|
2015.05.29.
Mozart és Salieri
Salieri még életében túlhaladottá vált
Mozart és Salieri
viszonya rózsásnak soha nem volt nevezhető, éppen ellenkezőleg.
Az 1781 és 1791 közötti évtizedben Salieri a bécsi operaélet
központi szereplője volt, és ez a kelleténél sokkal nehezebbé
tette Mozart operaszerzői érvényesülését.
Mozartnak Salieriék
sokszor és sikerrel tettek keresztbe:
Ki mondja, hogy
a büszke Salieri
Hitvány irigy
lett volna valaha,
Egy eltaposott,
tehetetlen kígyó,
Félig halott,
ki port-piszkot harap?
Senki! ... De
most – magam előtt bevallom –,
Most mégis
irigy vagyok. Irigy; nagyon,
és sóvár
irigység gyötör. Ó egek!
Hol a méltányosság,
ha a tálentum,
A halhatatlan géniusz
nem érdem,
Buzgó
szeretet, önmegtagadás,
Szorgalom, áhítat
és ima zsoldja –
A dicsfény
kelekótya fejre szállt le,
Mely méltatlanul
kong? Ó Mozart, Mozart!
(Puskin: Mozart és
Salieri, B. Sz. ford.)
Wolfgang Amadeus
apja, Leopold Mozart kevéssel a Figaro-premier előtt ezt írja a
lányának: „Salieri egész sleppjével együtt ismét mindent
megtesz azért, hogy minden követ megmozgasson [ellenünk]. Herr
és Madame Dussek már elmondták nekem, hogy a testvéred ellen
azért áskálódnak annyian, mert különleges tehetsége és ügyessége
révén oly nagy megbecsülésnek örvend.” Salieriék egyszer már
sikerrel keresztbe tettek Mozartnak.
Pár évvel ez után
az eset után Salieri ismét kellemetlenséget okozott Mozartnak:
a Don Giovanni ottani bemutatóját előkészítendő, Mozarttal
Prágában tartózkodó Da Pontét, mint az olasz opera vezetője,
hazarendelte Bécsbe; a premieren a szövegíró így nem is
tudott részt venni. Salierinek ezek a kisstílű kellemetlenkedések
okoztak rövid örömet, ám a féltékenységtől egész életében
szenvedett. A nem kevés adat tehát, amely Salieri Mozart elleni
áskálódását támasztja alá azért is megdöbbentő, mert
Salieri helyzete az udvarnál igen jó volt, stabil és befolyásos
pozíciói, párizsi és bécsi sikerei révén mindennek érezhette
volna magát, csak sikertelen embernek nem.
Igaz, hogy II. József
halála után egyszerre vége lett sok mindennek. II. Lipót már
korántsem volt olyan elkötelezett támogatója, mint II. József.
Udvari karmesteri pozícióját megtarthatta, de az opera körül
végzett munkáját tanítványa, Joseph Weigl vette át. A pénzzel,
hatalommal nem orvosolható problémája Salierinek az volt, hogy
intelligens ember lévén pontosan tudta, megrekedt. A sziporkázó
Mozarttal ellentétben újításra nem volt képes, amit alkotott
még saját életében túlhaladottá vált. 1802 után nem írt több
operát, és energiáját elsősorban a tanításban, egyházzenei
és hangszeres művek komponálásában vezette le. A
Mozart-gyilkosság vádja, amelyet élete utolsó két évtizedében
folyamatosan hallania kellett, magányossá tette, és bizonyára
idegileg is felőrölte. A kortársak tanúsága szerint 1823-tól
testben és lélekben súlyos beteg volt; a betegség természete
közelebbről nem ismert. 1825. május 7-én halt meg, 75 évesen,
szellemileg leépült állapotban, mert a féltékenység, mely
Mozart zsenije miatt gyötörte egy izgalmas, színes, tevékeny
élet élvezetét is megkeserítette, s tragikus állapotba
torkollva ért véget.
net
|
