vissza a főoldalra

 2015.11.13. 

Magyar párhuzamok

A lengyelországi parlamenti választások eredményét elemeztem a múlt heti cikkben, és azt ígértem, ezúttal beszámolok a varsói kormányváltás magyar vonatkozásairól. Ismeretes, hogy a választásokon a mérsékelt jobboldali Polgári Platform (PO) nyolc év kormányzás után elvesztette a hatalmat. Az eddigi legjelentősebb erő, a Jaroslaw Kaczynski vezette polgári konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) kerül kormányra, Beata Szydlo miniszterelnöki irányításával. Lengyelország budapesti nagykövete, Roman Kowalski egy televíziós interjúban kijelentette: már most látható, hogy az új varsói kormány a magyar tapasztalatokat fogja felhasználni a reformintézkedések bevezetésénél. Ez teljesen érthető, hiszen a magyar gazdasági reformok népszerűek lengyel földön. Lényeges szempont, hogy a második Orbán-kormány válságkezelő intézkedései óta eltelt hat év, és már biztonságosan felmérhető, mely lépéseknek volt értelmük, eredményük, és mely elképzelések nem váltak be. Ezért az új lengyel kormány különösebb kockázat nélkül eldöntheti, mely magyar reformokat érdemes átvennie. Első körben milyen lépésekről lehet szó? A PiS választási programjában szerepel, hogy kormányra jutása esetén bevezeti a bankok különadóját, megakadályozza a multinacionális cégek minden profitjának külföldre menekítését, segíti kilábalni a devizahiteleseket és növeli a családok állami támogatását.

A Lengyel Köztársaság szegedi tiszteletbeli főkonzulja, a már évtizedek óta hazánkban élő Karol Biernacki szerint egyértelmű, hogy a PiS által vezetett új kormány jó kapcsolatokat ápol a magyar államvezetéssel, és szoros együttműködés várható a két ország között. Hozzátette: még nem tudni pontosan az új kormány személyi összetételét, de valószínűleg az a Ryszard Legutko lesz a külügyminiszter, aki az EU-s parlementi viták során, például Daniel Cohn-Bendit ellenében többször is védelmezte Orbán Viktort és Magyarországot, kimondottan frappáns felszólalásokkal. „Általa Magyarország egyik barátja kerülne Lengyelország vezetésébe, és ugyanez elmondható az egész kormányról. Sok olyan politikus kerül a parlament alsóházába, a szejmbe, aki rokonszenvez Magyarországgal, és ez várhatóan a kulturális kapcsolatokban is megjelenik. Előreláthatóan az egyik fontos állami hivatal élére egy olyan személyt neveznek ki, aki számos alkalommal járt Magyarországon. Az ellenzék és a kormánypárt soraiban egyaránt vannak olyanok, akik kellemes gasztronómiai élményekkel gazdagodtak, példának okáért Szegeden. Ennek alapján talán a dél-alföldi város számára is újabb lehetőségek nyílnak a választások eredményének köszönhetően” – véli Biernacki. A PiS egyik legfőbb külpolitikai célja az úgynevezett köztes-európai egység létrehozatala, vagyis a Baltikum és a Fekete-tenger közötti népek egységbe kovácsolása. A cél a hatékonyabb együttes fellépés a NATO-ban és az Európai Unióban.

Végül még egy érdekes szempont, egy fontos párhuzam: a lengyel választások óta a nyugati balliberális sajtó szinte folyamatosan támadja a PiS-t és személy szerint Jaroslaw Kaczynskit. A nyugati bértollnokok azt szajkózzák, hogy a PiS győzelmével „sérült a demokrácia”, egy „idegengyűlölő, antidemokratikus, szélsőségesen konzervatív és nacionalista párt” került hatalomra. Vagyis ezekben a hetekben ugyanolyan agresszív lejárató kampány folyik Jaroslaw Kaczynski ellen, mint amilyen évek óta zajlik a magyar kormány ellen.

Időközben sorra kerülnek napvilágra az új kormány törvénytervezetei. A lengyel termőföld megvédését biztosító elképzelés szintén a magyar törvények elvén nyugszik. A PiS javaslata szerint jövőre csak az egyéni gazdálkodók és a földet személyesen művelők vehetnének termőföldet Lengyelországban. Társaságok, cégek és szövetkezetek csak egy hektárnál kisebb földhöz juthatnának. A háromszáz hektárnál nagyobb termőterületek eladása pedig tilos lesz. Földet vásárolni kizárólag családi, azaz háromszáz hektárnál kisebb területtel rendelkező gazdaságok bővítésére lehet. A megvásárolt termőföldet tíz évig nem lehet bérbe adni vagy értékesíteni, és kizárólag a vevő vagy annak örököse művelheti. A „személyes művelés” fogalma azt jelenti, hogy a tulajdonosnak a földből származó bevétele érje el összes egyéb jövedelmének legalább a negyedét. A hivatalos indoklás szerint ezekre az intézkedésekre azért van szükség, hogy megnyugtatóan megakadályozzák a külföldi személyek spekulatív felvásárlási törekvéseit. Éppenséggel erre szükség is van, hiszen Lengyelországban jövő év május elsején ér véget a földmoratórium – a 2004-es EU-csatlakozás óta külföldiek csak a belügyminisztérium különleges engedélyével vásárolhattak termőföldet. Mivel a PiS a megalakuló parlament alsó- és felsőházában is ötven százalék fölötti többséget szerzett, az új mezőgazdasági törvénytervezetet várhatóan gond nélkül elfogadják.

Időközben a 43 éves lengyel államfő, Andrzej Duda érdekes kijelentéseket tett. Szeptemberben Londonban járt, és ott élő lengyelekkel találkozott. Nem lehetett túlságosan nehéz egybetoborozni néhány száz lengyelt, mert a brit fővárosban több tízezer lengyel él: saját rádióállomásuk is van, saját üzleteik, szinte saját államuk az államon belül. A londoni buszsofőrtől a pincérig jószerével mindenki lengyel. Nos, Duda köztársasági elnök kiállt az egybegyűltek elé, és e szavakat intézte hozzájuk: „Ha azt mondanám önöknek, hogy érdemes visszatérniük Lengyelországba, hazudnék. A GDP növekedése csak papíron létezik, az emberek egyre szegényebbekké válnak, a középosztály elenyészik.” Politikai elemzők úgy tartják, a Polgári Platform e napokban veszítette el végleg a parlamenti választásokat, ugyanis Duda elnök pontosan megfogalmazta a lengyel kisemberek érzéseit. Hozzáteszem: a diagnózis kissé eltúlzott, és a valós lengyelországi helyzet egyáltalán nem olyan nyomorúságos. Például az egy főre eső GDP növekedésében az elmúlt huszonöt év során az EU összes tagállama közül a lengyelek érték el a legjobb eredményt. Ám az emberek (szinte) mindenütt ugyanolyanok, és a magyarokhoz hasonlóan a lengyelek is nagyon szeretnek panaszkodni. Na mindegy… Múlt csütörtökön pedig Duda államfő Katowicében járt, ahol arról beszélt, hogy Lengyelország és az egész Európai Unió javításra szorul, különösen az elmúlt hónapok migrációs válsághelyzetének fényében. Az európai intézményrendszer elavult, és le kell számolni azzal a liberális felfogással, miszerint a nemzetállamok ideje lejárt, és fel kell oldani őket. A tagállamoknak pedig joguk van önmagukról rendelkezni, és a nagy államok a szolidaritás leple alatt nem gyakorolhatnak fölényt a kisebb országokkal szemben.

Zsille Gábor