vissza a főoldalra

 

 

 2015.10.09. 

Pakisztáni lesz a háziorvosunk?

Nemrég beszélgettem valakivel, aki azt mondta, hogy bár visszás neki azok álláspontja, akik keblükre ölelnének minden bevándorlót, be kell látni, hogy némelyikükre szükségünk lesz. Egyre több a hiányszakma – mesélte – alig lehet szakácsot találni normális áron, az orvosokról meg nem is beszélve. Hasonló gondokkal küzdött Anglia is úgy 15-20 éve, majd megoldották a helyzetet a kelet-európai és ázsiai háziorvosok. Eleinte komoly társadalmi feszültséget okozott a kérdés, különösen az idősebbek viszolyogtak az angolul kevésbé beszélő orvosoktól, de aztán szépen mindenki megszokta. És már nálunk is van egy-két pakisztáni rezidens, akik nem mellesleg kiválóan végzik a munkájukat – zárta mondandóját.

Na de miért lesz helye a pakisztáninak Magyarországon? Azért, mert a magyar Angliába megy, az angol meg az Egyesült Államokba. Mind-mind a magasabb fizetésért, a jólét hajkurászásáért.

Az, hogy helyet találnak maguknak a migránsok, három dolognak köszönhető: egyrészt az európai népesség fogyása; a magasabb életszínvonal megtartása, a homoszexualitás és minden más fontosabb lett a gyerekvállalásnál. Másrészt a nemzeti öntudatot és a szülőföldhöz való ragaszkodást kiölték a legtöbb ország polgáraiból a II. világháború után, hol kommunizmussal, hol liberalizmussal. Lényeg, hogy a nacionalizmus szó pejoratív értelmű lett, hirtelen mindenki náci lesz, aki hazájának az érdekeit helyezi előtérbe. Harmadrészt a munkához való hozzáállás, ugyanis a nyugati ember sok esetben inkább vállalja a munkanélküliséget, mint hogy bármilyen állást betöltsön.

Ez utóbbi kevesebbet taglalt kérdés, pedig Európának ebben is sürgősen magára kell találnia. Nálunk még kiplakátolta a kormány, hogy a bevándorlók nem vehetik el az emberek munkáját, Németországban viszont már egyáltalán nem követte felhördülés, amikor a Mercedes-Benz igazgatója kijelentette, hogy ő nagyon is szívesen látja a migránsokat. A menedékjogi aktivisták és liberális civilek akkor már nem emelik fel a hangjukat, amikor a németekhez képest jóval alacsonyabb bérért foglalkoztatják a törököket, vagy más bevándorlókat. Az átlag német állampolgárt meg hidegen hagyja a kijelentés, hiszen ő úgyse végezné el azt a munkát. Egy német miért ne dolgozhatna a Mercedes gyárban? A nyugati fehér emberben kialakult egyfajta felsőbbrendűség; mióta a gyárak megteltek törökökkel, még kevésbé kívánkozik oda dolgozni.

A Nyugat egyik óriási hibája, hogy generációk nőhettek fel ebben a szellemben. Nyilván sokkal előnyösebb a nagyvállalkozónak kihasználnia közel-keleti munkásait és rövid távon a gazdaságot is felpörgeti az arab munkaerő, de az államnak hosszú távon komoly veszteséget okoz. Magas a fiatalok munkanélküliségi aránya, és egyre többen vándorolnak el. Végleg bizonyította ostobaságát és a kormányzásra való alkalmatlanságát a baloldal, amikor még nyár elején is azzal támadta a kormányt, hogy a bevándorlás helyett a kivándorlással kellene foglalkozni, annyi azonban tény, hogy a kettő összefügg.

Alapvetően nincs szükségünk a pakisztáni háziorvosokra és a szír szakácsokra, bőven akadnak még munkanélküliek és százezrek dolgoznak külföldön. Őket kell helyzetbe hozni és hazacsalogatni, egy nemzetnek el kell tudnia tartani magát.

Ez ügyben megjegyzendő, hogy az elmúlt öt évben felfelé ível a magyar gazdaság, egyre kevesebb a munkanélküli. Természetesen tovább kell növelni az anyagi és egyéb feltételeket, ha azt akarjuk, hogy hazatérjenek a külföldön élők, különösen az egészségügyben. Ám nem várhatunk ennél is magasabb gazdasági növekedést, amikor milliárdok és milliárdok mennek el az ország megvédésére.

A kétkezi munkások társadalmi megbecsültsége azonban nem feltétlenül a pénztől függ. Igen fontos lenne, hogy az újabb nemzedékek úgy nőjenek föl, hogy tisztelik a szakmunkásokat és a segédmunkásokat is. Ne váljon valaki nevetség tárgyává, mert melós.

Ugyanis, ha nem változtatunk munkásaink anyagi és társadalmi megbecsültségén, akkor beleesünk a Nyugat hibájába. Nem lesz, aki elvégezze az „alja munkát”, orvosaink külföldön dolgoznak, mi meg próbálhatjuk elmagyarázni pakisztáni háziorvosunknak, hogy hasogat a fejünk, belenyilallt a fájdalom vagy tompa nyomást érzünk benne.

 

Märle Tamás