|
 2015.11.20.
Színigazgató
és filmgyáros
Janovics Jenő Napok – Kolozsvár
Erdély, s azon
belül, Kolozsvár egykori színészére,
színigazgatójára és filmgyárosára, Janovics Jenőre gálaestekkel,
kiállítással, könyvbemutatóval, filmvetítéssel emlékeztek
meg a „kincses városban” november 5. és 10. között.
A
Kolozsvári Magyar Opera létezése óta hangsúlyt fektet mind a
magyar, mind az egyetemes, klasszikus, mind a kortárs alkotások
bemutatására és műsoron tartására. Ünnepelték
Mozartot, Verdit, Puccinit, illetve Lisztet, Erkelt, Kodályt és
Bartókot egyaránt. Szép Gyula, az intézmény igazgatója
elmondta: „a nagy zeneszerzők mellett a közelmúltban egyre többet
foglalkoztatott azoknak a személyiségeknek az életpályája,
akik a magyar, de elsősorban az erdélyi zenés színpad alakításában,
fejlődésében játszottak fontos szerepet. Ezért szerveztük
meg tavaly nagy sikerrel a Bánffy Miklós Napokat, idén pedig
nem következhetett más a kolozsvári zenés színpad nagyjai közül,
mint Janovics Jenő, aki 1872-ben született Ungváron, és
1945-ben halt meg Kolozsvárott.” A Janovics Jenő Napok
programja összeállításának az volt a vezérfonala, hogy a
szervezők érinteni tudják Janovics rendkívül összetett, sokrétű
tevékenységének minél több oldalát. „Partnerként felkértük
a Kolozsvári Román Nemzeti Operát – folytatta Szép Gyula
–, hiszen jelenlegi székhelyük kiépítésében Janovics is részt
vett, illetve a Kolozsvári Magyar Színházat, amellyel együtt
használjuk a szintén Janovics által építtetett Szamos-parti
színházat.” November 5-én, 17 órakor a magyar operában könyvbemutatóval
és kiállítással nyílt meg a rendezvénysorozat, majd azt követően
Erkel Ferenc Bánk bánját adták elő. Hogy miért pont azt?
Erre a direktor így felelt: „1945-ben a Kolozsvári Magyar Színház
Katona József Bánk bánját tűzte műsorra évadnyitó előadásként,
Janovics Jenő rendezésében, s az újra kinevezett színházigazgató
alakította volna Biberachot. Az előadás napján, november 16-án
délelőtt Janovics elhunyt, évadnyitó beszédét a mondat közepén
hagyta félbe. Illőnek tűnik, hogy ezért Erkel remekművével
emlékezzünk halálának hetvenedik évfordulójára.” A filmgyártó
Janovicsnak is külön estet szenteltek, és november 8-án
Selmeczi György karnagy, zeneszerző és rendező neves alkotókkal,
előadóművészekkel mutatta be a Szívem szeret zenés gálaestet,
amelynek részeként magát Janovics Jenőt is megidézték a színpadon.
Mit tudott
Janovics Jenő? Tudott minden iránt érdeklődni. Dráma, színjátszás,
operett, kabaré, film. Nagyon sok némafilmet forgatott. Mindig
talpra tudott állni. Elvették tőle a Hunyadi téri színházat,
amiben jelenleg a román színház működik. A Szívem szeret gálaestben,
amikor közli vele ezt a román vezető, ő ezt kérdezi: „Én
mit vettem el tőled, Tódor?” S akkor átköltözik a társulat
a Szamos partjára. Janovics lerázta magáról a csalódást, a fájdalmat,
az igazságtalanságot, és ment tovább. Olyan volt, mint Midász
király, csak nála nem a kapzsiság változtatott mindent arannyá,
hanem a bőkezűség. Sosem azzal foglalkozott, hogy felnézzenek
rá, hanem, hogy megteremtsen valamit. Közönséget nevelt, értőt,
minőségre fogékonyat. A legnagyobb érdeme az volt, hogy a
trianoni diktátum után fölvállalta az erdélyi színjátszás
ügyét.
Medveczky Attila
|
