vissza a főoldalra

 2015.10.16. 

Emlékezvén egy hangos napra

Tizenöt évvel ezelőtt október ötödikén a Belgrádban összegyűlt több százezer szerbiai polgár megdöntötte Slobodan Milošević rezsimjét. A tüntetést a tizenkilenc pártból létrejött Szerbiai Demokratikus Ellenzék (DOS) az elnökválasztási eredmény elismerése miatt szervezte meg. Ha megvizsgáljuk a mai hatalmi struktúrákat, kiderül, hogy az ország irányításában október ötödikének a vesztesei vesznek részt. Ezért egyedül az akkori győztesek a hibásak, mondja Dinko Gruhonjić.

A Jugoszláv Szövetségi Köztársaság (JSZK) 2000. szeptember 24-én megtartott elnökválasztásán a DOS jelöltje, Vojislav Koštunica a szavazatok 50,24 százalékát szerezte meg, a JSZK addigi elnöke, Slobodan Milošević pedig a voksok 37,15 százalékát. A Szövetségi Választási Bizottság és az akkori hatalom azt állította, hogy nem Koštunica kapta meg a szavazatoknak több mint a felét, ezért meg kell szervezni a választás második fordulóját. A szerbiai városokban emiatt több napos tiltakozó megmozdulásokra került sor, amelyek az október 5-ei belgrádi tüntetésben csúcsosodtak ki.

 A tüntetők – jó néhány helyen áttörve a rendőri kordonokat – több tíz kilométer hosszú autókonvojban, autóbuszokon és teherautókon érkeztek Szerbia minden szegletéből a szövetségi parlament előtti térre. A rendőrség már délelőtt könnygázzal próbálta megakadályozni a tüntetőket abban, hogy bejussanak a parlament épületébe, ám az akció nem járt sikerrel. A tüntetők megrongálták és felgyújtották a képviselőház épületét, valamint a Szerbiai Rádió és Televízió székházát, amely a miloševići rezsim egyik szimbóluma volt. A rendőrség ellenállása csakhamar alábbhagyott, és a rend őreinek zöme átállt a tüntetők oldalára. Az esti órákban Koštunica, az SZRJ új elnöke a belgrádi képviselőház teraszáról üdvözölte a tüntetőket, Milošević pedig másnap elismerte választási vereségét.  

Október 24-én megalakult az ideiglenes szerb kormány, amelyben a DOS, a Szerbiai Szocialista Párt és a Szerb Megújhodási Mozgalom három-három képviselője kapott helyet. A 2000. december 23-án megtartott parlamenti választásokon a DOS fölényes győzelmet aratott, majd egy hónappal később megalakult Zoran Đinđić kormánya.

 Másfél évtizeddel a demokratikusnak nevezett fordulatot követően a DOS-t képező 19 párt közül néhány már megszűnt, mások nagyobb pártokba olvadtak bele, néhánynak viszont egyelőre sikerült túlélnie a tranzíciót. Ugyanakkor pillanatnyilag elsősorban azok a pártok vesznek részt az ország irányításában, amelyek annak idején október ötödikének a vesztesei voltak.

 A mai ellenzéki pártok, a DOS valamikori központi szereplői szerint az emberek joggal csalódottak, elvégre akkori elvárásaik nem teljesültek.

 Október ötödike Szerbia történelmének egyik legjelentősebb napja, hiszen a nép megbuktatta a korábbi diktátori rezsimet, amely megölette politikai ellenlábasait, elszigetelte az országot a világ többi részétől és megmásította a választások eredményét, értékelte tegnap Borislav Stefanović, a Demokrata Párt köztársasági frakcióvezetője, mondván: ami később történt, arra politikai alkonyatként tekinthetünk.

 – Sok minden tekintetében hátrafelé tettünk meg lépéseket, egyedül az a pozitív, hogy most nincsenek háborúk, szankciók és lezártuk a hágai törvényszékkel való együttműködést. Az emberek joggal váltak hitevesztetté. Elismerem, pártomat hatalmas felelősség terheli azért, hogy a dolgok nem alakultak kellőképpen. A felelősség elől nem szabad menekülni, másképpen nem érdemes politizálni. Ha nem vagyunk képesek elismerni, hogy a magánosítás sikertelen volt, vagy rossz az igazságügy reformja, hogy nyomás nehezedett a sajtóra, és erősödött a korrupció, valamint növekedett a munkanélküliség, akkor nem szállhatunk szembe Aleksandar Vučićtyal – fogalmazott Stefanović.

