2015.03.20.

A Ságvári-ügy, avagy a baloldal teljes identitászavara

Hetek óta téma a hazai közéletben a szegedi Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium átnevezésének kérdése. A rengeteg állásfoglalás között természetesen nem hiányozhat a hazai balliberális politikai és értelmiségi elit véleménye sem. A baloldal Ságvári-ügyben tett megnyilvánulásai talán minden korábbinál mélyebb identitászavarról tesznek tanúbizonyságot, különösen akkor, ha figyelembe vesszük azt is, hogy ugyanezek az erők miként nyilvánultak meg Vlagyimir Putyin orosz államfő Kerepesi temetőben lezajlott koszorúzásával, valamint az ott lévő szovjet hősi emlékmű feliratával kapcsolatban.

Ami a Kerepesi temetőben lévő emlékművet illeti, annak felirata és a rajta lévő vörös csillag valóban sértő egy magyar ember számára. Csak éppen ott van a bökkenő, hogy a szóban forgó emlékmű éppen olyan, mint a külföldön lévő magyar hadisírok és emlékhelyek: kétoldalú kormánymegállapodás rendelkezik sorsukról. Ily módon nem lehet megtenni, hogy csak úgy önkényesen új emlékművet állítunk fel a régi helyett, vagy saját szakállunkra átvésetjük a rajta lévő, tartalmilag kifogásolt feliratot. Bármennyire sérti is a felirat szövege a magyar érzelmű embereket, megváltoztatni csak akkor lehet annak szövegét, ha a másik fél – jelen esetben Oroszország – ehhez hozzájárul.

Nyilván tudja ezt az összes ellenzéki politikus is, és tudja ezt az őket kiszolgáló média újságírócsapata is, mégis elképesztő „felháborodás” követte Putyin koszorúzását. Számos politikusi nyilatkozat és ezeket alátámasztó publicisztika hánytorgatta fel, hogy a magyar kormány, és személy szerint Orbán Viktor miért nem kérte ki magának azt, hogy Putyin megkoszorúzta az „ellenforradalom” szovjet áldozatainak emlékművét? Túl azon, hogy a fentiek miatt eleve szánalmas populizmusra vall olyan valamiért ekézni Orbánt, amiről a legkevésbé sem tehet, sokkal érdekesebb, hogy kik támadták ezzel a miniszterelnököt.

A konkrét válasz valahogy így hangzik: a magyar közélet legkétszínűbb, a kettős mércét a leginkább bicskanyitogatóan alkalmazó társasága tett így. A honi balliberálisok ugyanis mostanra olyannyira elveszítették realitásérzéküket, és főleg identitásukat, hogy egyszerre tudnak felháborodni, ha Putyin megkoszorúz egy vörös csillagos emlékművet, majd szívvel-lélekkel lelkesedni egy emberért, aki egykoron a vörös csillag nevében gyilkolt.

Itt kapcsolódik össze a két történet, Putyin koszorúzása és a Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium átnevezésének ügye. Rétvári Bence KDNP-s politikus, az EMMI államtitkára az utóbbi kapcsán kijelentette, hogy személyes véleménye szerint Ságvári Endre nem méltó arra, hogy róla iskola – vagy akármi más – legyen elnevezve. Az államtitkár ezen kijelentésére, mint valami vércsék, lecsaptak a balliberálisok. Úgy a médiában, mint a politikusi körökben, ki-ki vérmérséklete szerint szükségét érezte, hogy megvédje Ságvárit. Nem is Magyarországon lennénk, ha nem került volna elő az antiszemita-kártya, amely szerint az átkeresztelés híveinek az a baja Ságvári Endrével, hogy zsidó volt.

Erről szó sincs, senkit nem érdekel Ságvári származása. Nem zsidósága teszi őt alkalmatlanná, hogy iskolát nevezzenek el róla, hanem az, hogy a százmillió ártatlan áldozatot követelő eszmerendszer – jelesül a kommunizmus – nevében bizonyítottan embert ölt. Innentől kezdve normális értékrendű ember számára semmilyen körülmények között nem lehet példakép Ságvári, és végképp nem lehet őt követendőként állítani az ifjúság elé. Az ország állapotát, és a honi rendszerváltás sajátosságát hűen tükrözi, hogy negyed századdal a kommunizmus magunk mögött hagyása után egyáltalán létezhet még intézmény, utca, emléktábla, köztéri szobor vagy akármi más, ami egy kommunista gyilkos nevét viseli. Pedig akad ilyen, és nemcsak Ságvári, de Lenin, Marx és Engels nevét is őrzi még sok-sok utca vagy tér az országban. Normális esetben már 1991-ben sem szabadott volna egyetlen ilyennek sem lennie, most pedig már 2015-ben járunk...

Persze nincs igazán min meglepődni akkor, ha figyelembe vesszük, hogy közéletünkben vannak pártok, amelyek – bár folyamatosan demokratának titulálják saját magukat – minden létező módon és alkalommal védelmezik az egykori hóhérokat. Az MSZP alelnöke és EP-képviselője, Újhelyi István előbb Ságvári közre keresztelte a saját brüsszeli irodája előtti folyosót, majd azt mondta Ságvárira célozva, hogy „nem hagyhatjuk hátra a hőseinket!”. (Tényleg csak zárójelben: ilyenkor vajon miért nem szólnak semmit a más esetekben oly hangos és gyors reagálású brüsszeli bürokraták?) Botka László az MSZP választmányi elnöke Újhelyivel egy időben szintén megnyilvánult: „demokrata ellenállónak” nevezte a kommunista gyilkost. Ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy néhány éve Hiller István regnáló kultuszminiszterként(!) mondott méltató beszédet a zugligeti Ságvári-emléktáblánál, akkor nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy az MSZP a mai napig közösséget vállal Ságvári Endrével és mindazzal, ami az ő örökségét képezi. Olyan értelemben nincs ezzel baj, hogy szabad országban élünk, és mindenkinek joga van szeretni, tisztelni valakit, akár a múltjától függetlenül is. Csak akkor a Ságvárit védő balliberálisok ne sértődjenek meg, ha a nemzeti oldalon állók kommunista jelzővel illetik őket. Mert Ságvári-imádatuk fényes igazolás arra nézve, hogy ez a jelző nagyon is helytálló rájuk nézve.

Az ügynek egyébként van egy sajátos, a fentiekhez kapcsolódó pikantériája is. A Szegedi Tudományegyetem Gyakorló Gimnáziuma éppen 1956-tól viseli a kommunista gyilkos, Ságvári Endre nevét. Közben – a forradalom alatt és után – rövid ideig Hunyadi is volt a neve, majd persze a kommunista visszarendeződés után nem sokkal visszakeresztelték Ságvárira. Ugyanazok adták vissza az iskolának a Ságvári nevet, akik vérbe fojtották a forradalmat. Úgy hívták őket, hogy MSZMP, és kulcsszerepük volt a szovjet bevonulásban, majd az azt követő megtorlásban. 1989-ben ennek a vérben fogant pártnak lett a jogutódja az MSZP, amely egykori jelképét, a vörös csillagot ma már nagy hangon megtagadja – lásd: Putyin-koszorúzás –, Ságvárit azonban továbbra is foggal-körömmel védi.

Vigyázzunk és figyeljünk, mert az egykori kommunista gyilkosokkal szellemi-, lelki- és elvi azonosságot vállalók még mindig ott vannak a közéletünkben. És ha továbbra is hagyjuk, hogy iskolák működjenek Ságvári néven, akkor fennáll a veszélye, hogy ott is maradnak egy életen át…

Kovács Attila