2015.10.02.
A MINISZTERELNÖK BESZÉDE
Orbán Viktor:
2015-ben Magyarországon kétfajta politikai irányzat létezik:
az, amely meg akarja védeni Magyarországot, a magyar embereket,
meg akarja őrizni nemzeti kultúránkat és európaiságunkat, és
van az, amely valamilyen megfontolásból ez ellen dolgozik.
Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim!
Az őszi ülésszak kezdetén azért kértem szót, hogy beszámoljak
az elmúlt időszak történéseiről. Az illegális bevándorlás
kérdése olyan erővel tört be az életünkbe, hogy most erről
kell jelentenem, erről kell jelentést tennem a Tisztelt Háznak.
Mielőtt megtenném a jelentésemet, erről a helyről is az egész
ország és minden magyar ember nevében köszönetet mondok a határainkon
szolgálatot teljesítő rendőröknek és katonáknak.
Fegyelmezett, emberséges, határozott, vagyis példamutató a
teljesítményük. Köszönjük a hazáért végzett szolgálatot!
Az illegális bevándorlás kapcsán arról fogok beszélni,
hogy a magyar kormány meglátása szerint mi is a probléma természete.
Szükségképpen ki kell térnem arra a kérdésre, hogy miért is
állunk vitában az Európai Unióval. Beszélni fogok arról,
hogy mit tettünk eddig a bevándorlás megfékezése érdekében,
Magyarország és Európa határainak védelme érdekében, és végül
szót kell ejtenem arról is, hogy mi vár még ránk az elkövetkező
hónapokban.
A probléma egyszerűen, nevén nevezve a gyereket: tömeges
népvándorlás. A bevándorlók már nemcsak dörömbölnek, de ránk
is törik az ajtót. Nem néhány százan, nem néhány ezren,
hanem több százezer, sőt milliónyi bevándorló ostromolja
Magyarország és Európa határait. Nem látni, hol a vége. Az
utánpótlás bőséges, milliók készülnek az útra. A teljesség
igénye nélkül: Irak, ez egy 33 milliós ország, ma 8 milliónyian
szorulnak humanitárius segélyre, vagyis 8 millió ember csak és
kizárólag ebből él, előrejelzéseink szerint a számuk 8-ról
10 millióra nő az év végéig, és ebből a 8 millióból ma már
4 milliót tekinthetünk belső menekültnek. Szíria: négy év
polgárháború, 12 millió humanitárius segélyezett, 7,6 millió
belső menekült, akik közül 4 millió már a szomszéd országokba
is átkényszerült; ma menekülttáborokban élnek. Afganisztán:
950 ezer menekült Iránban, 1,5 millió menekült Pakisztánban.
Líbiában polgárháború zajlik, Eritreában állandóak a belső
lázadások, Maliban belháborús helyzet van, Szomáliában félig
polgárháborús a helyzet. Ha összefoglaljuk a szubszaharai
mennyiségeket, lélekszámokat és háborús helyzetet, akkor azt
tudjuk mondani, hogy a szubszaharai térségben 12,5 millió a
belső menekültek száma. Ez a rövid helyzetjelentés. Az észak-afrikai
védvonal összeomlott, az „arab tavasz” káoszt eredményezett,
az általunk – mármint a Nyugat által – egyedül üdvözítő
államformának tartott képviseleti demokrácia intézményei működésképtelenek
ott, ahol nincs erre irányuló akarat. Ráadásul mindezeken felül
még az Európai Unió is gyenge. Már az év elején látszott,
hogy ennek nem lesz jó vége. Akinek volt szeme a látásra, az láthatta,
fokozódik a migrációs nyomás. Egyre többen és többen
indultak útnak, az embercsempészek gyakorlatilag hatósági segédlettel
kiépítették az útvonalaikat, Európa pedig nemhogy tárva-nyitva
hagyta az ajtókat és ablakokat, még meghívókat is küldözgetett
a bevándorlóknak.
Fölfogásunk szerint a világ legtermészetesebb dolga, ha
az ember megvédi a családját. Mi most éppen ezt tesszük.
Magyarország ezer éve a nagy európai család megbecsült tagja.
Történelmi és erkölcsi kötelességünk megvédeni Európát,
ezáltal ugyanis önmagunkat is védjük. Ugyanez fordítva is
igaz: amikor Magyarország határait védjük, Európát is óvjuk.
A tömegmédiának és a világhálónak köszönhetően
mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy Európa gazdag, de
gyenge. Ez a lehető legveszélyesebb kombináció. A saját
szempontjukból teljesen ésszerű döntésnek tűnik, hogy azok,
akik nehéz körülmények között élnek, elindulnak egy gazdag,
de gyenge világrégióba kivenni részüket az ottani – ez
esetben az itteni – jó életből. Mi megértjük ezt. Értjük,
hogy közülük nagyon sokan olyan országokból szakadnak ki,
amelyek a saját népükkel szemben is kegyetlenkednek, ahol összeomlott
a gazdaság, ahol a munkanélküliség történelmi magasságokba
szökött. Maguk a bevándorlók rossz politikai döntések áldozatai.
