|
 2015.10.30.
Ápolják zenei hagyományainkat
55 éves a jászberényi Déryné Vegyeskar
A Jászsági Civil
Vándordíjat és a vele járó 200 000 forint elismerést hatodik
alkalommal ítélte oda a Jászságért Alapítvány kuratóriuma.
A 2015. évi vándordíjat a Déryné Vegyeskar Közhasznú Egyesület
kapta. Az együttes az aranydiploma mellett kétszer is elnyerte a
Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége
„hangversenykórus” minősítését, 2007-ben és 2011-ben.
Mennyire vonzza a fiatalokat a karéneklés, sikerült-e szakmai
kapcsolatokat kialakítani külhoni kórusokkal, hogyan lehet
megteremteni a működéshez szükséges anyagi feltételeket? –
kérdeztük Ferencz Sándor karnagytól és Csillik György kóruselnöktől.
Gratulálunk
az elismeréshez! 2001-ben került a kórus élére. Azóta milyen
sikereket értek el, s bővült-e az együttes repertoárja?
Ferencz Sándor: Köszönjük szépen! Amire büszkék
vagyunk, hogy hosszú évek munkája eredményeként Jászberény
legsikeresebb kórusává váltunk. Mindezt bizonyítja, hogy amatőr
kórusunk kétszer is elnyerte a „hangversenykórus” minősítést.
Széles a repertoárunk. Középkori madrigálokat, megzenésített
verseket, acapellákat, szakrális műveket, kórusdarabokat
zongorakísértettel és kortárs zeneszerzők – nem csak
komolyzenei, hanem a színvonalas könnyebb műfaj jeles képviselőinek
–darabjait is előadjuk. Két évvel ezelőtt, Verdi születésének
200. évfordulóját ünnepeltük. A romantika nagy zeneszerzője
több olyan operát írt, melyek kórusszámai slágerré
nemesedtek. Gondolhatunk a Trubadúr cigány karára, vagy a
Nabucco rabszolgakórusára. Vegyes karunk kiválasztott művészei
áriákat és duetteket is énekeltek. Verdi-hangversenyünket előadtuk
Jászberényben, Jászárokszálláson és Egerben is. A műsorból
az október 25-ei születésnapi hangversenyünkön a Traviata
Pezsgő duettje csendül föl. Az ünnepi gála első részében középkori,
kora újkori szerzők műveiből énekelünk, ezt követik Gounod,
Rossini, Yang szakrális alkotásai, majd a megzenésített költemények,
és a zárásként a Valahol Európában
slágerdala.
Csak tanult énekeseket vesznek fel a vegyes
karba, vagy amatőröket is?
– Képzett, tanult énekeseket szeretnénk elsősorban fölvenni.
A képzettség viszont nem feltétele a kórusba való bekerülésnek.
Örülünk a jó szándékú és jó hangi adottságokkal megáldott,
és képezhető zeneszeretők jelentkezésének. Egyetlenegy amatőr
együttesnek sem könnyű a helyzete. A zene világnapját Kisújszálláson
ünnepelték meg a megyei felnőttkórusok, és döbbenve
tapasztaltam, hogy a mi kórusunkban volt a legtöbb férfi, a többinél
kettő-három. Az országban minden vegyes kórusban sokkal több
a hölgy. Ennek egyik oka az általános iskolai énekórák lecsökkentése,
a középiskolás fiúk pedig különböző zeneszámokat
hallgatnak, de nem énekelnek. Később pedig szégyellnek nyilvánosság
előtt dalolni.
Többen azt hangoztatják, hogy mára szinte megszűnt a
kórusmozgalom. Ha ez így van, akkor – gondolom – nehéz a
fiatalokat megszólítani.
– Sajnos alig jelentkeznek hozzánk fiatalok. Nem számoltam
ki a tagok átlagéletkorát, de egy érdekesség: egyik kiváló
kórustagunk 95 éves. A 20–40 éves korosztály tagjai, ha
szeretik is a szép melódiákat, ha van is hangi adottságuk, nem
keresnek föl bennünket, mert számukra családjuk megélhetésének
biztosítása a legfontosabb. A kórustagok közül sem mindenki képes
rendszeresen részt venni a próbákon. Aki pedig 60 éves korában
jelentkezik hozzánk, és nem tanult addig folyamatosan zenét,
nagyon nehezen képezhető. Az lenne a legszerencsésebb, ha a
jelentkező fiatalkorától benne lenne a kórusmozgalomban – de
ez csak vágyálom.
Egy vezető életében – bármilyen területen
dolgozzon is – fontos a folyamatos tanulás, képzés. Ön
folytat jelenleg tanulmányokat?
