a törvényalkotás
eszközeivel segítjük a parlamenti munkájuk során.
Mindeközben Ifj.
Hegedűs Lóránt református lelkész video üzenetét a
„lelkileg és testileg alultáplált magyar népnek” küldi, a
globalista háttérhatalomnak ellenálló Jobbikról, melynek fő
célkitűzései közé tartozik az EU csatlakozási szerződés
felülvizsgálata (felmondása? – Szerk.) és a cionista rezsim
országhódító törekvéseinek elítélése.
Mi mozgatja a
Jobbikot, kérdezgetik a gondolkodó magyarok, miért beszélnek
össze-vissza? Valószínűleg pénzért.
Annak idején, a gárda
külső megjelenését megtervező stylist csapatát is a
megszerezhető pénz dominálta. A várható bevétel reményében
elkészítette a politikai finanszírozó által megvásárolt
terméket. Mint egy divatbemutatón, Budapesten be lett mutatva.
Már csak el
kellett menni kisközségek munka nélkül lődörgő fiataljai közé
a hétvégi diszkóba, ahol bőven akadt ugyancsak munka nélkül
maradt határőr, elcsapott titkosszolgálati ember mint őrző védő
kft-s, és egyéb valamikori egyenruhás: máris adva volt egy
csapat gárdista. Sec-perc beöltöztették őket, akadt busz
amivel utazhattak, nyilván napi díj is, hát ment a dolog, mint
a karikacsapás. Amikor az emblematikus jobbikost, a fő gárdistát,
a zsidó Szegedi Csanádot, röviddel az EU-s választás előtt
fekete lajbiban áprádsávos kendővel a nyakában egy időközin
elért 9 %-os eredményével berobbantották a politika színpadára
Ferencvárosban, látszott, hogy bizony itt ( ami a boszorkánykonyha
főszakácsait illeti) nem nyeretlen kétévesekkel van dolgunk.
Csurka István abban a minutumban megkongatta a vészharangot, de
előrelátásáért hálára nem számíthatott, éppen ellenkezőleg,
a nagy boszorkánykonyha kondérjának mélyéből felkorgó gyűlölet
nyomta el a harang szavát. Az kellene még, hogy Csurka belerondítson
a nagy kevercsbe! Inkább tegyük őt indexre, tanácsolta minden
oldal politikai think tankja, az okosok meg bevették, így lett
teljes az elhallgatása. Az embargó alól kivételt a Széles Gábor
tulajdonában lévő Echo tv-ben éppen induló, Földesi Margit történész
műsora képezett. Csurkán kívül a Jobbik jelenséget elmagyarázó
valódi elemzéssel senki nem vesződött. Közben kifőtt és fel
lett tálalva a gárdás-jobbik menü: mindenki azt csemegézett
ki magának belőle, amit akart. A mérsékelt polgárok azt találták
fogyaszthatónak a maguk számára, hogy a jobbik azért jó, mert
a baloldalt gyengíti, némely népi csoportoknak furcsamód Balóné
Morvai Krisztina édeskés selypegése, magunkfajtázása, radikális
nemzetvédelem-ízűnek tűnt. A legnagyobb füstje a „cigánypecsenye”
sütögetésének lett. A magukra hagyott tanyák és védelem nélküli
határszélek öregjei, kicsinyke kertek napszámosai felé a szél
a terményei, a háza körül kapirgáló jószágai védelmezőinek
szagát fújta, az lengte körül a gárdista jobbikost, mikor megérkezett.
Itt a csodaszer – gondolták szegénykék, az életüket is veszélyeztető
tolvajok ellen. Milyen szép is a fehér ing a fekete mellénnyel!
Masíroznak, katonanótákat énekelnek. Kerül még darutoll is a
mieink kalapjára – biztatták egymást a szomszédok. Ott álltak,
integettek szerencsétlenek a vonuló pocakos gárdistáknak a
szerencsétlenek a poros út szélén. Lengették az árpádsávos
zászlókat. Máskor szaladtak nézni a TV-n közvetített nagy
pesti rendezvényeket, ahol égették az EU zászlót, közben
oda-oda mondogattak a hatalomnak. Minden médium velük volt tele.
Vona a Magyar Nemzetben is óriási teret kapott, hogy részletesen
ecsetelhesse, miért is látja szükségét a sorkatonaság megszűnésével
keletkezett „hiány” pótlásának. A Magyar Gárda nem
titkolt célja ugyanis a „nemzeti önvédelmi keretek megteremtése”,
amit egyebek mellett legális lőgyakorlatozással képzelnek
el... Az első ötvenhat gárdistát augusztus 25-én avatják a
budai Várban. Für Lajos, az Antall-kormány honvédelmi
minisztere lapunknak megerősítette: augusztus 25-én a Szent György
téren valóban ő adja át az okleveleket a gárdistáknak,
Wittner Mária lett a zászlóanya. A megbízott főparancsnok
szerepét Usztics Mátyásra osztották. Ekkortájt Morvai
Krisztina és ifjabb Hegedűs Loránt is mellényt öltött, Balczó
Zoltán EP-képviselő, brüsszeli tapasztalatait osztotta meg a gárdistákkal.
Hegedűs Loránt pedig megáldotta a zászlóikat. Vona gárdamellényben
tette le képviselői esküjét. Körülbelül ez volt a gárdistákról
szóló média akció csúcsa. A választások után véget
vetettek a média akciónak is. Meg a gárdának is. Vona Gábor
vagy saját akaratából vagy a fenntartók parancsára
szisztematikusan a megszűnésig nyesegette a gárdát. Azokat
tagadta meg elsőnek, akik a legnagyobb szolgálatot tették a
Jobbiknak, akik kezdetben a nép bepalizásának leghatásosabb
eszközei voltak. Majd sort kerít a többi a vadhajtásra is. A gárdisták
bakancsostul felszívódtak. A Jobbikban szőrmentén zsidózgattak
egyet-egyet a parlamentben, azután elhatárolódnak saját maguktól.
Viszont bátran cigányoznak mert a cigány holokauszt tagadásáért
nem jár börtön. Az utolsó „hőstett”, köpés a Duna parti
vascipőkbe. Így nyesegetheti nagy sajtónyilvánosságtól övezve
Vona, a kertész, a vadhajtásokat, és virággal engesztelheti a
megbántottakat. Csúcsra járatva a szélhámosság. Sok pénz
dagasztja a jobbik vitorláját. Hogy azután a pénz kiktől származik
és miért kapják a kiválasztottak, nem számít. Legyen! Ez a lényeg.
Az a társadalom,
amelyben egyébként igen sok, magát nagyon szegénynek érző
ember él, végtelenül kiszolgáltatott helyzetben van.
Becsapható.
czyla
|
