vissza a főoldalra

 2015.05.15. 

Noam Chomsky: Izrael és Amerika a két lator állam, Európa pedig az USA szolgája

A lakosságnak ezt a lesújtó véleményét az amerikai média nem hajlandó közzétenni

A Global Conversation vendégeként mondott még különbeket is Chomsky, többek között azt, hogy a világ két szakadék felé tart teljes gőzzel, az egyik egy küszöbön álló természeti katasztrófa, a másik pedig egy 70 éve körülöttünk lebegő atomháborús veszély.

Nézői kérdésekre válaszolva kifejtette:

Nem vitás, hogy az Egyesült Államok és Izrael a világ két atomhatalma, nem titok, hogy az emberek elsöprő többsége Amerikát tartja a világbéke legnagyobb kerékkötőjének ám az amerikai média ezt nem hajlandó közzé tenni.

Néhány hete az Atomtudósok Lapja létrehozta az ún. ítéletnapja óráját, melyet két perccel közelebb állították éjfélhez. Az éjfél a vég, és ettől jelenleg, szerintük három percre vagyunk. 30 éve, vagyis az első Reagan-években kialakult pánik óta most vagyunk a legközelebb egy atomháborúhoz. Benjamin Netanjahu ellene van az Iránnal kapcsolatos megállapodásnak, mégpedig azért, mert Irán keveset költ a hadseregére még régiós szinten is, nemhogy amerikai viszonylatban. Chomsky szerint Irán védelmi stratégiát dolgozott ki arra, hogy visszatartson egy támadást addig, amíg a diplomáciai csatornák beindulnak. Az Egyesült Államok és Izrael, a két lator állam pedig példát akar statuálni. Egy értelmes stratéga sem gondolhatja komolyan, hogy Irán valaha is bevetne atomfegyvert. Ha erre készülnének, akkor egyszerűen eltörölnék az országot a föld színéről, és semmi jele annak, hogy az uralkodó papok, bármit is gondolunk róluk, szeretnének mindent lerombolni.

Noam Chomsky másik meglepő állítása, hogy Amerika folyamatosan veszélyezteti Izraelt. Mégpedig azzal, hogy feltétel nélkül támogatja az izraeli politikát. Ha visszatekintünk 40 évre, mondjuk 1970-re, akkor látható, hogy Izraelt az egész világ csodálta, legalábbis sokan pozitívan álltak hozzá. A korai 70-es években azonban Izrael hozott egy döntést. Választhatott és úgy döntött, hogy a saját biztonsága érdekében a területi terjeszkedés útjára lép még akkor is, ha ennek veszélyes következményi lesznek. Ez már akkor egyértelmű volt – mondja Chomsky, és emlékeztet akkori írására, mely szerint: ha Izrael expanzióval szeretné növelni biztonságát, akkor az hosszú távon belső elkorcsosuláshoz vezet, dühöt termel, elszigetel és pusztulást okoz. Az, hogy Amerika ennek ellenére támogatta az expanziót, hozzájárult az Izraelt fenyegető veszély növeléséhez.

Arra a kérdésre, hogy mennyiben felelős Amerika és a szövetségesei a terrortámadásokért, Noam Chomsky ugyancsak keményen válaszolt: a világ legszörnyűbb terrorkampányát éppen Washington folytatja a globális likvidálásokkal. Soha nem volt ilyen méretű terrorkampány.

Ez a drónkampány, ez nem más, mint gyilkolás. Az Egyesült Államok a világ nagy részén szisztematikusan és teljesen nyíltan – és most semmilyen titkot nem mondok, mert mindannyian tudjuk – levadász olyan embereket, akikről azt gondolja, hogy egyszer számára fenyegetést jelenthetnek. Ez tényleg gyilkolás, hiszen ha egy jemeni falura bombát dobnak, hogy likvidáljanak valakit, aki talán ott sincs és emiatt ártatlanok is meghalnak, akkor mégis mit gondoltak, hogyan reagálnak az emberek? Bosszút akarnak állni.

Majd egy nemrég készült tanulmányra hivatkozva ismertette a CIA kínzási technikáit. A kínzás legrosszabb formája a kiadás. Ez azt jelenti, hogy a gyanúsítottakat elküldték egy kis kínzásra olyan diktátorokhoz, mint Asszad, Kadhafi vagy Mubarak, hogy kicsikarjanak belőlük valamit. Ez a rendkívüli kiadatás intézménye. A tanulmány felsorolja azokat az országokat, amelyek ebben részt vettek. Elsősorban a közel-keleti diktatúrákat említik, mert főleg itt történtek a kínzások, és persze a legtöbb európai országot is. Nagyon sokan együttműködtek a CIA-val, köztük Anglia és Svédország. Csak Dél-Amerikából nem vett részt egy ország sem, ami drámai. A kontinens mára ugyanis kikerült az Egyesült Államok ellenőrzése alól. Amikor még Amerika dominálta a földrészt, és ez nem is volt olyan régen, akkor itt történtek a legdurvább kínzások a világban. És a dél-amerikai országok nem vettek részt a CIA-programban, az európaiak pedig igen.

Európa az Egyesült Államok szolgája lett – mondja Chomsky: egyszerűen azért, mert túl gyáva, hogy saját álláspontja legyen.

Vlagyimir Putyinról szólva kijelentette, ő is veszélyes, mert fittyet hány a jogra, de az egy orwelli fanatizmus, hogy egy beteg elméjű, patkányfejű szörnyszülöttnek festik le. Úgy értem, gondolhatunk bármit a politikájáról, de abban van logika.

