vissza a főoldalra

 2015.11.13. 

Mi áll az amerikai támadás mögött?

A kormány újabb amerikai ekézése nem belpolitikai okokra vezethető vissza, sőt alapjában nem is köthető szorosan a kormány tevékenységéhez. Az orosz siker Szíriában, illetve a menekültáradat, melynek fenntartása orosz segítséggel is történt, átrajzolta az európai erőviszonyokat. Egyelőre még csak a kommunikáció, a közvélemény szintjén. Azonban a lengyel fordulattal – még ha Kaczinsky atlantista, tehát Amerika-barát kormányzásra készül is – Európában végletesen megbillenhet az erőegyensúly. A Budapest–Varsó tengely esetleges kialakulása, illetve az európai közvélemény szimpátiája egy olyan másodhatalom kialakulását eredményezheti, mely valóban befolyásolhatja az európai politikát. Ez a mai helyzetben az amerikai külügy megítélése szerint nem szerencsés, és általában is elmondható, hogy Washington nem kedveli, ha felborul az „egyensúly”.

Az „egyensúly” az amerikai megfogalmazásban azt jelenti, hogy az adott régióban egyetlen állam, államszövetség vagy hatalmi tényező sem képes önállóan cselekedni, sőt ideális esetben az adott térség államai sakkban tartják egymást. A lengyel Jog és Igazságosság győzelme, valamint Orbán Viktor stabil hatalma mellett további tényezők is aggasztják a washingtoni politikacsinálókat.

Törökországban a szintén illiberális Erdogan pártja, az Igazság és Fejlődés önállóan kormányképes, ráadásul Fehéroroszország is új, nyitottabb politikát folytat kelet és nyugat felé egyaránt. A korábban Putyin csatlósaként elkönyvelt Lukasenko ügyes politikával minimális függetlenségre törekszik Moszkvától, például nem feltétlenül támogatja, hogy Putyin katonai légibázist építsen Fehéroroszországban.

A német belpolitikai helyzet is képlékennyé vált, így Washingtonban megszületett a döntés, hogy a status quo fenntartása érdekében most még csak diplomáciai szinten, de keménykedni kell.

Colleen Bell nagykövet asszony, miután vásárolt magának egy nagyköveti címet, most kötelezettségének eleget téve felolvasta a budapesti rezidentúra szakemberei által fogalmazott szöveget.

A háttérben persze felsejlik a kvótarendszer és a menekültügyből hatalmas pénzszivattyút kreáló több helyre dolgozó „civilek”, mögöttük az őscivil, Soros György. Soros mint Kelet-Európa felelős tovább küzd a nemzeti törekvések ellen, meglehetősen szerény sikerrel – pláne, ha figyelembe vesszük a gigantikus összeget, melyet a cél elérése érdekében elkölthet.

Valójában senki sem tudja, hogy az európai politikában mit idézhet elő a közép-kelet-európai államok ébredése.

Putyin hatalmasat nyert a szíriai beavatkozással, ráadásul szövetségesével, vagy most már inkább bábjával, az Aszad-rezsimmel hetek alatt jelentős területet foglalt el, és az eddig legyőzhetetlen Iszlám Államot könnyedén visszaszorította. Ez tulajdonképpen felér a lelepleződéssel, hogy a Nyugat és annak első számú ereje, az Egyesült Államok nem akarta megoldani a szíriai tragédiát, sőt fenntartásában volt érdekelt, ahogy érdekelt volt Észak-Afrika és az egész Közel-Kelet destabilizálásában.

A fentiek miatt az elkövetkező időszakban az egymásnak feszülő amerikai és orosz érdekek egyik fontos csatatere lehet térségünk. Most észnél kell lenni, de az esetleges új hatalmi tömb, a V4-ek alkotta európai másodhatalom egységesüléséről nem szabad lemondanunk. Ez megmaradásunk záloga lehet.

Csorja Gergely