2015.11.13.
Szűcs Balázs: Az ég és a föld összeér
Halottak napja a földön
élők felé mindig a felelősséget közvetíti, hogy hogyan éljük
értékesen életünket. Ugyanakkor ezekben a napokban gyakran előkerül
a túlvilág képe, a mennyországról,
az égiekről való gondolkodás. A következő két történet
ezt hivatott bemutatni. Hogyan is ér össze a földi lét az örök
élettel, és hogyan élhető át a menny és a kárhozat kettőssége:
Volt
egyszer egy szent életű fiatal szerzetes. Boldogan élte
napjait. Mosogatás közben megjelent neki az Úr angyala és
hírül adta neki:
– Az Úr küldönce
vagyok. Magas megbízatásom van, hogy közöljem veled, elérkezett
az idő, térj be az örök hazába.
– Köszönöm az
Úrnak, hogy ilyen kedves, és gondol rám. Kérlek azonban, hogy
mentsél ki. Te is látod, hogy milyen sok mosatlan tányér vár
rám. Halasszuk el ezt a mennyei jelenést!
– Intézkedek
– szólt az angyal.
A fiatal szerzetes
elmosogatott. A kolostorban még számos munkát bíztak rá. Többek
között a veteményes kert kapálását.
Az angyal ismét
megjelent. A szentéletű barát a kapájával a sok gazra
mutatott:
– Nem várhatna
még valamit az örökkévalóság?
Az angyal
mosolyogva újra eltűnt.
A szerzetes megkapálta
a kertet, a magtárat is kifestette. Az említett munkák után a
kórházba ment és éppen egy lázas betegnek adott egy pohár
vizet, amikor újból megpillantotta az angyalt.
A szerzetes nem szólt
semmit, csak részvétteljes mozdulattal rámutatott a betegekre.
Az angyal mindent megértett és eltűnt.
Este, amikor a
fiatal szerzetes a szobájában fáradtan lefeküdt, az angyalra
gondolt és így szólt:
– Uram, el tudnád
küldeni ismét angyalodat értem? Szívesen vele mennék az örökkévalóságba!
– Mit gondolsz,
hol voltál egész idő alatt? – kérdezte tőle az angyal.
A mennyország
titka:
Egyszer egy kövér
és otromba szamuráj meglátogatott egy jelentéktelen
szerzetest.
– Szerzetes –
mondta neki –, tanítsd meg nekem, hogy mi a pokol és mi a
mennyország!
A szerzetes
felemelte a szemét, hogy megnézze a nagydarab harcost és végtelen
megvetéssel válaszolta:
– Megtanítani
neked, hogy mi a pokol és mi a mennyország? Neked semmit sem
tudok megtanítani. Piszkos vagy és bűzlesz, a borotvád éle is
biztosan rozsdás. Gyalázata vagy a szamurájok csapatának. Tűnj
el a szemem elől, látni sem bírlak!
A szamuráj
rettentő dühös lett, a dühtől remegni kezdett. Kirántotta a
kardját, a magasba emelte, készen arra, hogy megölje a
szerzetest.
– Ez a pokol –
mormogta közben a szerzetes.
A szamuráj meghökkent.
Mekkora szánalom, mekkora megadás van ebben a kis emberben, aki
kész az életét is feláldozni, csakhogy tanítást adjon neki
arról, hogy mi a pokol.
Lassan
leeresztette kardját, tele hálával és megnyugtató békével.
– És ez a
mennyország – mormogta a szerzetes.
|