vissza a főoldalra

 

 

 2015.11.13. 

Szűcs Balázs: Az ég és a föld összeér

Halottak napja a földön élők felé mindig a felelősséget közvetíti, hogy hogyan éljük értékesen életünket. Ugyanakkor ezekben a napokban gyakran előkerül a túlvilág képe, a mennyországról, az égiekről való gondolkodás. A következő két történet ezt hivatott bemutatni. Hogyan is ér össze a földi lét az örök élettel, és hogyan élhető át a menny és a kárhozat kettőssége:

Volt egyszer egy szent életű fiatal szerzetes. Boldogan élte napjait. Mosogatás közben megjelent neki az Úr angyala és hírül adta neki:

– Az Úr küldönce vagyok. Magas megbízatásom van, hogy közöljem veled, elérkezett az idő, térj be az örök hazába.

– Köszönöm az Úrnak, hogy ilyen kedves, és gondol rám. Kérlek azonban, hogy mentsél ki. Te is látod, hogy milyen sok mosatlan tányér vár rám. Halasszuk el ezt a mennyei jelenést!

– Intézkedek – szólt az angyal.

A fiatal szerzetes elmosogatott. A kolostorban még számos munkát bíztak rá. Többek között a veteményes kert kapálását.

Az angyal ismét megjelent. A szentéletű barát a kapájával a sok gazra mutatott:

– Nem várhatna még valamit az örökkévalóság?

Az angyal mosolyogva újra eltűnt.

A szerzetes megkapálta a kertet, a magtárat is kifestette. Az említett munkák után a kórházba ment és éppen egy lázas betegnek adott egy pohár vizet, amikor újból megpillantotta az angyalt.

A szerzetes nem szólt semmit, csak részvétteljes mozdulattal rámutatott a betegekre. Az angyal mindent megértett és eltűnt.

Este, amikor a fiatal szerzetes a szobájában fáradtan lefeküdt, az angyalra gondolt és így szólt:

– Uram, el tudnád küldeni ismét angyalodat értem? Szívesen vele mennék az örökkévalóságba!

– Mit gondolsz, hol voltál egész idő alatt? – kérdezte tőle az angyal.

A mennyország titka:

 

Egyszer egy kövér és otromba szamuráj meglátogatott egy jelentéktelen szerzetest.

– Szerzetes – mondta neki –, tanítsd meg nekem, hogy mi a pokol és mi a mennyország!

A szerzetes felemelte a szemét, hogy megnézze a nagydarab harcost és végtelen megvetéssel válaszolta:

– Megtanítani neked, hogy mi a pokol és mi a mennyország? Neked semmit sem tudok megtanítani. Piszkos vagy és bűzlesz, a borotvád éle is biztosan rozsdás. Gyalázata vagy a szamurájok csapatának. Tűnj el a szemem elől, látni sem bírlak!

A szamuráj rettentő dühös lett, a dühtől remegni kezdett. Kirántotta a kardját, a magasba emelte, készen arra, hogy megölje a szerzetest.

– Ez a pokol – mormogta közben a szerzetes.

A szamuráj meghökkent. Mekkora szánalom, mekkora megadás van ebben a kis emberben, aki kész az életét is feláldozni, csakhogy tanítást adjon neki arról, hogy mi a pokol.

Lassan leeresztette kardját, tele hálával és megnyugtató békével.

– És ez a mennyország – mormogta a szerzetes.