vissza a főoldalra

 2015.03.20. 

Megújítva és megőrizve

A Vizsolyi Bibliának kiemelt helye van egyházi életünkben. Nemcsak annyiban, hogy az első magyar teljes bibliafordításról van szó, hanem évszázadok óta meghatározza a református egyház gondolkodásmódját, teológiai látását – hangsúlyozza Pecsuk Ottó. A Magyar Bibliatársulat Alapítvány főtitkárával a Vizsolyi Biblia kiadásának 425. évfordulójához közeledve, bibliavasárnap alkalmából beszélgettünk.

 Milyen módon határozza meg gondolkodásmódunkat a Vizsolyi Biblia szövege?

 Nehéz egy-egy bibliai vershez kötni, de érdekes, hogy a magyar evangélikusság kiváló képviselői, mint például Bél Mátyás, akik egyházukkal együtt szintén a Vizsolyi Bibliát használták, a 18–19. században több kísérletet is tettek a revíziójára, hogy megszabadítsák „kálvinista jellegétől". Károli Gáspár református esperes és munkatársainak fordításában azonban nehéz ezeket a kálvinista helyeket tetten érni (talán a Római levél vagy Péter első levelének predestinációs szakaszaira gondoltak), inkább arról van szó, hogy évszázadokig organikus egységet alkotott a Vizsolyi Biblia és a református teológiai szemlélet.

A magyar nyelv vonatkozásában is nagy hatása van a Vizsolyi Bibliának.

A nyelvészek szerint a Vizsolyi Bibliára jellemző gönci, sárospataki nyelvhasználat határozta meg a magyar irodalmi nyelvet a későbbiekben. Tehát valóban, ilyen szempontból is áthatotta az egyház gondolkodásmódját és a magyar nyelvet. Hosszú évszázadokon keresztül a Vizsolyi Biblia egyet jelentett a Bibliával. A 18–19. századi bibliarevíziók és -fordítások időszakában is mindenki ehhez mérte magát, ehhez képest fogalmazta meg saját bibliafordítói tevékenységét.

 Ennek az erős hagyomány vagy a bibliafordítás minősége volt az oka?

 Mindkettő. Károli Gáspár fordítása mintájává lett a magyar nyelvre lefordított Bibliának. Ez nem véletlen, mert tényleg jól kiérlelt szöveg. Nyilván az is egyfajta helyzeti előnyt jelentett, hogy ez volt az első teljes magyar nyelvű bibliafordítás. Háttérbe szorította például Heltai Gáspár erdélyi dialektusban készült, gördülékeny stílusú, szintén magas színvonalú fordítását is – amelynek befejezetlensége mellett hátránya volt még, hogy soha nem jelent meg egyetlen kötetben. Károli a fordításához kapcsolódó előszó szerint három év alatt készítette el munkáját: nyilván korábbi fordításaira támaszkodott, hiszen ennyi idő nem elég egy teljesen új bibliafordításra. Károli valószínűleg a végső ellenőrzést végezte, és több részfeladatot szétosztott munkatársai között. De így is nagyon gyorsan dolgoztak, hiszen a mai technikai feltételek mellett is körülbelül négyszer-ötször ennyi idő kell egy új fordításra. A lényeg, hogy a Vizsolyi Biblia mint fordítás is nagyon jó – filológiai, teológiai, fordítástechnikai szempontból egyaránt. Nem véletlenül lett ennyire időtálló.

Az imént szóba kerültek a Károli-revíziók. Az 1908-ban elkészültet ma is használjuk.

Az 1908-as Károli nagyon mélyreható revíziója volt a Vizsolyi Bibliának. Sikeresen mentette át az újkorba a Vizsolyi Biblia mai napig meghatározó szófordulatait, számtalan magyar közmondást, szólást ismerhetünk fel benne. Sok esetben a sztenderd magyar helyesíráshoz képest is azt érezzük magyarosnak és helyesnek, amit a Károli mond. Az 1908-as revízió szövege ma az egyházi közegben nevelkedett embereknek ad sokat, lelki többletet, hitbeli azonosulást. Sajnos másoknak, főleg a fiataloknak sokszor kevéssé érthető. A Biblia tartalmi nehézségeihez hozzájárul a nemes retorikai hagyomány, amely meghatározta az eredeti fordítást és a revízióját is. Még a 19. század végén is fontos szempont volt, hogy olyan személyek végezzék a bibliarevíziót, akik igazán értettek a szószéki beszédhez. Ma már sehol sincs ez a generációról generációra szálló bibliaolvasási és felolvasási hagyomány. Ezért számunkra is nagy feladat, hogy akár az 1908-as Károlival, akár a legutóbb tavaly megjelent revideált új fordítással (RÚF 2014) elérjük az embereket. A revideált új fordításnál fontosabb szempont a közérthetőség, mint a retorikus emelkedettség. Kétségtelen, hogy szószéken az új fordítás valószínűleg sosem tud olyan szépen szólni, mint az 1908-as revideált Károli.