A világ valójában hátat fordított ezeknek az embereknek, hátat
fordított azoknak az államoknak, amelyekben az emberi méltóságot
nem tisztelik, sőt naponta lealacsonyítják. Mindezt értjük és
megértjük. Csakhogy egyszerű matematikai számítások alapján
is világosan látszik: Európa nem képes magára venni a világ
összes baját.
Nem vagyunk képesek eltartani az összes gazdasági bevándorlót.
Minimális közgazdasági ismerettel, illetve eddigi
tapasztalataink alapján azt is tudjuk, hogy nem tudunk
mindenkinek munkát adni. Ráadásul még az sem biztos, hogy
mindannyian dolgozni akarnak. Én azért elgondolkodnék azon,
hogy van, aki Ausztriával sincs megelégedve, és mintegy átmenekül
Németországba, és elgondolkodnék azon a jeleneten is, amikor Németországban
azért tüntetnek a bevándorlók, mert Svédországba akarnak
menni.
Mindezt súlyos törvénytelenségek sorozatával súlyosbítva.
A helyzet úgy áll, hogy az az Európa, amely félmilliárd európai
polgártól követeli meg napról napra a törvények tiszteletét,
képtelen arra, hogy bevándorlók százezreit egy egyszerű
regisztrációra rábírja. A brüsszeli politika és a
nagyhatalmak csak rontottak a helyzeten, amikor nem voltak képesek
megragadni a probléma gyökerét, és menekültnek tekintik azt
is, aki valójában illegális gazdasági bevándorló. Így
jutottunk oda, hogy veszélybe kerültek határaink, veszélyben
van a törvények tiszteletére épülő életformánk, veszélyben
van Magyarország és egész Európa is. Ami most történik, az
lerohanás, valójában lerohannak bennünket. Márpedig már napi
európai tapasztalat, hogy akit lerohannak, az nem tud befogadni.
Miért állunk Európával vitában? Önök is láthatják: kétfrontos
küzdelmet kell folytatnunk. Meg kell védenünk Magyarország és
Európa határait, ugyanakkor meg kell küzdenünk a rövidlátó
európai politikával is, amely szembefordult az európai emberek
akaratával. Úgy látom, mintha sokan nem lennének hajlandóak a
maguk teljes súlyában érzékelni a veszedelmet. Először is
nem veszélyként, nem problémaként azonosítják a tömeges népvándorlást,
hanem lehetőségként, aminek örülni kell. Az európai
baloldalt még érthetjük; számukra valóban lehetőség, hogy a
tömeges bevándorlással fellazítsák a nemzetállami kereteket,
és beteljesítsék történelmi céljukat: a nemzetek felszámolását.
Nem véletlen, hogy rotációban szidnak minket, magyarokat azért,
mert kiállunk ezeréves államiságunk, hazánk szuverenitása és
nemzeti függetlenségünk mellett. Ezt már 2010 óta megszoktuk.
De nemcsak a baloldal lép fel így: a teljes politikai színképen
találunk olyanokat, akik magatartásukkal még biztatták is a
hazájukat hátrahagyó bevándorlókat, hogy életük kockáztatásával,
a jobb élet reményében Európa felé vegyék az irányt. A következmény
számunkra és Európa számára is katasztrofális: mivel Európa
nem tudja megvédeni saját külső határait, ezért újabb és
újabb belső határok zárulnak le abban az Európában, amelynek
éppen az egyik legfontosabb vívmánya, az áruk és személyek
szabad mozgása, mindközönségesen, amit Schengennek nevezünk.
Brüsszellel tehát vitában állunk. Mást azonosítunk problémaként,
más eszközöket tartunk célravezetőnek, másként azonosítjuk
be a következményeket, mást gondolunk arról, hogy mi fog történni,
ha megteszünk, illetve nem teszünk meg bizonyos lépéseket. Ami
bizonyos: újra kell gondolnunk egy sor európai vívmányt, szerződést
és intézményt, de addig sem ülhetünk tétlenül. Amíg Európa
nem lesz képes arra, hogy egységesen cselekedjen, addig az egyes
nemzetállamok arra lesznek kényszerítve, hogy erejüket
meghaladó nehéz küzdelemben, súlyos áldozatokat hozva védekezzenek
ezzel a brutális erejű fenyegetéssel szemben.
Mi eddig is megtettünk mindent, amire jogszerűen lehetőségünk
volt. Ezután is erőnkön felül fogunk teljesíteni. Azt hiszem,
ezt várják el tőlünk az emberek. Több mint egymillió magyar
állampolgár nyilvánított véleményt a bevándorlás kérdése
kapcsán. A nemzeti konzultáció tételes eredményeit immár
mindenki olvashatja, közzétettük a világhálón is. A magyarok
több mint nyolcvan százaléka úgy gondolja, hogy Brüsszel
elhibázott bevándorláspolitikája megbukott, és szigorítani
kell a szabályokon.
