vissza a főoldalra

 2015.10.16. 

Katonai segítségnyújtás

Érdekes megfigyelni, hogyan zajlanak hétről hétre a társadalmi folyamatok, hogyan alakul a politika. Voltaképpen egy hatalmas mozaik készül, melynek apró köveit folyton átpakolják, mígnem végül megtalálják a nekik rendelt helyet. Előfordul, hogy egyes kövek sehová sem illenek, és jó nagy galibát okoznak. Az ilyen darabkákat a legokosabb a sarokba hajítani. Akármilyen sötétnek tűnik is az összkép, azért a mozaik készülget; akármilyen lassú is a kibontakozás, azért a munka halad. Például az illegális bevándorlás frontján is tapasztalható némi remény. Múlt szombaton bejelentették, hogy a lengyel határőrség helikoptere egy összekötő tiszttel és nyolcfős legénységgel a fedélzetén Magyarországra érkezett, hogy bekapcsolódjék a magyar–horvát határ védelmébe. Küldetése hat napig, azaz e hét péntekig tart. A visegrádi országok belügyminiszterei pedig október 8-án Luxemburgban különtárgyalást folytatnak a Magyarországnak nyújtandó további segítségről. Eszmecseréjükre az uniós belügyi találkozó előtt szakítanak időt. A múlt héten a V4-országok ombudsmanjai találkoztak egymással Visegrádon. Tárgyalásukról kiadtak egy dokumentumot, amelyben bejelentik, hogy a visegrádi országok közös határrendészeti, határvédelmi együttműködésre lépnek. Teszik ezt azért, mert a tömeges migráció következtében létrejött súlyos helyzet megfelelő együttműködést követel az államoktól.

Az összefogás első eredményei máris megmutatkoznak. A cseh védelmi miniszter, Martin Stropnicky múlt hétfőn bejelentette: Csehország huszonöt katonát és szárazföldi műszaki eszközöket küld hazánkba, így segítve a schengeni határ őrzését. Egy-két héten belül további száz cseh katona érkezhet. Szlovák és további lengyel katonák jövetele is várható, szintén százas nagyságrendben. Szerdán Budapestre érkezik a horvát elnök, Kolinda Grabar-Kitarovic asszony, hogy Orbán Viktorral és Áder Jánossal tanácskozzék a horvát–magyar határszakaszon kialakult káoszról. Látogatása teljesen indokolt, hiszen Horvátország nyaka körül szorul a hurok. A szerb hatóságok a délről érkező migránsokat szervezetten a horvát határ felé irányítják – csak az elmúlt hétvégén 17 ezer bevándorló érkezett horvát földre. Szlovénia már megkezdte a határzár kiépítését, hazánk is ezen mesterkedik gőzerővel. Ha ez így megy tovább, akár több százezer migráns is feltorlódhat a horvát határon.

A horvát elnök asszony a budapesti horvát iskolaközpont (óvoda, általános iskola és gimnázium) felkeresése után előbb Orbán Viktorral tárgyal, majd Balatonfüreden Áder Jánossal. A hivatalos közlés szerint tárgyalásuk azért elkerülhetetlen, mert „Horvátország migrációval kapcsolatos jogsértései miatt” az utóbbi hetekben megromlott a két ország diplomáciai viszonya. E ponton mellékesen megjegyzem: a horvát államfő jobboldali, Zoran Milanovic kormányfő viszont baloldali. Ezért, hogy Orbán Viktor a Kossuth Rádióban a minap úgy fogalmazott: „A horvát miniszterelnök a Szocialista Internacionálé megbízottjaként támadja Magyarországot. Milanovic kijelentéseit nem tekintjük a horvát emberek véleményének.” Kétségtelen, hogy az elmúlt napokban a horvát baloldali sajtó össztüzet nyitott a magyar államra, a lehető legellenségesebb hangulatot szítva hazánk ellen.

