vissza a főoldalra

 2015.05.29. 

A drogterjesztők gátlástalansága nem ismer határt

Sárosi Péter az SZDSZ kábítószer-szakértője nem tudta alátámasztani állítását

Bebizonyosodott, hogy a tűcsere program nem szolgálta még az érintettek érdekét sem, mivel a hepatitis C-vel fertőződött drogfogyasztók száma éppen akkor duplázódott meg, amikor a programot folytatták. Dr. Ferencz Orsolyát, a Józsefvárosi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum elnökét, önkormányzati képviselőt arról kérdeztük, hogy tudták megakadályozni, hogy ne váljék a VIII. kerület az ország „belövőszobájává”.

 Két évvel ezelőtt használt fecskendők tízezreit láthattuk Józsefváros utcáin. Több kerületi lakos, ahogy én is, nem merte néhány játszótérre kivinni gyermekét, mert a homokozók is tele voltak a drogosok fecskendőivel. Ezért is döntött úgy 2013 őszén a Józsefvárosi Önkormányzat Képviselő-testülete, hogy egyoldalúan felmondja a Kék Pont Alapítvánnyal kötött együttműködési szerződést?

 – A felmondás fő oka azt volt, hogy az együttműködési szerződésben a Kék Pont által vállalt feladatokat az alapítvány nem teljesítette. Sajnos a Kék Pont nem igazán törődik a számokkal, a statisztikai mutatókkal, a szerződésben rögzített passzusokkal, de az együttműködési megállapodás tételesen tartalmazta, hogy a drogszemét kezelését közösen vállalja az alapítvány és az önkormányzat. Az utolsó években kizárólag az önkormányzat vállára hárult ez a teher. S volt olyan év, mikor százezer kiosztott fecskendővel nem tudott elszámolni a Kék Pont Alapítvány, mert az általuk kliensnek nevezett drogbetegek nem vitték vissza azokat. Mindemellett azt láttuk, hogy a Kék Pont által ígért eredményesség nem következett be, érdemben szinte senkit nem irányítottak a rehabilitáció felé, sőt kontrollálatlanul osztogatták a tűt. A saját elmondásuk szerint arra is volt példa, hogy a terhesség nyolcadik hónapjában járó asszonynak, és 13 éves gyermeknek adtak fecskendőt. Az önkormányzat úgy vélekedett, hogy mindez önmagában egy palliatív, azaz halálba segítő út, ahol a drogozás fenntartása és a drogbetegnek a halála az, ami a Kék Pont tevékenysége során várható.

 A lakosság hogyan fogadta a testületi döntést?

 – A kerület lakói számára hatalmas terhet jelentett, hogy a közterületeken, az óvodáinkban, a játszóterek homokozóiban mindent elborított a drogszemét, s ezért egyértelmű, hogy örültek a testület döntésének. Mindenkit felháborított a drogosok bevonzása a kerületbe. Még a Kék Pont sokszor megkérdőjelezhető adatai alapján is legfeljebb a fele volt józsefvárosi a hozzájuk érkező drogosoknak. A másik fele Budapest egyéb kerületeiből, és az agglomerációból érkezett ide, kizárólag azért, mert itt kaptak fecskendőt. Ezekre a mutatókra nem támaszkodhatunk teljes mértékben, mert a Kék Pont anonim adatkezelést végzett, s nagyon sok drogos azért állította magáról, hogy józsefvárosi, mert azt hitte, hogy csak abban az esetben kap tűt. Tehát rengeteg drogost vonzott ide a Magdolna utcai tűcsereállomás, s ennek következményeként a deviáns viselkedésmódok és a kriminalisztikai problémák naponta érintették a lakosságot. Azt, hogy a testület helyesen döntött, igazolta, hogy mikor a Kék Pont tevékenysége megszűnt a kerületben, akkor Angyalföldön a tűosztó állomás forgalma annyira megnőtt, hogy az egyébként kormánypártisággal kevéssé vádolható önkormányzat ott is bezárta azt a helyiséget a lakossági panaszok miatt.

 Sárosi Péter, aki kendermagos aktivistaként kezdte, majd az SZDSZ kábítószerügyi szakértőjeként folytatta pályafutását, s jelenleg a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) drogpolitikai programvezetője, úgy nyilatkozott „a tűcsere program az első lépést jelenti a droghasználat elleni küzdelemben. Ez a program az egyetlen hatékony módszer a HIV-fertőzések megelőzésére az intravénás szerhasználók körében. Naivitás azt hinni, hogy a tűcsere megszűnésével majd eltűnik a program által kiszolgált több ezer drogfogyasztó.” Mi erről a véleménye?

