|
 2015.10.09.
Türk–sumér,
vagy finnugor?
Ebbe a vitába nem megyek bele
Veszprém és
Iszkaszentgyörgy megosztva nyerte el a 2016-os Finnugor Kulturális
Főváros címet. Ennek ellenére eszünkbe sem jut a finnugor
rokonság elméletét bárkire rákényszeríteni, mondja
Szoboszlai András. Másról van itt szó, az a helyzet, sok barátom
él Finnországban és Észtországban, s nekem az jelenti a
rokonságot, ha kölcsönösen számíthatunk egymásra.
Elnök úr először mentőorvos volt, s jelenleg a
veszprémi kórház baleseti sebészetén dolgozik. Egészségügyi
dolgozóként hogyan került kapcsolatba a finnugor elmélettel?
– Gyerekkorom óta érdekel a rokonsági kérdés. Először
1992-ben jártam Finnországban a Veszprémi Magyar–Finn Egyesület
által szervezett kiránduláson. Az ott, gyermekként szerzett élmények
határozták meg elsősorban azt, hogy azt követően fokozatosan
érdeklődtem a finn kultúra és társadalom iránt. Ezután
elkezdtem finnül tanulni, majd egyesületi tag lettem, s később
elnökké választottak.
A finn nyelven kívül megérti az észtet is?
– Észtül nem beszélek. A nagyon közeli nyelvi
kapcsolat miatt viszont egy részét megértem az észt nyelvnek.
Valójában milyenek Veszprém városának finnugor
kapcsolatai?
– A legelső testvérvárosi kapcsolat 1971-ben a dél-észtországi
Tartuval jött létre. Rovaniemivel, Lappföld fővárosával
pedig 1974-ben kötöttek testvérvárosi szerződést. Azóta
mindegyik testvérvárosi együttműködés élő, függetlenül
attól, hogy főleg a civil szféra működteti a legszorosabb
kapcsolatokat. A távolság ellenére az egyik legtartalmasabb például
a Rovaniemivel fennálló viszonyunk. A többi testvérvárosi
kapcsolatunk is nagyon eredményes, és csak jót lehet róluk
mondani.
Lesz -e feladata egy év múlva az ön által vezetett
egyesületnek a kulturális fővárosi rendezvényekkel összefüggésben?
– Erről még korai beszélni, mert még nem történt meg
a várossal a programok egyeztetése. A programok jelentős részét
bizonyára a Veszprémi Magyar–Finn Egyesület szervezésében
valósítják meg. Azt tanácsolom, hogy erre akkor térjünk
vissza, mikor Porga Gyula polgármester úr rábólint a
programtervezetre.
Tulajdonképpen hogyan képzeljünk el egy működő
testvérvárosi kapcsolatot?
– Egymás kultúrájának – a néptánccsoportok fellépése,
a kiállítások szervezése általi – megismerése nagyon lényeges,
de esetünkben többről van szó. A veszprémi egyetem már
kialakította kapcsolatát a tartui és a rovaniemivi egyetemmel.
Tehát az Erasmus-pályázatok keretében évente tanul magyar diák
Rovaniemiviben, és finn hallgatók is rendszeresen stúdiumokat
folytatnak Veszprémben. A magyar tanszéken észt nyelvet is
hallgathatnak a diákok. Szakmai kapcsolatokat is meg kell említeni,
akár a saját szakterületemre vonatkoztatva. Finnországi
szakemberek megismerkedtek az itteni rendszerekkel, és a magyarok
a finn és a lapföldi módszerekkel, stratégiákkal, kutatási
eredményekkel.
A XIX. századtól napjainkig tart a finnugor–türk
vita. Szándékozik-e állást foglalni ebben a kérdésben?
– Nem ön az egyetlen, aki felteszi nekem ezt a kérdést.
Amennyiben a Finnugor Kulturális Főváros címről beszélünk,
ki kell emelnem, hogy a 2016-os programsorozatnak nem az a célja,
hogy a finnugor rokonságot ráerőltessük a magyarokra. Nem
szeretnénk vitaesteket szervezni és állást foglalni sem abban,
hogy a finnugor nyelvrokonság, vagy pedig a türk elmélet állja
meg a helyét. Azt gondolom, hogy a nyelvrokonság és a genetikai
rokonság két különböző fogalom, és ezt itthon hajlamosak
sokan összekeverni. A finnugor nyelvrokonság ténye
megalapozott; az ezzel foglalkozó szakemberek számára ez nem is
kérdés. A kulturális fővárosi cím kapcsán a célunk, hogy a
finnugor világhoz tartozó népcsoportok, közösségek kultúrájával
megismertessük a magyar lakosságot, s rámutassunk arra, hogy a
rokonság nagyon széles spektrumban értelmezhető fogalom. A görcsös
tagadás helyett inkább arra kellene koncentrálni, hogy az északi
területeken élő finnugor népek számára megtiszteltetés és
büszkeséggel tölti el őket, hogy a magyarokat saját közösségükhöz
sorolhatják. Miért is kéne szégyellnünk egy finnországi
rokoni kapcsolatot attól függetlenül, hogy nem beszélünk vérrokonságról?
De nekem is vannak olyan barátaim, ismerőseim, akik nem vérrokonaim,
de olyan szoros a kapcsolat közöttünk, hogy rokonként tekintünk
egymásra. 2016-ban félre szeretném tenni a türk–finnugor vitát,
hogy emberi szinten valósuljon meg a programsorozat.
„Elävä kala ui veden alla”, tehát az „Eleven hal
úszkál a víz alatt”?
–Miután nem vagyok nyelvész, sem történész, ezért
nem lenne hiteles, ha én ilyen típusú vitákba belemennék. A
nyelvrokonságot elfogadom, amit nemcsak az ön által említett
mondat bizonyít. Nagyon sok barátom él Finnországban és Észtországban,
s nekem az a fontos, hogy kölcsönösen számíthatunk egymásra.
Nekem ez jelenti a rokonságot. S be kell látnunk: egyedül a világban
élni nem lehet.
M.A.
|