Mindeközben a lengyel sajtó lelkesen dicséri a magyar miniszterelnököt – az elmúlt hónapok elmarasztaló hangneme hirtelen megváltozott. A balliberális Gazeta Wyborcza persze továbbra is elszántan köpköd, ám a többi orgánum Orbán Viktor mellé állt. Kormányfőnket egyenesen Európa megmentőjének nevezik, és arról cikkeznek, hogy földrészünkön Orbán az egyetlen, aki időben felismerte a migráció veszélyeit, és pontosan megfogalmazza az emberek gondolatait. A brüsszeli hivatalnokok e gondolatokat elkendőzik vagy elferdítik, az úgynevezett politikai korrektség nevében. A lengyel sajtó arról is ír, hogy a határzár jogos lépés, és más uniós államoknak is kerítéseket kellene építeniük. Egyébként a napokban Angela Merkel is hasonlót nyilatkozott, jókora pálfordulással.

Legutóbbi cikkemben beszámoltam arról, hogy egy észak-kelet-lengyelországi faluban, Milejczycében ismeretlen elkövetők megrongáltak körülbelül hatvan sírt a helyi orosz katonai temetőben. Az eset komoly diplomáciai gondot okozott Oroszországgal: Moszkvában bekérették a lengyel nagykövetet. Ez persze csak afféle kirakat-tiltakozás volt, az egyébként is mélyponton lévő lengyel–orosz viszony újabb felvonása. Nos, néhány nap elteltével kiderült, kik voltak a tettesek. Bravúros rendőrségi nyomozással megállapították, hogy egy tízéves fiú és egy kilencéves kislány rongált. Lefeszegették a sírokról a vörös csillagokat, majd szétszórták azokat. Továbbá három emléktáblát összefirkáltak, illetve kővel összekarcoltak. Lássuk be, ez azért nem a világ legelvetemültebb gaztette, bár egyetlen percig sem állítom, hogy helyes. Az érintett temetőben ezerhatszáz szovjet katona nyugszik.

Egy másik temetői esetről is beszámoltam a múlt héten, terjedelmi okokból csak dióhéjban, ezért most folytatom a témát, a részleteket kibontva. A varsói Powazki sírkertben eltemették az úgynevezett rendíthetetlen katonákat, vagyis azokat a lengyel ellenálló hősöket, akiket a második világháború után végzett ki a sztalinista hatalom. Egészen pontosan a rendíthetetlen katonák egy kis csoportjának, harmincöt főnek a földi maradványait helyezték végső nyugalomra. A rendíthetetlen, más megfogalmazásban elátkozott katonáknak nevezett ellenállók szervezett formában 1944-től 1947-ig harcoltak az ország szovjet típusú átalakítása ellen. Elsősorban a második világháború idején a németek ellen harcoló Honi Hadseregből verbuválódtak. A mozgalomban résztvevők számát a történészek 120-180 ezerre becsülik. A harcokban, valamint a fegyverletételt követő megtorlásban, a szovjet Belügyi Népbiztosság (NKVD) és a lengyel kommunista állambiztonság (UB) börtöneiben legalább húszezer katona halt meg. A lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete 2011-ben kutatási programot indított a meggyilkolt, majd titokban, névtelenül eltemetett katonák sírjainak feltárására. Eddig a Lengyelország területén szétszórt ötven tömegsírban több mint hétszáz ember maradványait sikerült DNS-vizsgálatokkal azonosítani. A varsói Powazki temetőben eddig 198 katona maradványait tárták fel, és közülük negyvenet azonosítottak. (Öt ember csontjait családi sírokba temették újra.) A tömegsír feletti földrétegbe a sztalini hatalom kommunista tisztségviselőket temetett, és a csontok helyenként összekeveredtek. Ezért halad ilyen lassan az azonosítás folyamata. Ám előbb-utóbb remélhetőleg minden mozaikkocka a helyére kerül…