– Intézményes keretek között már nem tanulok. A mai
napig folyamatosan gyakorlok, és mint zongorista előadóművész
és tanár, képzem magam. A tanítás módszertanát is újra
kellett tanulnom, mert a fiatal generációt másként kell
nevelni, mint a 20 évvel ezelőttit. Emellett keresem a kórus színvonalának
megfelelő műveket, és így alakítom ki a repertoárt. Karnagy
nem létezhet kórus nélkül. Csak akkor tud megfelelő eredményt
elérni, ha a szándéka és akarata megegyezik az általa
vezetett együttesével.
Milyen múltra tekint vissza a vegyes kar? Névváltoztatásra
is sor került az elmúlt évtizedekben?
Csillik György kóruselnök: A vegyes kar elődje
1960-ban alakult Vasas Munkáskórus néven. 1971-ben vette fel a
Vasas Kórus nevet. A munkáskórusok ideje leáldozott, és mivel
Déryné Széppataki Róza, az első magyar opera-énekesnő, a vándorszínészet
korának legnépszerűbb színésznője a XVIII. század végén Jászberényben
született, ezért neveztük el róla 2006-ban vegyes karunkat.
Mikor csatlakoztak a Jászok Egyesületéhez?
– A Déryné Vegyeskar több mint két évtizede
csatlakozott a Jászok Egyesületéhez. A két szervezet eredményes
együttműködésének fontos állomása volt a Jászsági kórusmuzsika
című CD kiadása 2000-ben. Minden kórus életében vannak hullámvölgyek.
1998 és 2000 között a kórus színvonala egyre jobban süllyedt,
ami kihatott a tagság hangulatára. Ekkor vetődött fel a
„hogyan tovább” kérdése. Elődöm, Lantos Tibor úr azt
javasolta, alakuljunk át egyesületté, írjunk ki pályázatot
egy új karnagyra, s akkor találtunk rá Ferencz Sándorra, aki nélkül
nem tudtuk volna elérni a szép eredményeket, díjakat. Az egyesületté
válás nagy előnye, hogy közhasznúak, számlaképesek lettünk.
Évente közhasznúsági jelentést írunk, ezt közzétesszük
honlapunkon, és értékeljük karnagyunk munkáját.
Demokratikusan, a civil törvények szerint működünk, ami hasznára
vált a kórusnak.
Az elnök feladata a szükséges anyagi feltételek
megteremtése?
– Igen; szinte minden kórusnál az elnök írja a pályázatokat,
és próbál meg minden szükséges forrást felkutatni. Fontos,
hogy jó kapcsolati tőkét ápoljunk. Mindegy milyen évet írtunk
korábban, s a jelenben is; városunk vezetőivel jó kapcsolatot
sikerült munkánk és egyéniségünk által kivívni. Így évenként
önkormányzati támogatásban részesülünk a többi civil
szervezettel együtt. Nagy örömünkre meghívást kaptunk olasz
testvérkórusunktól is, Vigonza város kórusától. Ők a testvérvárosunk,
Conselve melletti településen működnek. Már évek óta felváltva
látogatjuk egymást, s tavaly rajtunk volt a sor. Egyik egyházi
koncertjükön közösen lépünk fel, és lehetőségünk nyílt
legújabb repertoárunk bemutatására is. 21 éve, rendszeresen járunk
Marosszentgyörgyre is, az ottani baráti kórushoz – mígnem a
Maros megyei település Jászberény testvérvárosa lett. Büszkén
mondhatjuk, ezt mi generáltuk. Ilyen alkalmakkor jelentős, százezres
támogatást kapunk városunktól. A kórusban éneklők tagdíjakat
is befizetnek, ez nélkülözhetetlen. Bel- és külföldi útjainkat,
évi 11 fellépésünket önkormányzati támogatás mellett a
tagok hozzájárulásával, tudjuk csak megvalósítani. Az adózók
1%-os felajánlásából évente 300-400 ezer forint gyűlik össze,
amit külön megköszönünk támogatóinknak. Ezekből látszik,
hogy jelentős tagi befizetések nélkül nem működhetnénk.
Sikeres pályázattal nyertünk elektromos zongorát, kamerát, fényképező
gépet, speciális hangfelvevő berendezést.
A Déryné Vegyeskarnak sikerült közösséggé formálódnia?
– Annyira sikerült, hogy családi és baráti kapcsolatok
alakultak ki a tagok között, sőt a kóruson belül házasságok
is kötődtek. Felköszöntjük a próbák után a név- és születésnaposokat.
A külföldi szakmai kapcsolatokat is csak olyan kórusokkal lehet
véghezvinni, akiknek tagjai kedvelik egymást, és így igazi közösséggé
formálódnak. Erdélyi utunk alkalmával kórustagjainkat baráti
családoknál szállásolják el, nálunk ugyanígy működik ez
viszontlátogatáskor.
Medveczky Attila
|
