vissza a főoldalra

 2015.03.13. 

Elmaradt utazások

A hazai balliberális sajtó hetek óta igyekszik a lehető legrosszabb színben feltüntetni a lengyel–magyar kapcsolatokat. E történelmi barátság ugyanis alapvetően hazafias és keresztény szellemiségű: az elmúlt ezer évben a lengyelek és a magyarok vállvetve harcoltak a szabadságért, közös hősöket és szenteket tiszteltek. A lengyel–magyar diplomáciai viszony állítólagos megromlásáról cikkező bértollnokok a magyar külpolitika egyik legfontosabb hídfőállását bombázzák. Az egész akció valódi célja, hogy kellemetlen helyzetbe hozzák Orbán Viktort, aki politikusként mindig szívélyesen viszonyult a lengyelekhez. Nem véletlen, hogy 2010-es választási győzelme után az első hivatalos miniszterelnöki útját Varsóba szervezte. A liberálszoci média ezekben a hetekben azt a rágalmat akarja a tudatunkba vésni: „Na tessék, Orbán Viktor annyira ciki, hogy már a legfőbb szövetségesei, a lengyelek is elfordultak tőle.” Megmosolyogtató, hogy a balliberális újságírók most egyszeriben elteltek ősi lengyelbarát buzgalommal, és álszent módon „aggódnak” a lengyel–magyar barátságért, vigyázó szemüket Varsóra vetve.

Ezért is örvendetes, hogy Lengyelország budapesti nagykövete, Roman Kowalski szókimondó interjút adott a Hír TV-nek. A Magyarország élőben című műsor vendégeként egyértelműen cáfolta, hogy fagyos lenne a viszony a két ország között. Szerinte „a lengyel és a magyar továbbra is két jó barát”, és a helyzet egyáltalán nem borús. Ráadásul mindezt szépen fogalmazott mondatokban adta elő: Kowalski úr gyönyörűen beszéli nyelvünket, szinte akcentus nélkül – alig lehet észrevenni, hogy nem magyar születésű. Orbán Viktor legutóbbi, sokat kritizált varsói látogatásáról azt mondta: „Ott voltam Varsóban a látogatás alatt, egy héttel korábban Budapesten járt a lengyel külügyminiszter. Szerintem a legnagyobb rendben vannak a lengyel–magyar kapcsolatok.” A Kelet-Ukrajnában zajló háborúról pedig úgy vélekedett: ha a Minszkben kötött második tűzszüneti megállapodást a felek tisztességesen betartják, akkor nincs értelme fokozni az Oroszország elleni szankciókat, és Ukrajnába sem kell több fegyvert szállítani. Ám ellenkező esetben a lengyel kormánynak minden lehetőséget számításba kell vennie.

A lengyel nagykövet televíziós nyilatkozata szerencsére nem maradt visszhangtalan. A Civil Összefogás Fórum (CÖF) múlt vasárnap nyílt levélben köszönte meg Roman Kowalskinak a lengyel–magyar kapcsolatokat elemző objektív megszólalást. E levél többek között leszögezi: „A magyar állampolgárok mindenkor tiszteletben tartották lengyel civil barátaink véleményét, miközben ez fordítva is így történt. Az Ukrajnában kialakult sajnálatos helyzet (…) jól láthatóan csak pozitívan befolyásolhatja a népeink közti történelmi együttműködés jövőjét.” Továbbá: „Önön keresztül is biztosítjuk lengyel barátainkat, hogy mindig számíthatnak szolidáris segítségünkre és együttműködésünkre, ha szuverenitásukat külső erők részéről támadás érné.” Ezek fontos mondatok, akárcsak a következő: „A CÖF támogatói elvárják, hogy ne hagyjuk rombolni a két ország civiljei közötti, egyedülállóan erős baráti kapcsolatokat.” Ez az állásfoglalás azért szükséges, mert – ahogy azt a felvezetőben kifejtettem – a lengyel–magyar diplomáciai eseményeket egyes hazai politikai csoportok a két nép közötti barátság megbontására próbálják felhasználni, aljas politikai célokból.

