|
 2015.11.13.
Öngondoskodás
Nagy lehetőséget kaptak a falvak
Húsz egyedi támogatási
kérelem érkezett a Földművelésügyi Minisztérium által idén
először elindított Termelő Falu Programra, a településeknek
173 millió forint támogatást ítéltek meg. V. Németh Zsolt
hangsúlyozta: a mintaprogramok támogatásával az önkormányzatokon
keresztül arra rászoruló családok számára nyújtunk segítséget.
Melyek a Termelő Falu Program legfőbb célkitűzései?
– A Tanyafejlesztés Programhoz kapcsolódóan hirdettük
meg ezt a programot. Az előbbitől eltérően azonban most az egész
ország területéről fogadtunk be támogatási kérelmeket.
Mintaprogramokról van szó; tehát a kiválasztás során arra törekedtünk,
hogy olyan modelleket tudjunk bemutatni akár az őshonos
baromfitartás, akár a szőlőhegyi kultúra felélesztése
tekintetében, melyek megalapozhatják a későbbi országos
programot. A vidékfejlesztési stratégia is megfogalmazta azt,
hogy fenntartható agrárszerkezetet és termeléspolitikát alakítsunk
ki, s e koncepció része a falusi önellátó- vagy kistermelői
tevékenység. Tehát nem a professzionális agrárium, hanem a
faluhoz köthető tevékenységek támogatására gondoltunk.
Sajnos ezek a tevékenységek mára megkoptak, ezért szükséges
a felélesztésük. Ezt célozza a Termelő Falu Program mindkét
eleme.
Melyik az első alprogram?
– Az egyik a baromfitartást szolgálja. A cél pedig a
helyi lakosság önellátási, agrártermelési feltételeinek javítása.
Ebbe beletartozik a baromfihús és a tojás előállítása. Az
őshonos vagy őshonos génállománnyal rendelkező hibridek tenyésztését
is támogatjuk, mert fontos, hogy ne csak a génmegőrzést szolgáljuk,
hanem olyan terméket állítsunk elő, amelynek a hozama közelít
az intenzívhez, viszont beltartalmi értékei őrzik a régi őshonos
állomány jellemzőit. A hungarikum-baromfikról van szó, így a
kendermagosról, a fogolyszínűről vagy az erdélyi kopasz nyakúról.
Kiemelendő a mentorálási tevékenység; a tanítás és a tanácsadás
végigkíséri a programot. Az első fázisban az önkormányzatoknak
adunk segítséget saját baromfitenyésztő telepük kialakításához.
A telepen sor kerül a tenyésztojások keltetésére, s a második
évben a naposcsibéket helyezik ki a falusi udvarokba. Az állatok
egy részét levágják, a másik a tenyésztésben marad, a
harmadik pedig tojást termel.
Generációk nőttek föl úgy, hogy elszakadtak a háztájitól,
az önellátástól. Ez az oka annak, hogy megkoptak a faluhoz köthető
tevékenységek?
– Az ön által felvetett probléma az egy ok, a másik
pedig az, hogy az olcsó tömegtermék kiszorítja a magasabb
beltartalmú terméket. Hála Istennek mára kialakult egy igényes
fogyasztói réteg, mely a falusi udvarokban tenyésztett baromfiból
készült terméket keresi. Kétségtelen, hogy a kisebb településeken
egyre kevesebben folytatják elődeik tevékenységét, és a
falvak lakói is bontott csirkét esznek. Az is problémát
jelent, hogy a háztáji megszűnésével hiányzik az integrátor.
Akkor szűnt meg a háztáji termelés, mikor a falusi földek
használatáért nem gabonában fizettek. Mi azt szeretnénk, ha
megmaradna a falu karaktere, és azok az udvarok, amelyek
alkalmasak ilyen termelésre, tenyésztésre, újra benépesednének
hazai baromfival.
Tehát a pályázó önkormányzatok baromfitenyészetet
létesítenek?
– Azt is, és a naposcsibék keltetőjét is meg kell vásárolniuk.
A napi munkát a falvak lakossága végzi el?
– Így van, mert még rendelkeznek ehhez megfelelő
szaktudással. Ugyanakkor a kapcsolatot fenn kell tartaniuk a gödöllői
Haszonállat-génmegőrzési Központtal, mely segítséget nyújt,
s végigköveti a program megvalósulását.
Az így tenyésztett baromfik bekerülnek a közétkeztetésbe
is?