Aki az 1908-as revideált Károlit olvassa, érezheti úgy, hogy Károli Gáspár korának szövegét tartja a kezében?

Szerintem nem. Az eredeti Vizsolyi Biblia szövegéhez nyúltak vissza, nem a közbülső évszázadok szövegváltozataihoz, a tiszta forrás elve tehát megvalósult, de azt hiszem, hogy az 1908-as olvasásakor inkább a 19. század végi magyar nyelvet ismerjük meg. Ahogyan a legtöbb régi bibliafordításban, az 1908-as revízióban is volt olyan törekvés, hogy archaizáljanak. Ettől ugyanis hitelesebbnek gondolták a szöveget. A Vizsolyiban ez nem jelentkezett, vagy nem tudjuk, abból a korból nem maradt fenn olyan mennyiségű irodalmi alkotás, amellyel összevethetnénk. Az 1908-as – a korabeli sajtóvisszhangok szerint is – szándékosan archaikusabb volt, mint az akkoriban beszélt nyelv. Emiatt már a harmincas években szóba jött ennek a revíziója, majd ezzel együtt egy új fordítás elkészítéséről is elkezdtek gondolkodni.

 Korábban nem gondoltak új fordítás elkészítésére?

 Az 1908-as Károli megjelenésének idején föl sem merült, hogy új fordítást készítsenek. Az akkori kimondott-kimondatlan konszenzus szerint nem lehetett eltávolodni Károli Gáspár örökségétől. A harmincas-negyvenes években kezdtek el vitázni arról, hogy az újabb szöveggondozói munkálatok során a Károlit revideálják vagy új fordítást készítsenek. Bár az 1975-ben megjelent új fordítású Bibliát már nem nevezték a fordítók Károli-revíziónak, az mégis sok szempontból továbbvitte a Károli-hagyományt. Érdekes, hogy ennek a fordításnak az 1990-es, első revíziójánál milyen sok helyen visszafinomították a szöveget a Károlihoz. Hogy meddig lehet revideálni? Ha már nem azokkal a mondatokkal dolgozunk, amelyekkel az eredeti fordító, akkor jó esetben hagyománytisztelet, rosszabb esetben már csak marketing, ha az eredeti fordító nevét használjuk.

 Vannak is erre példák az elmúlt évekből.

 Ha magyar nyelvterületen azt mondjuk: Biblia, akkor eszünkbe jut Károli neve. Ezért nyilván nagyobb esélye van arra Károli-fordításként egy bibliakiadásnak, hogy valaki leveszi a polcról. Ilyen értelemben ez kialakult márkanév. Ez azért baj, mert tudjuk Károli Gáspárról, hogy Kálvinhoz hasonlóan nagyon alázatos ember volt, aki a saját személyét mellékesnek látta a fordítás és kiadás folyamatában, függetlenül attól, hogy valóban mekkora munkát végzett. A fordítás neki áldozathozatal volt (ezt a képet használja az előszóban), hogy a magyarság hozzájusson a teljes Bibliához.

Ma pedig mintha üzlet lenne a különböző Károli-revíziók kiadása.

Igen, de ma miből nem csinálnak üzletet? Elég, ha elmegyünk a Szentföldre, és bejárjuk azokat a helyeket, ahol Jézus járt. A hit is eladó. Felelős embereknek és az egyháznak azonban nem szabadna erősítenie ezt a folyamatot, amelyet nyilván nem tudunk megállítani. Meg kell őriznünk az értékeket, de nem lehet aprópénzre váltani a Szentírás szövegét. Nekünk az a feladatunk, hogy minél hatékonyabban eljuttassuk a Bibliát az emberekhez, és ebben a misszióban nem segít az üres Károli-kultusz. Véleményem szerint a Vizsolyi Bibliát akkor éltetjük tovább, ha a legújabb, felnövekvő generációk is megismerik és olvassák a Szentírást. Ha ez sikerül, akkor Károli Gáspár is elérte azt a célját, hogy Bibliát adjon a magyar népnek a maga nyelvén. Ő nem a maga életművét akarta bebetonozni, hanem áldozatot kívánt odavinni az Úr oltárára. Az én felfogásom szerint az idei 425. évfordulón is azzal tudunk jól ünnepelni, ha elérjük, hogy azokhoz a magyar emberekhez is eljusson a Biblia, akik eddig még nem ismerték.

