|
2015.11.13.
Végállomás, kiszállás
„A proletariátus
még nincs eléggé előkészítve eszméink befogadására!”
– mondta Kun Béla elvtárs, a Tanácsköztársaság vezetője
és híve 1919-ben, és a pártkassza tartalmát magához véve
elrepült Bécsbe. Ha már a repülésnél tartunk idekívánkozik
az ún. nagyon vágyott Negyedik Köztársaság egyik híve,
Szekeres elvtárs, a Gripen-gépek feledhetetlen felavatójának
találmánya és mániája, a „feles többséggel is lehet
alkotmányozni, ha az alkotmányt népszavazás legitimálja”.
Az egykori honvédelmi miniszter úgy képzeli el a folyamat
kezdetét, hogy a kizárólag a hatalomért összeborulók a választásokat
megnyerve „a 2018-ban megválasztandó országgyűlést alkotmányozó
nemzetgyűlésnek” tekinti majd,
melynek megalakulásával megszűnik mindazon közjogi pozíció
(köztársasági elnök, alkotmánybírák stb.), melyek „mandátuma
az Alaptörvényből származik”.
Ha azt hisszük,
hogy az alkotmányellenes alkotmányozás ötletének szikrája
egyedül Szekeres Imre fejéből pattant ki – tévedünk.
Tavasszal tudniillik a „szakmaiság” civil szentségével
felkent szervezetek, a TASZ, az EKINT és a Magyar Helsinki
Bizottság állt elő azzal, hogy „ha megbukik a rezsim, akkor
2023-ig nem lesz elfogadható ennyi egypárti alkotmánybíró”.
Jogállamot, de
mindenáron. Ha ehhez fel kell számolni a létezőt, akkor úgy,
mert „mi” jobban tudjuk, állítják a köztársaság pártiak.
Ha szembe kell menni az „általunk” felszínesen vallott
elvekkel, akkor pedig amúgy. Mert a forradalom megkívánja. Kísérteties
a hasonlóság a Kun Béla által vallott elvekhez, mert az eszme
ugyanaz, melynek nevében fellépnének. A módszerrel szemben
sincsenek kétségeink.
Hiába kapják a
pofonokat a valóságtól futószalagon, ez az érintetteket nem tántorítja
el saját igazságukba vetett hitüktől, attól, hogy egyszer ők
hozzák majd el a szent világszabadságot. Ha kell, az
embereknek, ha kell, akár az emberek ellenében.
Ettől óvott meg
minket a Jóisten tavaly. Mert ők, a valóság ismeretének
teljes hiányában, talán külföldi segítségben bízva, kikiáltották
már 2014. április 6-át is az Orbán-kormányról szóló „népszavazásnak”,
és a fogcsikorgatva létrejött Összefogás arra kellett, hogy
megmutassák, bizonyítsák, a magyar társadalom döntő többsége
nem ért egyet az új alkotmányos rendszerrel. Ebből persze
semmi nem lett, mire jött a kézenfekvő magyarázat: a nép
rossz történelmi utat választott. A képzet tehát, hogy a választók
hülyék, a rendszer pedig alkotmányellenes alapokra épül, és
Orbán, valamint a megvetett magyar nép ellenében bármi
megengedett, tartja magát. Heller Ágnes mániákusan kárálja
ezt mindenütt.
Ez a lengyel valóság
felé robogó balliberális oldal és értelmisége, ez a televény
arra szövöget most terveket – nyomtatott sajtójában, rádiójában
és tévéiben –, hogy akár alkotmányos felhatalmazás nélkül
is, de valahogyan véghez kell vigyen egy kvázi rendszerbontást.
Mert ha nem ők vannak kormányon – akkor minden illegitim.
Minden. A hatalom visszaszerzéséhez pedig minden eszköz
megengedett – az is, ami illegitim. Mert az általuk elképzelt
„jogállamot” meg kell valósítani, ha kell, akkor a valódi
jogállam ellenében. Ha törik, ha szakad.
MTB
|
