vissza a főoldalra

 2015.11.20. 

Csorja Gergely: Európa jövője és a bürokrácia

A vakondtúrásban a vakond ismeri ki magát a legjobban – mondta Nietzsche. A korszakokat meghatározó gondolkodó ugyan nagyszerű hasonlata másik oldalára a tudósokat állította, de engedjék meg, hogy ellopjam, és kissé elferdítsem a bonmot-t. Nietzsche igazsága a bürokratákra is áll.

Amikor az életünket meghatározó óriásrendszerek útvesztőiben keresgélünk, akkor – lényegében – az iskolás kortól szembe találjuk magunkat a bürokratával. A bürokrata ismérve, hogy különösebb mérlegelési képesség nélkül, egyértelmű szabályok szerint, mindenkivel egyformán és dokumentálva jár el. Elvileg.

Mert mi van akkor, amikor nincsenek egyértelmű szabályok? Mi van akkor, amikor bizonyos érdekek miatt nem lehet egyformán eljárni a kedves ügyfelekkel? Mi van akkor, ha a bürokrata részrehajló?

A tökéletes bürokrata – aki a bürokráciából adódó előnyöket képes kiaknázni, ugyanakkor a hátrányokat képes enyhíteni – a tankönyvek szintjén létezik, az életben azonban ritkán találkozunk vele. Feltehetőleg azért, mert még elképzelni is nehéz.

A bürokrata értelmezése – köznapi és konszenzuális értelmezése – egy a bürokrácia által kreált és a (jog)szabályok szövetéből épített világban eligazodni képes embert jelenít meg. Ebben az értelemben a bürokrata nem feltétlenül hivatalnok. Lehet politikus, lehet menedzser, sőt bizonyos értelemben tulajdonos is.

A bürokrata köznapi értelmezése Nietzsche említett képével fogható meg a leginkább: A vakondtúrásban a vakond ismeri ki magát a legjobban.

Európa 68-ból eredeztethető vezetői sokáig azt hitték magukról, hogy a világ legstabilabb, és legösszetettebb rendszerét hozták létre, melyben lényegében csak ők, eurovakondok ismerik ki magukat. Ők tudják, hogy mikor, merre folyik a pénz, hogy ki a jó és a rossz tanuló, hogy melyik államot kell megfegyelmezni és melyiket kell szeretni. Aztán lassan kiderült, mint általában a bürokraták esetében szokott, hogy bizony a vakondvár csak vakondvár marad. A bürokraták tömege szabályoz, elítél, nyilatkozik és főleg megbeszél, de megoldással nem tud előállni. Ugyanis a vakondvár feletti világ, a valóságos emberek alkotta világ és a vakondvár lakói között csak a túráson keresztül van kapcsolat.

És ott bizony a vakond ismerik ki magát a legjobban.

Ebben a fordított világban, ahol a vakondvár lakói az urak és adott esetben ők öntik ki az embereket eurómilliárdokkal házaikból, földjeikből és ők szabályozzák az emberek életét szabálymérgekkel, ebben a fejjel lefelé létben a vakondértékek szerint kell élni.

Egészen addig, amíg nem adódik valami valódi, a vakondváron kívüli nehézség. Mondjuk, amíg el nem indul néhány millió ember a vakondvilág felé és ki nem derül, hogy ezek a milliók kevéssé fogékonyak a vakondértékekre.

Mert akkor bizony ott a baj és tulajdonképpen a vakondok világa ugyanolyan végveszélybe kerül, mint az általuk irányított valódi világ: jelen esetben Európa.

Orbán megjelenése az európai politikai színpadon, a kormányzásnak ez a szinte elfeledett formája, amikor valaki megpróbál valós problémákra megoldást találni, óriási népszerűségnek örvend ma a Nyugaton.

Bár kénytelenek vagyunk megjegyezni, hogy hazai vakondjainkat valójában még itthon sem sikerült a helyükre visszaküldenünk és mindennapi időbeosztásunkat még mindig képesek ásólábaikkal szétszaggatni.

Ennek ellenére a magyar modell, melynek lényegi eleme, hogy valós kérdésekre legalább megpróbál valós válaszokat adni, vakondszempontból értelmezhetetlen. Szerencsénkre Európa közvéleménye is kezdi unni a vakonduralmat és így Orbánnak ma a médiatámadások ellenére is hatalmas felhajtóereje van.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Varsó– Budapest tengely új lehetőségeket nyit nemcsak a mi térségünk, de egész Európa számára, akkor talán felsejlik egy élhető, erős és életképes Európa képe.

De felsejlik a vakondok átlényegülése, felsejlik a lehetőség, hogy egy újabb fordulattal megpróbálnak a változások élére állni és visszataszigálni a világot járataikba. Ahogy a címlapon írjuk: Nagyot fordul a világ.

Most sok múlhat rajtunk, magyarokon is, és bizony sok múlhat a magyar modell sikerén is. Ehhez a hazai vakondokat is célszerű lenne megregulázni.