vissza a főoldalra

 2015.11.20. 

Nagyot fordul a világ

Megromlott Tel-Aviv és Washington viszonya. Ez az elmúlt évtizedekben szinte elképzelhetetlen fejlemény két okra vezethető vissza. Az egyik, hogy az Egyesült Államok stratégái úgy döntöttek, hogy mivel a Szaddám-hű szunnita közösséggel szemben Irakban a síitákat támogatták, ezért időszerű lehet a jelentős erővel bíró síita Iránnal kiegyezni és így megpróbálni az orosz érdekkörből kihúzni a perzsa államot, egyben az iraki fiaskót valahogy kezelni. A béke irányába tett lépés Izraelben egyértelmű ellenszenvet váltott ki.

A másik ok személyesebb jellegű. Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke nem szereti Netanjahut, és ez az érzés kölcsönös. Hogy ennek az ellenszenvnek van-e rasszbéli alapja, azaz hogy a fekete vagy amerikaiul afroamerikai elnök és a zsidó állam vezetője között valamiféle rasszizmus okozná-e a kibékíthetetlen ellentétet, azt nem tudom megítélni.

De a két vezető bizonyosan utálja egymást. Sőt Netanjahu mostani washingtoni látogatása előtt pár nappal kinevezte Ran Baratz keményvonalas aktivistát média-tanácsadójának és diplomáciai vezetőnek, mely poszton lényegében Netanjahu diplomáciai lépéseit kellene eladnia kül- és belföldön. Csakhogy Baratz korábban a Facebookon Obamát antiszemitának nevezte, míg az amerikai diplomácia vezetőjéről azt írta, hogy annyi esze van, mint egy 12 évesnek.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy Netanjahu azért utazott Washingtonba, hogy az amerikai állam szokásos katonai támogatását biztosítsa, sőt növelje, akkor valóban az látszik, hogy fordulat előtt állunk.

Márpedig itt nem kevés pénzről van szó. Az Egyesült Államok 30 milliárd dollár katonai támogatást fizet a zsidó államnak 2017-től. Ezt akarta Netanjahu 50 milliárdra emelni.

Azaz úgy látszik, hogy Netanjahu, udvariatlan gesztusain túl, egész egyszerűen meg akarja zsarolni az Egyesült Államokat. Ezt látszik alátámasztani az MTI híre, hogy még valójában meg sem született az Obama szorgalmazta megállapodás a palesztin államról, az izraeli oktatási miniszter máris odaüzent, hogy nem úgy van az:

Naftali Bennet, Izrael oktatási minisztere és a kormánykoalícióban részt vevő Bájt Hajehudi (Zsidó Otthon) párt elnöke a katonai rádióban kedden nyilatkozva elvetette a két népnek két államot ígérő megoldást a palesztin–izraeli konfliktusban.

A miniszter szembeszállt Benjámin Netanjahu miniszterelnök néhány órával korábban, Barack Obama amerikai elnökkel tartott találkozóján elhangzott véleményével, amely szerint a kormányfő a palesztin állam létrehozásában látja a konfliktus rendezésének lehetőségét.

„A palesztin állam léte elhalványodott” – közölte Bennet. – „A palesztin állam kora véget érőben, abszurd egy másik arab országot létrehozni, hogy az iszlám előőrse legyen” – tette hozzá hangsúlyozva, hogy ebben a kérdésben nem ért egyet Netanjahuval.

„Úgy vélem, hogy a palesztin ügy eltűnőben van, itt az ideje, hogy felkészüljünk az azt követő időkre, és leszögezzük a magunk számára Izrael nemzeti érdekeit” – vélekedett a telepeseket támogató, jobboldali párt vezére.

Felhívott az izraeli törvények alkalmazására a teljes izraeli katonai ellenőrzés alatt álló nagyobb ciszjordániai telepes övezetekben, és kijelentette, hogy Jeruzsálemnek nem kell tartania a szigorú nemzetközi elítéléstől egy ilyen lépés esetén, mert a Nyugat számára a zsidó állam szövetségeseként ez a kedvező.

„Amerika érdekei Izraelben sokkal mélyebbek a palesztin ügynél” – hangoztatta. – „Izrael előnyös helyzetben van a szabad világban a dzsihád elleni kampányban” – tette hozzá.

Bennet nemcsak a palesztin állam létrejötte, hanem a palesztinoknak adandó kedvezmények ellen is síkra szállt a rádióban. „Legkevésbé gesztusokat kellene tenni a terrorhullám nyomán” – nyilatkozott. „Miért van az, hogy az amerikai megközelítés szerint mindig ajándékokat kell adni a minket ölő oldalnak?” – tette fel a költői kérdést.

Mindezekből az látszik, hogy a keményvonalas izraeliek nyomást akarnak gyakorolni Amerikára, ami éppen ellentétes reakciót válthat ki az Obamát támogatók köréből.

Az izraeli–amerikai viszony esetleges tartós megromlása jelentős világpolitikai változást jelenthet, és beleillik abba a paradigmaváltásba, mely megállíthatatlannak tűnik.

Csorja Gergely