 – Ezeket a valóságtartalom nélküli lózungokat ismételgeti Sárosi Péter évek óta. Állítását semmilyen hiteles, tudományos, független felméréssel nem támasztotta alá. Még hipotéziseknek sem nevezném az ön által idézett mondatokat. Természetesen a drogozás attól még nem szűnik meg, hogy bezárt egy tűosztóállomás, de akkor sem minimalizálódott a fogyasztók száma, amikor osztogatták a fecskendőket. A drogozás akkor szűnhet meg, ha a józsefvárosi drogstratégiában leírtak szerint a kínálat drasztikusan csökken – ami bűnmegelőzési és közbiztonsági kérdés –, ha olyan preventív programokat szervezünk az óvodásoktól egészen a középiskolásokig a fiatalok számára, melyek nem tartalmaznak a drogliberalizációra irányuló gondolatot. S arról is beszélni kell, hogy akik már drogoznak, azoknak milyen valódi egészségügyi és szociális segítséget tudunk nyújtani. Az ártalomcsökkentés fogalma szintén benne van a stratégiánkban, hiszen fontos arról beszélnünk, hogy a már meglévő problémákat miként tudjuk minimalizálni. De az, hogy felelőtlenül, kontroll és egészségügyi felügyelet nélkül anonim módon százezrével osztogatunk tűket, és ezzel közvetlenül is halálba segítünk embereket, s közben a fertőzött fecskendőket szanaszét dobáljuk a közterületeken, amivel veszélyeztetjük a lakosság és a gyerekek életét, nem segítség. A Kék Pont tevékenysége, szakmaiatlansága tapasztalataink alapján kizárólag súlyosbította a problémát. Amióta Józsefvárosban megszűnt a tűcsereállomás, csökkent a drogszemét mennyisége, a drogozással kapcsolatos bűncselekmények száma. Azt is ki kell emelni, hogy a drogbetegek számát a Kék Pont nem csökkentette. 1600 kliensükből, a saját beszámolóik alapján, kilencet tudtak csak a rehabilitáció irányába terelni.

 Tehát ez a program még az érintettek érdekét sem szolgálta?

 – Arra hivatkoznak az alapítványnál, hogy a programjukkal a drogbetegek között terjedő súlyos betegségeket próbálták megállítani. S mi történt? 2011-ben – erre az évre nagyon büszkén hivatkozik Sárosi Péter, mikor a legtöbb tűt tudták szétosztogatni, közel 200 ezret – volt olyan kliensük, aki 19 ezer tűt kapott fél év alatt. Ha egy  ártalomcsökkentő tevékenységre rá tud épülni a szervezett drogterjesztő hálózat, az nagyon komoly kérdéseket vet föl. A Kék Pont számol be arról, hogy saját klienseinek több mint a fele legfeljebb kétszer-háromszor kereste fel a tűosztóállomást egy év alatt. Vajon milyen járványt előztek meg ezzel? Semmilyent! Ugyanis, a drogbetegek a tűosztogatás évei alatt is folyamatosan adogatták egymás között a tűket, s fölszedegették a használt fecskendőket a földről, a szeméttárolókból – tehát nem lehetett biztosítani azt, hogy kizárólag steril eszközzel adják be maguknak a drogot. A legújabb hepatitis C statisztika is azt mutatja, hogy azokban az években nőtt meg a fertőzések száma, amikor a tűosztás zajlott.

 Drogosokat viszont még lehet látni, bár a rendőrség egyre több józsefvárosi drogelosztót vett őrizetbe. Miként lehet elérni, hogy nagymértékben csökkenjen a drogfogyasztók száma?

 – Nem tagadom, hogy még mindig lehet látni drogosokat a kerületben. Egy nagyon hosszú folyamat elején tartunk. Az egész világon küzdenek a drogproblémával. S ez a küzdelem évekig tartó következetes munkát igényel. A kiindulás a prevenció, hogy a fiatalságot, már egészen kicsiny kortól tudatosan arra neveljük, hogy ne nyúljon semmilyen addiktív szerhez, ne mérgezze magát, mert annak szörnyű következményei lesznek. A komoly felvilágosító munkának az elmúlt évszázadban jelentős szerepe volt az egészségkárosító szerek visszaszorításában. Erre jó példa a dohányzás. Mára egyre többen leszoktak a dohányzásról, és kevesebben cigarettáznak a nyilvános területeken és az oktatási intézmények előtt. A kínálatcsökkentés, a bűnmegelőzés és a bűnüldözés területén nagyon komoly előrelépésekről tudunk beszámolni. A józsefvárosi, a budapesti rendőrfő kapitányság és terrorelhárítók nagyon sok esetben sikerrel lépnek föl. A kezelés szempontjából nagyon komoly kihívást jelent a designer drogok terjesztése. Ugyanis ezek a drogok összetételükben teljesen ismeretlen méreganyagokat tartalmaznak. Van olyan, amelynek egy komponensét patkányméregből állítják elő. Ezért sokszor nem tudhatjuk azt, hogy a közeljövőben milyen vegyszerekkel lövik be magukat a fiatalok. Már régen túl vagyunk a heroin és az egyéb jól ismert drogok korán, amikor nagyon komolyan meg lehetett jósolni, hogy milyen hatóanyagok vannak a piacon, s azok milyen hatást váltanak ki. Most még a drog beadását követő öt percen belüli vegetatív reakciókkal sem vagyunk tisztában. Olyan szerről is tudunk, amelynek bevétele után a test hőmérséklete 40 Celsius-fok fölé emelkedik. Tehát nagyon nehéz helyzetben vagyunk, de ennek nem az a megoldása, hogy a drog liberalizációja érdekében szólaljunk fel, ahogy azt Sárosi Péter teszi.

 Igaz, hogy többször hajléktalanokon próbálják ki az elosztók egy új szer hatását?

 – Én is hallottam erről, és az általános tapasztalataink alapján hihetőnek tűnik, mert a drogterjesztők gátlástalansága nem ismer határt. Ezt bizonyítja, hogy nem törődnek azzal, hogy milyen vegyi anyagokkal, mérgekkel látják el a kiszolgáltatott embereket. A drogozás bűncselekmény, s a bűnt üldözni kell, de a drogbeteg gyógyításra szorul. Ezért a valódi hatékony ellátás érdekében a drogbetegeket ki kell mentenünk ebből a csapdahelyzetből, meg kell őket gyógyítanunk, s valódi, teljes rehabilitációt szükséges számukra nyújtani.