|
 2015.11.27.
Emlékezés egy tiszta emberre és egy
aljas perre
– Arany Bálint és a Magyar Közösség –
Az 1945. évi
novemberi demokratikus országgyűlési választásokon – immár
50 évvel ezelőtt – 57%-os győzelmet aratott a Független
Kisgazdapárt, és kormányt alakíthatott. A kommunista párt nem
várt – és döbbenten fogadott – 17,4%-os kudarcát Kun Béla
Moszkvából idesompolygott utódai fogcsikorgatva vették tudomásul.
Törvényesen nem tudván megszerezni a politikai hatalmat,
megkezdték törvényellenes akcióikat, egyre nehezebb helyzetbe
hozva a kisgazdapárti vezetőket, semmiben sem mutatva hajlandóságot
a velük való együttműködésre. Bátorságukat
a megszálló Vörös Hadsereg jelenlétéből merítették.
Az
1946 októberében a rendőrségen belül megszervezett Államvédelmi
Osztály (ÁVO) – 1948-tól Államvédelmi Hatóság (ÁVH) –
megkezdte akcióit a lakosság megfélemlítésére: éjszakai
beidézések, házkutatások formájában. A lakosság kezdte
megismerni a korábban csak hírből hallott szovjet
„jogrendet”, amely az első megrendezett koncepciós perben
mutatta meg igazi arcát. A per célja a Független Kisgazdapárt
szétzúzása volt. A koncepció kiagyalói és végrehajtói:
Rajk (Reich) László belügyminiszter, Ries István igazságügy-miniszter,
Pálffy-Österreicher György, a Honvédelmi Minisztérium
Katonapolitikai Osztályának (KATPOL) vezetője, Péter (Eisenberger)
Gábor, az Államvédelmi Osztály vezetője; kihallgatási
szinten: Kardos (Kastreiner) György ÁVH ezredes és Berkesi
(Berger) András ÁVH őrnagy. A per első tárgyalásvezetője
Jankó Péter népbíró volt.
A koncepciót három
elemből gyúrták össze: a) a régi rendet visszakívánó, volt
horthysta katonatisztek (politikai veszélyként beállított, valójában
nem létező) szövetkezése; b) a Magyar Testvéri Közösség
elnevezésű, a szovjet megszállás „valóságával” szemben
a magyar lakosság érdekeit védeni kívánó csoportosulás; c)
ezekkel, a rendszert megdönteni kívánó, „összeesküvő”
klikkel a háttérben egyetértő kisgazda vezetők, képviselők
összekapcsolása, felelősségük megállapítása, és eltüntetésük
a politikai életből.
A cél elérésének
eszköze a több mint kétszáz letartóztatott személy szovjet
vallatási módszerekkel kikényszerített beismerő vallomása.
Arany Bálint úgy
lett a per egyik fővádlottja, hogy 1945-ben elvállalta a Független
Kisgazdapárt országos szervezési irodájának vezetését.
Elhurcolása, letartóztatása 1946 decemberében történt, a
„jogerős”, 12 évi kényszermunka ítéletet 1947 júliusában
hirdette ki a bíróság. Tízévi rabság után, 1956-ban
szabadult.
Arany Bálint
„bemutatkozása” rabtartói – a koncepciót kitaláló,
fentebb felsoroltak – előtt kihallgatása első heteiben történt.
Az igaztalan vádak alapján letartóztatott közösségi tagok védelmében
szólva, Arany az eljárást jogellenesnek minősítve, tagtársai
tevékenységét hazafias magatartásnak állítva, a jelenlévőket
az alábbi mondatával rökönyítette meg: „Néhány napos
tapasztalatom alapján attól kell tartanom, hogy vádlóink nagy
része zsidó egyedekből áll, s ha majd kiderül, hogy egy ilyen
tisztességes magyar ügyet szolgáló társaság tagjait ők vádolják,
(…) megint káros antiszemita hullámot idéznek elő.”
Ezért a nyers
igazmondásért a későbbi kihallgatások alatt kegyetlenül megbűnhődött.
Kihallgatója, Kardos ÁVH ezredes parancsára négy vallató egymást
váltva 17 napon át – a vasárnapok kihagyásával – reggel 8
órától másnap reggel 6 óráig beszéltette, a teljes kifárasztás
szándékával. Nem ülhetett le és nem fekhetett le. Egyre növekvő
kimerültségében néha félálomban íratták alá az általa
nem mondott szöveget tartalmazó jegyzőkönyvet.
Zárkára nem vitték,
éjjel-nappal a kihallgató szobában volt. Ahogy mondta:
„…azt sem tudom, hogy ettem-e és hogy mit, csak az állandó
szomjúságomra emlékezem. Szám ki volt cserepesedve, fűző nélküli
félcipőmből kidagadt lábfejem kisebesedett.”
Vallatása későbbi
szakaszaiban a Gyűjtőfogházból felváltva vitték
megbilincselve a Markó utcába, az Andrássy út 60.-ba, a Honvédelmi
Minisztérium Katonapolitikai Osztályára (KATPOL), és a szovjet
katonai parancsnokság Vilma királyné úti (ma: Gorkij fasor) épületébe
kihallgatásra. Akár magyar, akár orosz volt a kihallgató,
egyre agresszívabbak lettek. Az NKVD zárkájában megtanult éjjel-nappal
járkálva aludni.
Kardos jelenlétében
egy orosz ezredes őrjöngve fenyegette, hogy az életébe kerül,
ha nem vállalja a már korábban aláírt vallomásait, de Arany
nem ijedt meg: felmérte, hogy a perben koronatanúnak szánták,
megkínozhatják, de az élete nem forog veszélyben, szükségük
van reá a tárgyaláson.
Részlet dr. Kovács
Zoltán írásából
|