A magyar emberek döntöttek: az országot meg kell védeni.
Minden lépés, amit a magyar kormány eddig tett, és minden intézkedés,
amit még tenni fog, ebből a parancsoló kötelességből
vezethető le. 2015-ben Magyarországon kétfajta politikai irányzat
létezik: az, amely meg akarja védeni Magyarországot, a magyar
embereket, meg akarja őrizni nemzeti kultúránkat és európaiságunkat,
és van az, amely valamilyen megfontolásból ez ellen dolgozik.
Nem jókedvünkből építettünk és építjük föl a több
száz kilométer hosszú műszaki határzárat. Nem jókedvünkből
hívtuk össze a Tisztelt Házat rendkívüli ülésre korábban,
hogy törvények módosításával megteremtsük azt a jogszabályi
állapotot, amely lehetőséget biztosít számunkra a népvándorlás
megfékezésére és a magyar állampolgárok, valamint családjaik
védelmére. Nem különcségből alkalmazunk saját megoldásokat,
hanem egyszerűen megpróbáljuk betartani szerződéses kötelezettségeinket.
Mi várható? Kérem, senki se gondolja, hogy a probléma
egyik napról a másikra csak úgy elmúlik majd. Kérem, senki se
ringassa magát abba az illúzióba, hogy a meghozott kormányzati
intézkedések önmagukban megfékezik azt az emberáradatot, ami
egész Európát nyomás alatt tartja. Helyette inkább készüljünk
fel, hogy hosszú küzdelem előtt állunk. A kormány nevében
biztosíthatom Önöket, hogy mindent meg fogunk tenni annak érdekében,
hogy megvédjük Magyarországot, az ország határait és a
magyar embereket. Kitartunk, és ebből nem engedünk. De amíg
nem lesz egységes európai cselekvési terv, a problémát nem
tudjuk megszüntetni, nemzeti hatáskörben kezelni tudjuk, de
megoldani nem.
Nekünk van megoldási javaslatunk, amely elvezetheti országainkat
egy működő összeurópai cselekvési terv felé. Egyszerű,
logikus és a józan ész diktálta megoldásokról van szó. Ha például
görög barátaink nem képesek megvédeni sem Európa, sem a
schengeni övezet határait, akkor nekünk kell helyettük megvédenünk,
mind a huszonnyolc tagállam vehesse ki a részét Európa déli
határainak védelméből. Ugyanígy egyértelmű, hogy ahelyett,
hogy Európa szíve felé húznánk a problémát, inkább a gócpontnál,
a forrásvidéknél kell cselekednünk, ezért a menekülttáborokat
– hívják azokat akárhogy is – nem az Európai Unión belül,
hanem azon kívül kell létrehoznunk. Segítsünk azoknak az országoknak,
amelyek már így is több millió háborús menekültet telepítettek
le, azért, hogy emberhez méltó körülményeket biztosítsanak
azoknak az embereknek, akik nem Európába akarnak jönni, hanem a
háború vége után haza akarnak térni.
Az olyan típusú javaslatok, mint a kvótarendszer, csupán
a következményekre vonatkoznak, nem az okok megszüntetésére.
Ez nem egy európai cselekvési akcióterv. A kvótarendszer
alapfilozófiája nem azt célozza, hogy ne jöjjön Európába több
gazdasági bevándorló, vagy hogy megvédje Európát és az európai
életformát. Ehelyett szétterítené a problémát, fölfogásom
szerint abból az elhallgatott felismerésből kiindulva,
miszerint azok a bevándorlók, akik illegálisan bejutottak már
Európába, aligha akarnak hazamenni. Erre mondjuk mi, magyarok:
Brüsszelben fordítva ülnek a lovon. Mi azt javasoljuk, először
vegyük elejét a népvándorlásnak, majd miután megvédtük a
határainkat, utána beszéljünk arról, hogy mit kezdjünk
azokkal, akik idejöttek, vagy ide akarnak jutni. Mindenesetre rá
kell őket bírnunk a törvénytiszteletre. Világossá kell tennünk
mindenki számára, hogy Európa attól Európa, hogy itt az együttélésnek
világos szabályai vannak. A törvények uralma Európában nem
elnyomást, hanem védelmet és biztonságot jelent. Azt is le
kell szögeznünk, hogy itt mindenki megdolgozott azért, hogy
nyugalomban és biztonságban élhessen. Megdolgoztak érte külön-külön
az emberek és együtt a nemzeti közösségek is. Itt nem alanyi
jog a jólét, a jólétért itt, Európában meg kell dolgozni.
Végezetül azt kérem Önöktől, hogy párthovatartozástól
függetlenül támogassák a magyar kormányt a tömeges bevándorlás
elleni küzdelemben. Mert hazánk csak egy van és azt
mindannyiunknak kötelessége megvédeni.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
/Orbán Viktor miniszterelnök napirend előtti felszólalásának
szó szerinti leirata, amely 2015. szeptember 21-én hangzott el
Budapesten, az Országházban./
|