vissza a főoldalra

 2015.03.20. 

Csorja Gergely: A sötét kor kezdete

Alarich, de legalább az apja már megszületett. Valahol London környékén, esetleg egy Párizs melletti lakótelepen, de az sem kizárt, hogy Detroit valamelyik fekete nyomortelepén. Ez a most születendő vezér afrikai fekete, esetleg arab származású, ellentétben I. Alarich gót királlyal, aki ugyan germán volt, mégis a mai Dobrudzsában született valamikor a háromszázas évek második harmadában. I. Alarich 410-ben elfoglalta Rómát és bár ezután a Római birodalom maradványi még 1000 évig önálló államként működtek, a birodalom mint a világot vezető államalakulat sorsa megpecsételődött.

Hogy a Római Birodalom mitől zuhant össze, arra számtalan, talán a kelleténél több elmélet közül választhatunk. Hogy a Nyugat mitől omlik ma a szemünk láttára össze, arról csak mi, a Magyar Fórum 25 éve írunk.

Eleddig azonban nem történt meg, hogy egy semmit sem tisztelő, mindent elsöprő barbár horda, mely elpusztít minden kulturális emléket, ami az útjába kerül, elevenen éget el embereket, fejeket vág le és mindennek ellentmond, amit az elmúlt 2000 évben az emberiség elért, tartósan képes fennmaradni a Nyugat kapujában.

Most nyilván felhorgad az olvasóban a felismerés, hogy de hát itt volt a kommunizmus, a Szovjetunió, mely több tízmillió áldozatával, halálra éheztetett és kínzott emberek millióival messze meghaladta az Iszlám Állam pusztítását. Csakhogy a kommunizmus a Nyugat terméke, egy ízig-vérig nyugati gondolkodó, Karl Marx agyszüleménye, mely visszhangra talált az éppen kettészakadó nyugati társadalmakban. A kommunizmus – bármennyire meglepő – a Nyugat terméketlen ideológiája, mely az öntudatra ébredő munkásosztály igényeit artikulálta. Ebbéli szerepének alkalmatlanságára jellemző, hogy az érdemi munkásréteggel nem rendelkező Oroszországban tudott kiteljesedni. Ez a félresiklott munkásideológia az orosz világban aztán persze nyugatellenessé vált.

De ahogy azt a 68-as társadalmi sokk mutatta, ez mégis valamiféle nyugati folyamat mellékzöngéje volt. A 68-as lázadó fiatal értelmiség a kommunista, sőt Maoista ideológiát tűzte zászlajára. Ma már tudjuk, hogy a szovjet titkosszolgálat jelentős anyagi támogatásával. Ez a 68-as értelmiség évtizede az Európai Unió meghatározó hatalmi ereje, tulajdonképpen az unió neoliberális és bürokratikus jellege nekik köszönhető. De visszatérve: A Szovjetunió a Nyugat nélkül, annak talán egyik legnagyobb belső hatalmi harca, a második világháború nélkül gazdaságilag, politikailag és katonailag is életképtelen formáció volt, mint ahogy ötven év alatt önmagába is zuhant.

Az Iszlám Állam azonban a vegytiszta antinyugat, mely lényegében semmilyen más alappal nem rendelkezik, mint a faji alapú nyugatellenességgel. A Nyugat által elnyomott, kihasznált és tönkretett népeken belül megszületett a pusztítás ideológiája, mely semmi másra nem törekszik, mint a Nyugat elsöprésére. Ebből a szempontból lényegében érdektelen, hogy ez éppen az iszlám és annak szunnita ágának talaján született meg, mert tulajdonképpen bárhol létrejöhetett volna. Afrikában, Dél-Amerikában vagy éppen Kelet-Ázsiában.

Az Iszlám Államnak nevezett valami minden mozdulatában, minden ruhaválasztásában, minden szimbólumával a Nyugatra reflektál és hajlandó saját népét, kultúráját is elpusztítani, ha a Nyugat megdöntésének célja ezt kívánja.

A nyugati fehéreket, legyenek azok az iszlámot segítő sajtómunkások, segélyszervezetek tagjai vagy éppen turisták, lefejezik. A helyi keresztényeket keresztre feszítik, míg az arabokat, akik ellenük fordulnak, minden képzeletet felülmúló kegyetlenséggel égetik meg. Az iszlám állam csak a nevében van kapcsolatban azzal az ezeréves kultúrával, melynek oly sok felfedezést, kulturális csodát köszönhet a világ. Az Iszlám Állam valójában maga a barbarizmus. Az a pusztítási vágy, mely a megalázott népek, talajtalanná, kulturálisan kiforgatottá, egzisztenciálisan ellehetetlenítetté tett tömegeiben sarjad. Ez a lelki komplexum történelmi méretű erő.

