2015.10.02.

Accepting these migrants is a huge mistake– Melanie Phillips

Súlyos hiba az Európába érkező menekültek befogadása – írta a konzervatív brit napilapban Melanie Phillips egy hete csütörtökön. Szerinte a válság mibenlétének megjelölése is hibás. Nem humanitárius menekültválságról, hanem politikai migránsválságról van szó, hatalmas, példátlan méretű népvándorlásról a fejlődő térségből a fejlett világ felé, amely elöntéssel fenyegeti Európát. A szerző úgy véli: a migránsok többsége nem felel meg a menekültek jogállását meghatározó 1951-es konvenciónak.

Érthetőnek tartja, hogy az európai államok felé igyekvő bevándorlók ott akarják hagyni hazájukat, mivel tudják, hogy ott jelenleg nem tudnak boldogulni, s ott a jövőjük is kétséges. Észrevételezi, hogy néhány kelet-európai ország kivételével Európa keresztény országai nem törődnek az iszlám terror elől menekülő keresztényekkel, miközben megnyitják határaikat több százezer muszlim előtt. Úgy véli, látványos tévedés az az álláspont, hogy Nagy-Britanniának és Európának erkölcsi kötelezettsége befogadni a konfliktusokkal sújtott százezreket. Először is miért a mi felelősségünk ez, amikor az öböl menti (arab) országok egyetlen menekült befogadását sem vállalták? A jelenlegi migráció nem tekinthető-e elsődlegesen az arab és a muszlim világ felelősségének? – teszi fel jogos kérdéseit a The Timesban a szerző.

Alapvetően akár egyetérthetünk a megállapításaival, szerintünk is eléggé felháborító és kontraproduktív egyes európai, vezetők de különösen a kézben tartott sajtó hozzáállása a történésekhez. Miközben megjegyezzük: a felelősség megáll, mert az arab és a szélesebb muszlim világba a káoszt a Nyugat exportálta, most képmutató módon nem moshatja kezeit. Van amiben 100%-ig egyetértünk a The Times szemleírójával. Mi is az abszurd kategóriába soroljuk és tiltakozunk az ellen hogy a magyar miniszterelnököt bárki büntetlenül „nácinak” bélyegezze a menekültek befogadásával kapcsolatos álláspontja miatt. És teljes megdöbbenésünknek adunk hangot egy ugyancsak angol nyelvű cikket szemlézve. Pont Orbánt, aki a helyzet megoldására tesz erőfeszítéseket – mennyiben etikus és célszerű olyan ordenáré módon támadni, ahogy például a kétharmados felhatalmazású kormány éber kritikusa Kim Lane Scheppele teszi. A nem nemzeti elkötelezettségükről elhíresült családok Amerika által szponzorált utódainak barátja, képtelen megemészteni, hogy már nem Haraszti Miklós, nem Halmai Gábor és meghatározóan nem a többi régi ávós családi kapcsolatokkal rendelkező eszdéeszbe tömörült figura fújja a passzát szelet. Magyarfóbiájában odáig merészkedik Princetonból a szociológus, hogy sürgeti az uniós döntéshozókat, fosszák meg Magyarországot szavazati jogától! Orbán rendőrállama címen jelentette meg hagymázait Scheppele, mert szerinte Orbán Viktor rendőrállamot épít ki Magyarországon. Bizonyára elfelejtette, hogy ő már 2012-ben is beharangozta a rendőrállam kiépítésének befejezett tényét. Ha saját és mások testi épségének védelme érdekében nálunk és talán másutt is a jogosítvány érvényességének meghosszabbításához bizonyos kor fölött, vagy egyéb gyanúra okot adó esetben, két évente kötelező az orvosi vizsgálat, akkor az olyan potenciális szellemi karambolozókat, mint például ez a vészesen feledékeny szociológus asszonyság, hogyan engedhetnek rá az információs sztrádára ellenőrzés nélkül? Mert a kelleténél gyakrabban megjelenő írásait elemezve nekünk úgy tűnik, hogy az a bizonyos agg német, az Alzheimer úr alaposan beletörölt a hölgy emlékezetébe. Másképp hogyan állíthatná, hogy a migránsok elleni „brutális fellépés” tovább sorvasztja a demokráciát Magyarországon. Olyan rendkívüli helyzetben, mint a mienk most, (ha a parlament nemzetbiztonsági okokból úgy dönt, hogy a telekommunikációs és internetszolgáltatóktól a hálózataikba szükség esetén belépési pontot kér a hatóságok számára,) komolyan gondolja, hogy sorvad a demokrácia? Amerikában pedig a demokráciát nem csak hogy nem sorvasztotta, de direkte kivirágoztatta Angela Merkel és az összes európai vezető magánbeszélgetéseinek lehallgatása? Scheppele zavart képzelgésében az antidemokratikus magyarok miniszterelnöke előbb kézen fogta a néhány ezer muszlimot, megbundázta velük, hogy nyomuljanak ide ránk, lepacsizta velük a határincidenst, nem mellesleg szeptember 15-re direkte megtervezett egy válsághelyzetet, hogy ennek örve alatt „drákói hatalommal” ruházza fel a katonaságot és a rendőrséget, hogy kutyák, gumilövedék, könnygáz és háló szabadon bevethetők legyenek. Amerikában ugyebár nem terveznek előre semmit, csak megkérdezik: mit mammogsz nigger? És már lőnek is, nem gumilövedékkel, azzal Scheppele másik barátja miniszterelnöksége idején vadásztak a behívott, magyarul nem beszélő szervek és vették célba az 56-os magyar forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára rendezett emlékünnepségén részt vevő magyar állampolgárok egyikének-másikának a szemét. Vannak ilyen bocsánatos aktusok a feledékeny szociológus számára mint a szemkilövetés, vagy egyenesen az élők sorából való kilövés, ha terroristának vélt személyek, palesztin asszonyok gyermekek kerülnek a puskacső elé, de ezek az esetek Scheppele olvasata szerint kizárt, hogy sorvasztanák a demokráciát, ahogy nem sorvasztotta se Guantanamo se Abu Ghraib Amerika demokráciáját. És amikor Amerika bármely nemzetközi repülőtéri alkalmazottja mondjuk kígyóval álmodik, és ujjlenyomat, több oldali fényképezés, minden adatátadás után sem engedi be a szerinte Amerikára veszélyt jelentőt, olyan nincs, hogy az akárcsak halványíthatná a ragyogó amerikai demokráciát. Nem úgy, mint a magyar miniszterelnök, aki „lopakodó diktatúrát” hozott létre pusztán azzal, hogy a vasbeton elemeket hajigálókat megakadályozta szabadságjogaik gyakorlásában, melynek kiteljesedéséhez a határt védőt gondolták éppen agyondobni. Ha a magyar határnál a katona vagy a rendőr arra vetemedik, hogy a magyar hazát védi, világos, hogy elhalványít minden sajátos demokratikus értéket, emberi jogot és jogállamot. És ha van élő ember az európai közösségben, aki ezt a princetoni maszlagot beveszi, akkor ne csodálkozzunk, ha a közösség összezuttyan, mint a Samu nadrágja.

czyla