 Zoran Živković, az Új Párt elnöke, valamikori kormányfő szintén jogosnak tartja a polgárok keserűségét. Mint azt megjegyezte, ő maga is csalódott. A rendszerváltást követően a demokratikus erők megszerezték a hatalmat, ugyanakkor nem mutattak hajlandóságot arra, hogy bármit is csináljanak, emelte ki Živković, hozzátéve: a demokratikus erőknek sikerült kompromittálniuk október ötödikét, a joguralmat, az Európai Uniót. Ezeket a dolgokat saját népszerűsítésükre használták fel.

 – Zoran Đinđić ugyanúgy hibás, mint én magam. Ott rontottuk el, hogy nem írtuk ki azonnal a választásokat az alkotmányozó közgyűlés megalapítására. Ez a közgyűlés meghozta volna az új alkotmányt, majd elfogadhatta volna a lusztrációs törvényt. Be kellett volna fejeznünk a forradalmat. Ezekért a hibákért egyesek az életükkel fizettek – magyarázta Živković.

 Janko Veselinović, a DP volt tisztségviselője, a Fordulat Mozgalom alapítója azt tartja kiábrándítónak, hogy ismét jellemzőek olyan társadalmi jelenségek, amelyekről azt hitte, hogy örökre eltűntek. Diktatúra, a sajtószabadság és az intézmények elnyomása – ma mindez ismét mérgezi a szerbiai társadalmat, hangsúlyozta Veselinović.

 Október ötödike valójában nem forradalom volt, ezért nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, értékelte lapunknak nyilatkozva Dinko Gruhonjić elemző, a Vajdasági Újságírók Független Egyesületének elnöke.

 – Nem sikerült teljes egészében és érdemben szakítani Milošević politikájával és mindazzal, amit az a kilencvenes években jelképezett. Ehelyett nagyon hamar bebizonyosodott, hogy október ötödikére valamiféle folytonosságként tekinthetünk, elsősorban a Szerbia és mindannyiunk nevében elkövetett, java részt Belgrádban megszervezett, háborús gaztettek tekintetében. Az új hatalomban nem volt elegendő erő leszámolni a tettesekkel. Lusztráció sem indult és a büntetőjogi felelősségre vonás is elmaradt. Ezért október ötödikének a győztesei – legalábbis többségük – mára vagy eltűnt a politikai színtérről, vagy közel állnak ahhoz, hogy örökre eltűnjenek, illetve folyamatosan tévelyegnek és fogalmuk sincsen, hogy kicsodák, vagy mit kellene tenniük. Ezért egyedül saját magukat és gyávaságukat tehetik felelőssé – taglalta Gruhonjić.

 Válaszolva kérdésünkre, hogy jogukban áll-e a DOS valamikori központi szereplőinek arról elmélkedni, hogy az emberek csalódottak, az elemző kifejtette: erkölcsi szempontból nincsen joguk erről szót ejteni. Tizenöt évvel ezelőtt lehetőségükben állt levágni a régi rezsim minden egyes karját, ezt mégsem tették meg, nyomatékosította Gruhonjić.

 0Mindennek ellenére nem állítom azt, hogy október ötödike elveszítette volna jelentőségét. Október ötödike a polgári erő szimbóluma. Slobodan Milošević hatalmát a szerbiai emberek döntötték meg. Több százezeren vonultak fel Belgrád utcáin és több millió az ország többi városában. Megmutatták, hogy ők azok, akik megválaszthatják és ők azok, akik meneszthetik a hatalmat. Egyedül a polgárokban van elegendő erő ahhoz, hogy mindezt megtegyék. Erről soha nem lenne szabad megfeledkezniük az embereknek. Jó lenne, ha ismét többet foglalkoznának politikával, illetve bekapcsolódnának a politikába, mert csakis úgy lehet megváltoztatni azt a hatalmat, amelyet leginkább egy oligarchiához hasonlíthatunk. Változtatni kellene azon a felfogáson, hogy a politika kizárólag tisztességtelen és erkölcstelen. A politikai oligarcháknak éppen az a céljuk, hogy undort ébresszenek az átlagemberben a politikával szemben, hiszen úgy zavartalanul uralkodhatnak. Október ötödike azt bizonyította, hogy megéri aktívnak lenni, mert a végeredmény jó lehet. Milošević bukása mindenféleképpen jó volt Szerbia számára – magyarázta Gruhonjić.