 Segíthet ebben például az, hogy hungarikum lett a Vizsolyi Biblia?

 Ebben is inkább a márkaerősítés vonalát látom. Természetesen nem vagyok ellene, hogy a Vizsolyi Biblia védett kultúrkincs legyen. Pontosabban, hogy annak deklaráljuk, hiszen enélkül is az már évszázadok óta. A hungarikumok olyan termékek, amelyek Magyarországot szimbolizálják a külföldieknek. Ilyen értelemben felemás érzéseim vannak, hiszen a Vizsolyi Biblia annak igazi kincs, aki magyarul beszél. Egy járulékos turisztikai vagy üzleti érték ettől teljesen független. A valódi jelentősége számomra az, hogy a hódoltság korában elhozta az ezer sebből vérző magyar nemzetnek Isten Igéjének megismerését. Ma ugyanez a feladat talán nehezebb, mint korábban bármikor. Olyan korban élünk, amikor maga az olvasás is veszélyben van, és fokozatosan átalakul „információbevitellé". Károli Gáspár idejében az volt a nagy feladat, hogy legyen teljes magyar bibliafordítás, ma pedig az, hogy a számtalan elérhető változat közül valamelyiket egyáltalán kezükbe veszik-e az emberek.

Például mobiltelefonon vagy akár hordozható számítógépen is?

Igen, ma már tényleg minden elektronikus felületen elérhető a Biblia. Emiatt az 1908-as szövegen is tervezünk némi változtatást: szeretnénk a közeljövőben változatlanul, de a mai magyar helyesíráshoz igazítva megjelentetni. Mi így szeretnénk továbbvinni a revideált Károli örökségét. Akkor is, ha a generációs háttere egyre inkább megszűnik, vannak olyan értékei, amelyek miatt meg kell őriznünk.

 Konferencia a bibliaolvasásról

 A Magyarországi Református Egyház Zsinata tavalyi döntése értelmében az 1908-as Károlit és a 2014-ben megjelent revideált új fordítást ajánlja használatra. – A Magyar Bibliatársulat és a tagegyházak életében az elmúlt közel egy évben megélénkült a Biblia iránti érdeklődés. Nagyon sok visszajelzést kapunk – hangsúlyozza Pecsuk Ottó, aki azt is hozzáteszi, hogy már nyomdahibákat is észrevettek az olvasók, s ezeket a digitális lehetőségek miatt folyamatosan tudják is javítani. A 2014. áprilisi megjelenés óta másodszor kellett újranyomni a RÚF 2014-et. Ezt azt jelenti, hogy legutóbb 2008-ban, a Biblia évében volt ehhez mérhető bibliafogyás a Bibliát kiadó és terjesztő Kálvin Kiadónál. – Minden évben szeretnénk valamilyen újdonsággal is megjelenni a bibliakiadások területén: sok új szereplő lép be a bibliakiadásba, sajnos színvonaltalan munkákkal, és ezekkel szemben fel kell mutatni a megbízható bibliakiadások minél szélesebb palettáját – mondja a Bibliatársulat főtitkára. Pecsuk Ottó a Vizsolyi Biblia kiadásának 425. évfordulójához kapcsolódva kiemeli: – A mostani évforduló beleillik abba a tervünkbe, hogy 2017-hez közeledve szeretnénk a Biblia üzenetét minél több fórumon elmondani. Ősszel a Károli-egyetemen konferenciát szervezünk, amelynek témája a bibliaolvasás lesz. Két éve, 2013-ban a bibliafordításokkal foglalkoztunk a konferenciánkon, most azt vizsgálnánk, hogy ki miért és hogyan olvassa a Bibliát: irodalmi érdeklődésből, kegyességből vagy éppen életvezetési célból."

T. Németh László

(reformatus.hu)