|
 2015.10.23.
Magyar nemzeti
opera a Müpában
Balassa Sándor negyedik operája, a Kodolányi János drámája
nyomán komponált Földindulás másfél évtizede vár bemutatásra
„A szövegkönyvet
magam írtam. A történet az Ormánságban játszódik; a magyar
földről és a magyar életről szól” – mondta a szerző.
Balassa Sándor következetesen megmaradt melódiától ihletett,
„éneklő” zeneszerzőnek, olyankor is, amikor nem énekhangra,
hanem hatalmas zenekarra komponált. A Földindulás című operának
régóta elkötelezett dirigens, Medveczky Ádám a közelmúltban
így nyilatkozott: „Nagyon örülök, hogy koncertszerű előadásban
bemutathatom Balassa Sándor darabját. Egy kis kísérletezés után
a magyar zeneszerzés visszatért a zene klasszikus alappilléreihez,
a melódiához, a harmóniához és a ritmushoz”. Az opera ősbemutatója
október 16-án, 19 órakor lesz a Művészetek Palotájának Bartók
Béla Nemzeti Hangversenytermében. A zeneszerző budai otthonában
fogadott. (Az interjút október 11-én készítettük.)
A CAFe Budapest operaéletünk régi adósságának törlesztésére
vállalkozott. Hogyan fordulhatott elő, hogy egy többszörösen
is kitüntetett magyar komponistának 15 évet kelljen várnia
operája bemutatására?
– Még 2011-ben az egyik polgári napilapba hirdetést
tetettem be – segélykiáltásként –, új magyar nemzeti
opera született címmel, azért hogy ne történhessen meg, hogy
a tiltó erők a feledés homályába száműzzék a művet. A
hirdetésre egyetlenegy színház sem reagált. Nem kerülöm meg
a választ: azért kellett ennyit várni az ősbemutatóra, mert a
színház világa két dologról szól: a politikáról és a pénzről.
Nem zárom ki azt sem, hogy szakmai féltékenység is volt a háttérben.
Azt is tudjuk, hogy vannak tabuk. Ha egy szórakoztató pamflet
lett volna a mű alapja, vagy egy szatirikus revüről lenne szó,
akkor nyilván már régen bemutatták volna. Sajnos a magyar
sorskérdésekről nyíltan és őszintén beszélni nagyon
problematikus. Nem mindenki meri vállalni azt, hogy ezekért kiáll.
Hála Istennek a Magyar Művészeti Akadémia és a Művészetek
Palotája kölcsönös együttműködési szerződéssel úgy döntött,
hogy bemutatják a Földindulást. Engem mint 80 éves komponistát,
szerzői esttel jutalmaztak meg. S én magam döntöttem úgy,
hogy ezt a darabot, és ne kamaraműveket, zenekari műveket játsszunk.
A Jóisten lehetővé tette, hogy meghallgathassam egyik kedvenc
szerzeményemet, amely életművem középpontjában áll. 140
darabot írtam, és ez az opus 70-es. Kiváló művészgárda állt
mellém, amely biztosítéka a nagyszerű előadásnak.
Miért pont Kodolányi, s miért pont a Földindulás?
– A Földindulás cselekménye Kodolányi szerint a múlt
századi Ormánságban játszódik, de jelenkori életünkről szól.
A magyar föld – amely nem csak szántóföld, hanem a hazánk
– idegen kézbe kerülése, a családok széthullása, életünk
fogyatkozása, nemzetünk tragikus süllyedésének víziója
jelenik meg a műben. Az opera mégis sorsfordító erővel
mutatja fel az életet, a reményt. A Földindulást a magyar megújulás
és felemelkedés teremtő hitével komponáltam. Szerettem volna
egy nemzeti, magyar operát írni. Mert korábbi operáim széles
körű, globális problémákat érintettek. Az alapmű alkalmas
arra, hogy a magyarok kiszolgáltatott életének érzéseit a zenébe
beleszőjem – tehát olyan témáról írjak, melyet jól
ismerek, s amelynek én is része vagyok. Hadvezérek, királyok,
abbék, hercegek nem szerepelnek a darabban, hanem az egyszerű
emberek hétköznapi küzdelmei. Az egyszerű emberek saját problémái
is kozmikus erővel érintik a lelki és a szellemi világot. Így
a művészetnek alkalma nyílik arra, hogy őszintén, vallomásszerűen
feltárja az emberi lélek mélységeit, s fölfogható és átélhető
zenét teremtsen, amelynek megértéséhez nem kell zeneakadémiai
végzettség. Melódiám az európai klasszicizmushoz is kapcsolódik,
és a magyar népi kultúra gyökereiből táplálkozik.