Bármilyen orosz vezető számára ugyanis elfogadhatatlan lenne, hogy Ukrajna csatlakozzon egy nyugati katonai szövetségi rendszerhez. Ez még arra az időre nyúlik vissza, amikor 1990-ben szétesett a Szovjetunió. Akkor felmerült, hogy mi legyen a NATO-val. Gorbacsov beleegyezett, hogy Németország egyesüljön és csatlakozzon a NATO-hoz. Ez egy elég egyértelmű kompromisszum volt, aminek az volt az ellenértéke, hogy a NATO egy centivel sem megy ennél keletebbre.

Nézzük mi is történt az ígérettel szemben: A NATO azonnal bevonult Kelet-Németországba, aztán jött Clinton és kibővítette a katonai szövetséget egészen Oroszország határáig.

Most pedig jött egy új ukrán kormány, miután az elözőt elkergették, és a parlament elsöprő többséggel – 300 igen 8 nem, vagy valahogy ilyen számban – a NATO csatlakozás mellett szavazott. Ez nem a védelem érdekében történt, hiszen a Krím félszigetet azután csatolta el Oroszország, hogy elkergették Janukovicsot. És ez nem védelem, hanem fenyegetőzés, méghozzá egy komoly háborúval. Ezt nem lehet védelemnek nevezni. Startégiailag ez veszélyes Oroszország számára, és erre bármilyen orosz vezető hasonlóképpen reagált volna. Ez teljesen érthető.

Európára áttérve az látszik, hogy Görögország a Sziríza-kormánnyal keletre tart. Ez látszik Spanyolországban is az egyre erősödő Podemosszal. A Sziríza Görögországban egy populista hullámot meglovagolva lépett hatalomra, hogy elérje, hogy az országot ne Brüsszelből irányítsák és különösen ne a német bankok diktáljanak nekik, mert tönkretették az országot. Mert ez volt az a hibás politika, amelynek köszönhetően a görög adósság nőtt az előállított javak arányában. A fiatalok fele munkanélküli, és az ország 40 százaléka a szegénységi küszöb alatt él. Görögországot egyszerűen tönkreteszik. Ahelyett, hogy leírnák az adósságát, ahogyan az Németországgal is történt 1953-ban, amikor Európa leírta a német adósság nagy részét, és ennek köszönhetően Németország a háború után újra tudta építeni magát.

Ugyanez a helyzet a többi európai országgal, Portugáliáliával, Spanyolországgal és a többiekkel. Mert van egy kérdés: Ki halmozta fel az adósságot és kinek tartoznak? Részben diktátorok hozták létre az adósságot. Görögországban egy Amerika által támogatott fasiszta diktatúra halmozta fel az adósság nagy részét. Az adósság brutálisabb volt, mint maga a diktatúra. A nemzetközi jogban ezt gyűlöletes adósságnak nevezik, amelyet nem szükséges visszafizetni. Ez egy olyan elv, amit még az Egyesült Államok vezetett át a nemzetközi jogba, amikor még az érdekei úgy kívánták. Az adósság nagy részét olyan német és francia bankok felé is törlesztik, amelyek óriási, kockázatos kölcsönöket adtak nem túl magas kamatra és aztán rájöttek, hogy az ország ezt már nem tudja visszafizetni.

Mit kellene tenni Európának? Tették fel a következő kérdést.

Noam Chomsky válasza: Európának komoly problémái vannak. Ennek nagy részét a brüsszeli bürokraták által kidolgozott gazdaságpolitika adja, amit az Európai Bizottság, a NATO és főleg a nagy német bankok nyomására erőltetnek. Ez a politika a kidolgozók szemével nézve logikus. Szeretnék egyrészt visszakapni a kockázatosan kihelyezett kölcsönöket és befektetéseket, másrészt ez a politika teljesen erodálja a jóléti államot, amit ők sosem szerettek. Pedig a jóléti állam az, amivel Európa hozzájárult a modern társadalmi berendezkedéshez. Ugyanakkor a gazdagok és a hatalomban lévők ezt soha nem szerették, és az a tény, hogy a társadalompolitika erőtlenedik, számukra kifejezetten jó.

Chomsky a rasszizmust, mint egy európai komoly kulturális tehertételt említette még, de a beszélgetés végén talált néhány dolgot, amely reményt adhat. Például ilyen Dél-Amerika függetlensége. Ennek történelmi jelentősége van – mondta. A panamai Amerikai Csúcstalálkozó után ennek látni fogjuk a jeleit. A legutóbbi ilyen találkozókon az Egyesült Államok elszigetelt volt. Ez óriási változás az egy-két évtizeddel ezelőttihez képest, amikor még az Egyesült Államok igazgatta a dél-amerikai ügyeket. Ez az egyik ok, amiért Obama gesztusokat tett Kuba felé, vagyis azért hogy túllépjen az Egyesült Államok elszigeteltségén, mert az Egyesült Államok elszigetelt, nem Kuba. És Amerika bukásra van ítélve, majd meglátjuk. Európának a Sziríza és a Podemos ad optimizmust és ezek a mozgalmak remélhetőleg fellázadnak a romboló gazdaság- és társadalompolitika ellen, melyet a bürokraták és a bankok erőltetnek. Ez tényleg reményre adhat okot. Legalábbis kellene...

 czyla

Ki is Noam Chomsky?

 – Noam Chomsky 1928. december 7-én született Philadelphiában

– 1955-ben kezdett a Massachusetts Institute of Technology-ban dolgozni

– Nyelvész, filozófus, politikai aktivista

– 1950-től a munkája forradalmasította a nyelvészetet

– A vietnámi háború vehemens ellenzője volt

– Az elituralom és az amerikai és a nyugati külpolitika kritikusa

– Több száz könyvet írt