A témához tartozó friss hír, hogy a Gazeta Polska újság a múlt hét végén leállította A nagy utazás Magyarországra elnevezésű akciójának szervezését. Március 15-én különvonattal érkeztek volna Budapestre lengyel magánszemélyek, hogy velünk közösen ünnepeljék forradalmunk és szabadságharcunk kezdetének évfordulóját. Ez lett volna a negyedik ilyen út: tavaly több mint nyolcszáz lengyel érkezett hozzánk, tavalyelőtt a szörnyű időjárás (hóakadályok) miatt csak néhány tucat, három éve viszont több ezren vonultak a budai Várból a Lánchídon keresztül a Kossuth térre, lengyel zászlókkal és táblákkal, Magyarországot éltetve. Idén tehát elmarad a hivatalos lengyel látogatás, mert a varsói szervezők szerint a lengyelek szervezett jelenléte Budapesten azt a látszatot kelthetné, hogy Lengyelország támogatja az Oroszország felé nyitást, a magyar kormány gázvásárlási megállapodását Moszkvával. Személyes véleményem, hogy ez a lengyel álláspont szamárság, a szervezett lengyel csoport március 15-i távolmaradása pedig nagyon sajnálatos. Egy héttel ezelőtti írásomban erről részletesen írtam: a kényszeres oroszellenesség lengyel barátaink gyönge pontja, intellektusuk vakfoltja. Mindenkinek, még a legokosabb embernek is van vakfoltja – a lengyeleké az oroszokkal szembeni harag. E heves ellenérzés persze érthető, hiszen a lengyel nép az évszázadok során rengeteget szenvedett az oroszok, illetve a szovjetek miatt. S persze reméljük, hogy a magyarok iránti történelmi rokonszenv rövidesen helyreállítja Budapest-ügyben a lengyelek józanságát. Ezért is lényeges a CÖF ezzel kapcsolatos nyilatkozata: „Reményeink szerint a Magyarországon élő lengyelek, valamint mindazon lengyelországi civilek, akik fontosnak tartják a pártpolitikai érdekek nélküli főhajtást, részt fognak venni a március 15-i megemlékezésen.” Az pedig magától értetődő, hogy mi, magyarok, idei nemzeti ünnepünkön is tisztelettel megemlékezünk azokról a lengyel hősökről, akik 1848–49 folyamán a magyarok oldalán a szabadságért harcoltak: Bem apóról, Dembinszky és Wysocki tábornokokról, valamint több ezer társukról.

Zajlik az élet, illetve a halál: az ellenzéki orosz politikus, Borisz Nyemcov moszkvai meggyilkolása külpolitikai bonyodalmakat is kavart. Az illetékes orosz hatóság több külföldi diplomatától megtagadta a beutazási engedélyt, ezért ők nem vehettek részt Nyemcov kedden tartott temetésén. A kitiltások két lengyelt is érintettek. A varsói szenátus elnökét, Bogdan Borusewiczet és a lengyel külügyi intézet igazgatóját, Marcin Zaborowskit nem engedték belépni Oroszország területére, emiatt a négyfős lengyel küldöttség nem indult el Varsóból. A sajtónak nyilatkozva Borusewicz elnök úgy fogalmazott: „Tisztelegni akartam a meggyilkolt Borisz Nyemcov emléke előtt és az összes orosz előtt, aki úgy gondolkodik, ahogy ő gondolkodott.” A lengyel külügyminisztérium szóvivője rámutatott a lényegre: ez az orosz lépés válasz arra, hogy az ukrajnai háború miatt az Európai Unió több tucatnyi orosz politikust beutazási tilalommal sújtott. Mások mellett az orosz parlament felsőházának elnökét is, akinek ugyanaz a politikai rangja, mint Borusewiczé. Végső soron ez a moszkvai döntés egy logikus következmény, a lengyeleknek nincs miért csodálkozniuk a két diplomatájuk kitiltásán.

Zsille Gábor