|
2015.05.22.
Ember kell a gátra
A magyarországi
liberálbolsi pártok és a velük szimbiózisban élő sajtójuk
provincializmusa megdöbbentő.
Pedig hogy szeretnék
magukat világpolgárnak láttatni. Miközben a küszöbön álló
változások a népvándorlások korához hasonló, a mai európai
ember számára szinte elképzelhetetlen konfliktusokat jósolnak,
ezek bezárták magukat mindörökre Habony Gucci táskájába.
Idióták. Semmit
sem tanultak, azóta hogy a nagy bolsi bukás tavaszán Gyurcsányt,
Bajnait és Lendvai Ildikó nagysasszonyt közvetítették, amint
torkuk szakadtából bömbölték, hogy a föld fog sarkából kidőlni,
s most, mikor tényleg kidőlni látszik, ugyanezek egy végtelenített
szalagról Timike, Andy Vajna, Gucci táska, „a szűk férfiöltönybe
bujtatott korrrruuupcióóóóóóóó” c. nótát játsszák.
Ezeket hiába akarja segíteni a nagy nemzetköziség, ezek olyan
hülyék, hogy a jól kitalált tervet is keresztülhúzzák.
Megtették nekik azt szívességet, hogy ideküldtek egy „jó
barátot”, aki tollba mondta, bemutatta, hogyan kell kormányt
buktatni. Rendeztek a megsegítésükre egy nagy nemzetközi ihletésű
offenzívát, megmozgattak az érdekükben összességében
mintegy tízezer embert, úgy gondolták legjobb élőben a tévéik
képernyőjén lenyomni a nép torkán: itt van, végre megérkezett
az alapvető társadalmi hangulatváltás! Pluszban kiosztottak számukra
két képviselői helyet a Fidesz veszprémi „készletéből”.
A szoci szavazókkal
orrba veréssel felérő áldozatot mutattattak fel egy jobbikos
és egy független mandátum megszerzése érdekében. Azt harsogják
mindenütt, hogy a Fidesz nem csak a kétharmadot veszítette el,
(ami tényszerűen csupán annyit jelent, hogy 133 helyett, 131
kormánypárti képviselő van a 199-ből a parlamentben, kényelmes
többségben), hanem a szétesés határán is áll. Azt persze mi
nem tudhatjuk, vannak-e kezelhetetlen törésvonalak a
Fidesz–KDNP pártszövetségben, ám arra jól emlékszünk,
hogy Orbán gyökeresen más szerkezetű társadalom vízióját vázolta
fel, mint ami 2010-ben roggyant össze. Éppen a liberálbolsevik
elit rátehénkedése következtében. A tapolcai eredmény azt
mutatta, hogy a Fidesz a legnehezebb helyzetben is össze tudja
szedni magát. Legutóbb néhány száz szavazat választotta el a
győzelemtől, mégpedig az a néhány száz, amelyet a helyi szóbeszédnek
megfelelően, a másik oldal hívei adtak le az utolsó
pillanatban a jobbikos jelöltre. Ha Orbán komolyan beleveti magát
a kampányba és a saját maguktól elvárt kommunikációs kijózanodás
is bekövetkezik, nem kell blikkfangos ellenstratégián
agyalniuk, ugyanis helyzet van, 2018-ban meg még inkább helyzet
lesz. Mégpedig nagy valószínűséggel világpolitikai. Ahhoz
pedig ember kell a gátra. A megalkuvókkal nem sokra megyünk, de
a feleslegesen hőbörgők sem szolgálnák a haza javát.
Már az elmúlt
negyedszázad is sok tanulsággal szolgál. Komoly gazdasági érdekünk,
hogy például a Szovjetunió helyébe lépő országokkal, különösen
Oroszországgal, jó kapcsolatunk legyen. Ez a hatalmas és ásvány-,
illetve bányakincsekben gazdag ország döntően Putyinnak köszönhetően
szuperhatalom maradt, s mint ilyen nyilván nem akar közvetlen
konfliktusba kerülni a másik szuperhatalommal, mert tudja, hogy
ez egy következő világháborúhoz vezethetne. Ebből következően
Putyin egyáltalán nem viselkedhet kiszámíthatatlan politikusként,
inkább praktikus ember kell legyen, aki a tárgyalásos megoldások
híve. Ehhez képest a nyugati propaganda, ahelyett, hogy elismerné
az oroszok legitim érdekeit a Krímben, nem vesz tudomást arról,
hogy éppen a Nyugat az, amely Putyin számára egyszerűen
elfogadhatatlan eszközöket vetett be. Nem Putyin volt az, aki
elvesztette a kapcsolatát a valósággal. ő pontosan tudja,
tudta, hogy a XX. századot uraló Szovjetunió vezette politikai
rendszer megbukott. Hiába beszélnek a hetvenedik évfordulóval
kapcsolatban erőfitogtatásról, abban semmilyen veszély nincs,
ha felvonulnak. Sokkal jelentősebb veszély rejtőzik a belső
egyensúly mesterséges megtörésén munkálkodó titkosszolgálati
beavatkozásokban. Ez a világ fő problémája. A miénk is. Aki
a CIA- és egyéb titkosszolgálati ügynökök sokaságának
szorgalmas magyarországi tevékenységéről, ezen belül
politikai pártok létrehozásáról, támogatásáról, az egész
magyar belpolitika egyébként nagyon káros befolyásolásáról,
a rendszerváltás kisiklatásáról beszélt, vagy írt, azt az
összeesküvés-elméletek rabjának festették le, és persze
gyagyának. Hogy a politikailag látók észrevételeit egyáltalán
nem a fantázia szülte, arról nyíltan, csak mostanában esik szó.
A 80-as évektől az SZDSZ felépítése ellenzéki mozgalomként
volt az első nagyon komoly titkosszolgálati aktus, amely a
magyar nemzet szuverenitását veszélyeztette, s az ő
visszacsempészésük a hatalomba, befolyásolási lehetőségük
magas szinten tartásának szándéka a mai napig nincs feladva,
olyannyira, hogy a legutóbbi választások eredményeinek nyilvánosságra
kerülése óta tartó zűrzavar keltése éppen e hatalmi struktúra
újjáépítésének az érdekében folyik.
Miközben az egyik
oldali befolyásolásról a liberális sajtó tudomást sem vesz,
azt igyekszik elhallgatni, addig az oroszoknak a szélsőjobboldali
pártok körüli befolyásolását, a maga kétkulacsos módján,
igyekszik semlegesíteni Európában. Azt, hogy a színfalak mögött
a szemben álló felek gyengíteni akarják egymást, fel kell
ismerni. De miért kellene, hogy Magyarország nyugalomra vágyó,
egyébként nehezen élő népe a titkosszolgálatok machinációinak
áldozata legyen? Amíg a nyugati diplomácia hathatós segítségével
hazánk kirablása folyt, addig a legfőbb nyugati érdek a
stabilitás fenntartása volt. S most éppen a nehezen
megteremtett stabilitás felrúgása állna érdekében a
Nyugatnak, az ideküldött diplomatáik által?
czyla
|