– Ez is lehetséges, de leginkább elfogyasztják azokat,
vagy pedig tojástermelésre hasznosítják az állatokat. A
legfontosabb szándék, hogy magyar fajta tyúkok legyenek a
falusi udvarokban. Faluhelyen a felesleget el is adhatják. Már
akkor elégedettek leszünk, ha az önkormányzat a csibéket
kihelyezi a legrászorultabbak számára, akik így saját magukról
tudnak gondoskodni.
A húsz kérelem mind a baromfira vonatkozik?
– Nem. Tizenhárom a zártkerti, öt a baromfitartási, és
kettő mindkét célterületre vonatkozik. Tehát hét település
vesz részt a baromfi alprogramban.
Mit értsünk a zártkerti célterület alatt?
– A zártkert ma már nem ingatlan-nyilvántartási kategória,
ma kül- és belterületről beszélünk. A zártkerteknek több
formája is van, s a legnagyobb szegmensét a falusi szőlőhegyek
jelentik. A zártkerti revitalizációt szolgáló alprogram
potenciálisan érintett területe az ország mintegy 1 millió
150 ezer ingatlanja, körülbelül 200 ezer hektár, melynek akár
a fele gondozatlan terület. Ennek egyik oka, hogy a tömegtermékek
megjelenése miatt sokan felhagytak a gyümölcsösök, a szőlők
gondozásával, a másik a nem megfelelő infrastruktúra (út,
villany, víz). Általában egy kis falusi zártkerti földrészletnek
több tulajdonosa is van. Ugyanakkor ezek a szőlőhegyek
„aranybányái” a gyümölcsgénmegőrzésnek, a hazai tájfajtáknak.
Meggyőződésünk, hogy a 24. órában vagyunk, mikor érdemes
ezeket a fajtákat összegyűjteni. Erre egy példa: a vasi, zalai
gazdák legalább 20 körtefajtát tudnak fölsorolni. Ezek a fajták
mind értéket képviselnek, és a magán-pálinkafőzés legalizálásával
reneszánszukat élik. Emellett keressük azt a közösségi művelési
formát, ami megtartja a régi szőlőhegyi kultúra értékeit. A
támogatás esetünkben arra vonatkozik, hogy az adott önkormányzat
– jó esetben közösen egy civil szervezettel – megvásárolja
az elaprózódott, gondozatlan földrészleteket, összevonja
azokat akkorára, hogy a földalapú támogatást igénybe
vehesse, s azt közösségi művelésbe fogja, megőrizze a régi
tájfajtákat, és új, a tájon honos gyümölcsfajtákat ültessen.
Tehát el szeretnék érni, hogy ezek az elaprózott, sokszor
hat-nyolc tulajdonos miatt meg nem művelt területek a falvakhoz
kapcsolódva az öngondoskodást, a kisárutermelést szolgálják
– a tevékenységbe bevonhatók a közmunkások is –, és hogy
mintát adjanak más településeknek és a helyi gazdáknak is.
Ezek a minták megalapozhatnak akár egy országos programot is.
A szőlőhegyek felhagyásával az ott levő természeti
értékekkel együtt elveszett az a hagyomány és tudás is, mely
évszázadokon keresztül e sajátos gazdálkodási formával együtt
alakult?
– Sajnos megkopott a hagyomány és a tudás, de most még
megmenthetők ezek a területek, megújulhatnak a falusi szőlőhegyek.
Ez az alprogram segíti a népi műemlékek megóvását is,
hiszen a szőlőművelés felhagyása a több száz éves népi építészeti
emlékeket, a présházakat, pincéket ítéli pusztulásra. De
van remény! A Vas megyei, oszkói Hegypásztor Kör a legjobb példa
arra, hogy évtizedek alatt egy közösség összefogással mire képes.
A megvásárolt romos présházakat felújították, rekonstruálták
a gerendafalú, zsúpfedeles lakópincét, és a borospincéket
is, s emellett minőségi borokat állítanak elő.
Meddig kell a húsz, támogatott településnek elvégeznie
a kérelmében megfogalmazottakat?
– 100%-os támogatásról van szó, s az önkormányzatok
nyújthattak be vissza nem térítendő támogatásra kérelmet a
két alprogramban, sőt 50 százalékos előleg felvételére lesz
lehetőségük. A feladatot pedig 2016. április 30-án kell elvégezniük.
A mintaprogramokat 2016 második félévében értékeljük ki, s
ezután teszünk javaslatot a kormányzat felé a bővítésről,
hogy az említett 200 ezer hektárnyi terület hasznosítása továbbra
is a falusi önfenntartást, kisárutermelést szolgálja.
Medveczky Attila
|
