2015.03.27.
Lennének szövetségeseink
Nem is oly esélytelenek
a föderatív Romániáról, az ország történelmi régiók mentén
történő közigazgatási átszervezéséről szóló elképzelések,
programok – az Evenimentul zilei napilap által a napokban közölt
felmérésből legalábbis az derül ki, a lakosság többsége úgy
véli, hasznukra válhat a regionalizáció.
Figyelemre méltó, hogy az IRES közvélemény-kutatási cég
által végzett felmérés szerint mind többen vannak azok, akik
belátják: a korrupció, a szegénység egyik oka a túlzott központosítás.
A megkérdezettek 55 százaléka szerint a régiósítás nyomán
hatékonyabbá válna a közügyek kezelése, 40 százalékot
meghaladja azok aránya, akik szerint javulna a közszolgáltatások
minősége, az életszínvonal, az infrastruktúra, közel
ugyanennyien pedig úgy gondolják, így lehetne csökkenteni a bürokráciát,
és hatékonyabban felhasználni a közpénzeket.
Beszédes adat, hogy a lakosság mintegy fele úgy gondolja:
a jelenlegi politikai elit nem képes végigvinni a regionalizációt,
és elsöprő többségben vannak azok, akik szerint a kérdésben
a polgárok hivatottak dönteni, nem elsősorban a parlament, az
elnöki hivatal vagy a helyi hatóságok. Nem túl népszerű a
lakosság körében a prefektúra intézménye sem: a megkérdezettek
kétharmada szerint a régiósítás után csökkenteni kellene a
kormányhivatal hatáskörét, húszszázaléknyian pedig
egyenesen azt javasolják: szüntessék meg ezt az intézményt.
A felmérés közzétett eredményei nem térnek ki arra,
hogy konkrétan miként képzeli el a közigazgatási átszervezést
az ország lakossága – tehát arról nem tudunk meg részleteket,
miként vélekednek a történelmi régiók szerinti közigazgatási
berendezkedésről –, de egyértelműen jelzik: egyre többen
vannak, akik megtörnék a Bukarest-központúságot. S bár Klaus
Johannis államfő most még megtehette, hogy egyik tanácsadója
semmitmondó válaszával próbálta lesöpörni az asztalról az
Erdély autonómiáját célzó petíciót, a regionalista
mozgalmak napról napra izmosodnak, és immár nem csupán értelmiségiek,
de a lakosság egyre szélesebb rétegei kezdenek ráeszmélni,
mekkora terhet jelent a központosított állam.
Lennének tehát szövetségeseink egy számunkra is kedvező
közigazgatási berendezkedésért folyó harcban, csak meg
kellene keresnünk, meg kellene szólítanunk őket. Legfőbb érdekképviseleti
szervezetünk talán erre is fordíthatna időt, energiát –
minden bizonnyal célravezetőbb volna, mint sértődötten
kioktatni a népet, mert hálás taps helyett kifütyülte vezetőjüket.
Farcádi Botond
Háromszék
|