I. Alarich gótjait a Római Birodalom egy tüsszentéssel pusztíthatta volna el. De nem tette, nem tehette, mert Marcus Aurelius, akkor racionálisnak tűnő okból, letelepítette a barbárokat a Római Birodalom határain belül. A belső hatalmi harcok, a császárválasztás taktikai lépései felülírták az összbirodalmi érdekeket. I. Alarich azért születhetett Dobrudzsában, a mai Románia területén, mert a rómaiak korábban kiürítették Dáciát, és így germán törzsek telepedhettek a Fekete-tenger partjára.

Ma a Nyugat és ezen belül az Egyesül Államok egy tüsszentéssel pusztíthatná el az Iszlám Államot. De nem teszi, mert a belső hatalmi harcok, melyek az elmúlt másfél évszázadban a Nyugatot gyűlöletes birodalommá tették milliárdok szemében, most is azt diktálják, hogy miután szétverték a Közel-Kelet stabil államait és ezzel megteremtették az antinyugat államosodását, most ne csináljanak semmit.

Az amerikai Kongresszus állva tapsolja Netanjahut, a világ egyig legrasszistább, fundamentalista államának vezetőjét, aki azt követeli Washingtonban, hogy az Egyesült Államok támadja meg Iránt, a Közel-Kelet egyik legnagyobb és még egyben lévő, feszültségekkel terhelt államát, az Iszlám Állam leghatékonyabb ellenfelét. A síita Irán szétverése a nyugatellenes barbarizmusnak olyan táptalajt adhat, mely a legrosszabb forgatókönyveket valószínűsíti.

Obama látványosan negligálta Netanjahu követelését – meg sem hallgatta a beszédet – de ez a folyamaton nem sokat változtat. A második világháború után a Nyugat győztes hatalmai a zsidóságot megajándékozták egy állammal. Ez az állam csak annyiban különbözik az arab államoktól, hogy az Egyesült Államok óriási költségen fegyverzi fel és tartja életben az önmagában életképtelen struktúrát. Ezzel párhuzamosan a zsidó lobbicsoportok elitjei a Nyugat megkerülhetetlen arisztokratái lettek. Ma ezen lobbicsoportokkal szembe menni a politikai öngyilkossággal egyenlő.

Részben ennek a csoportnak is köszönhető, hogy a Nyugat elosztási struktúráit nem változtatják meg, hogy miközben nyitottságról, kulturális megértésről, emberi és szociális jogokról papol a nyugati elit, még csak elméletileg sem tartják lehetségesnek, hogy a nyugati jólétből a legkisebb mértékben is részesüljenek a birodalmon kívüli népek. De a birodalomba importált, többségében sínylődő tömegekkel sem akar semmit sem kezdeni. A belső szegregátumokra ugyan gigantikus pénzeket költenek, de ezek többnyire ügyeskedők kezébe kerülnek, továbbá egy jelentős, magát értelmiséginek nevező réteg megélhetését biztosítja.

A nyitottság és tolerancia jegyében komplett népeket kívánnak átalakítani, habitusukat eltörölni, meggyőződésüket kiröhögtetni, és a transzcendensbe vetett hitüket a gyengeelméjűség bizonyítékának beállítani.

Ezzel szemben álságos elméletekkel igazolják, hogy miért helyes inkább a nagyhatalmú eliteket támogatni, hogy miért érdemes milliárd tonna számra megsemmisíteni élelmiszert, miért zárunk ki komplett népeket a jólétből, miért szítunk ellenségeskedést és miért hagyjuk, hogy milliárdnyi ember éhezzen.

A fenti tények nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az antinyugat államiságot nyerjen Athéntől pár száz kilométerre.

A Közel-Kelet népei némi megértéssel tekintenek a pusztítás kultúrájára, sőt Malajziától, Szudánon át Londonig milliók gondolják jogosnak, támogatandónak, jónak, a jövőnek a horda pusztítását. Ugyanis az ő szemszögükből az apokalipszis is jobb, mint a lassú rohadás.

A születésszámok és a társadalmi korfák pedig azt mutatják, hogy ezek a megalázott, évtizedek óta megváltoztatandónak billogozott népek az elkövetkező 50 évben már a Nyugaton belül is többségben lesznek.

I. Alarich, más barbárokkal szemben, nem próbálta meg elpusztítani a várost. Hatnapos fosztogatás után délnek indult a letelepedés szándékával. Ez a szándék, az Etruszk alapú római birodalom germán megsemmisítésének szándéka, pontosabban átvétele annak ellenére, hogy a nyugati civilizáció alapjait teremtette meg Róma romjain, társadalmi, kulturális, tudományos és civilizációs szempontból hatalmas visszaesés volt.

Civilizációs szempontból majd évezredes sötét kor következett. Az etruszk családok, az eredeti római polgárok nyomtalanul tűntek el. A Róma fénykorában a birodalmat alkotó népek közül jó néhány elpusztult.