Ki választotta ki az ősbemutató karmesterét, a szólistákat
és a zenekart?
– Medveczky Ádámot, aki több darabomat is vezényelte már,
és a zenekart és a kórust én választottam ki. A szólisták
kiválasztásában már nem volt szerepem, mert kevésbé ismerem
a fiatal énekeseket. A Művészetek Palotája egyik szervezete
– élén Bátor Tamás koprodukciós igazgatóval –
foglalkozik a művészegyeztetéssel, a szerződéskötésekkel.
Október 11-éig zenekari javítópróbák zajlottak; addig külön
vették át a darabot a szólisták, az énekkar és a zenekar.
Ezután történt meg az együttes próba.
A próbafolyamat alatt többször egyeztetett Medveczky
Ádámmal?
– Nem csak vele, hanem a produkció többi résztvevőjével
is. Hozzászólásaim, tanácsaim soha nem öncélúak. Távol áll
tőlem az okoskodás. Azt szeretném, hogy a darab a lehető
legjobban szólaljon meg, s a közreműködők sikerét szolgálja.
Tehát a zeneszerző mű- és előadópárti, és nem a saját
dicsfényét növelő hiú személy.
Könnyebb úgy operát komponálni, hogy a szerző –
ahogy Wagner esetében is –a szövegkönyvíró?
– Ez nagy segítséget és könnyebbséget jelent, mert
ezzel elkerülöm a szövegkönyvíróval az esetleges vitákat.
Kortárs operáról van szó. A kortárs jelző hallatán
viszont sokan atonális, fülsértő zeneegyvelegre gondolnak. Mi
ennek az oka?
– A komolyzene olyan mint a melegházi növény termesztése,
sok pénzbe kerül, s ápolni kell. A nyugati világ életritmusa,
szokásai bizonyos társadalmi és gondolkodásbeli trendet követnek.
A művészetben megjelent az a modernista irány, ami tőkés támogatással
behálózza az egész világot. Ezt az irányt a zenészek, és a
befogadók sem kedvelik, de erről nem vesznek tudomást azok,
akik a modernizmust erőltetik. Egy fiatal zeneszerző pedig, aki
sikert szeretne elérni, kénytelen arra törekedni, hogy „beálljon
a sorba”, és eljátsszák a műveit. A média és a nagy lemeztársaságok
a tőkések kedvenceit támogatják. A liberális művészeti elképzelés
negligálja a nemzeti művészeteket, és szinte ipari és
kozmopolita zenét akar elterjeszteni. De látjuk az alagút végét,
mert minden anyagi támogatás ellenére egyre kevesebb embert érdekel
a disszonáns, atonális zene.
A művészetben nincs egységes kánon. Milyen stílusban
komponálta a Földindulást?
– Szabad alkotó vagyok. Semmiféle iskolához sem
tartozom, nincsenek kötelező paneljeim, amikkel dolgozom, és
nincsenek tabutémáim sem. A legfontosabb, hogy a kifejezés
hiteles, átélhető legyen, s a hallgatók a művet befogadják.
Egyedül a küldetésem, s az, hogy mit szeretnénk közölni, dönti
el, hogyan szólítom meg az embereket a zenémmel. Az érdekel,
hogy amit közölni szeretnék a melódiámmal, friss, új, és ne
utánzat vagy „találmány” legyen. Az élő, nemzeti zene
kifejezi az emberi lelket és igazságként hat. A magyar kultúra
alázatos szolgájaként arra törekszem, hogy a magyarság hangja
megtalálja pótolhatatlan helyét.
Medveczky Attila
|
