vissza a főoldalra

 2015.10.30. 

Csorja Gergely: A kormánypárti média tévútjai

A Simicska Lajos érdekeltségeibe tartozó média, a Magyar Nemzet, a Hír Tv és a többi kifordulása a kormány alól bizonyos zavart okozott a Fidesz propagandafelelőseinek körében. A zavar két nehézségből adódik. Az egyik, hogy a királyi tévé átalakítása nem tudta megtörni a két kereskedelmi csatorna, az RTL Klub, illetve a TV2 abszolút vezető szerepét. A másik nehézség, hogy a Fidesz és a kormány a fiatalok körében nem tud áttörést elérni. Ebből adódik az igény, hogy a fiatalokat, illetve a kereskedelmi csatornákat néző tömegek azon részét, melyek a kormányközeli médiát nem nézik vagy hallgatják, valahogyan el kéne érni. Kötcsén Orbán Viktor ezt az igényt meg is fogalmazta, és arra kérte fel a jelen levő kormánypárti véleményformálókat, hogy az általa ott körülírt mindennapi patriotizmus programját juttassák el a fiatalokhoz.

A kormány körül vagy mellett kialakuló kommunikációs és kampánycsapat összetétele körvonalazódni látszik és tulajdonképpen az is eldőlni látszik, hogy az elkövetkező időszakban a hagyományos kommunikációs csatornák és stílus mellett milyen új felületeken kívánja a kormányzat és a Fidesz megszólítani az embereket.

Mielőtt az új orgánumok elemzésébe kezdenénk, fontos megjegyezni, hogy azok létrehozása, a gondolat és még inkább a tett, hogy újságot, internetes megjelenést, tévét alakítanak ki, okos és dicséretes. Azt is előre kell bocsátani, hogy jó és sikeres médiát, olyat, amely képes a célközönséget elérni, de mégis értékes, nagyon nehéz létrehozni. Nemcsak rengeteg munka, tudás és stílusérzék kell hozzá, de szerencse is. Így a következő orgánumok elemzése és az abban megfogalmazott sokszor nem túl hízelgő vélemény nem az orgánumok és készítőik elutasítása vagy támadása, sokkal inkább jóindulatú figyelmeztetés. Nézzük hát:

Időrendi sorrendben az első a Magyar Idők nevezetű napilap, mely ugyan semmiféle új színt nem hozott a magyar újságírásba, de teljesíti, amit alapprogramként egy napilaptól elvárunk. Bár a kormányzati információk közül sok jelenik meg a Magyar Időkben elsőként, az újság profilja nem alakult ki, és egyelőre úgy tűnik, hogy nem túl érdekes. Nincsenek benne erős írások, nincs arca a lapnak és nem látszik, hogy miért is érdemes megvenni a nyomtatott változatot, vagy miért érdemes rámenni az internetes megjelenésre. Csermely Péter főszerkesztő már szinte mindenkit beleszerkesztett a lapba, aki a Fidesz környékén megjelent, az újság mégis valahogy botladozik, nem sikerült kihasználni az indulásra terelődött nagy figyelmet.

Orbán Kötcsei beszédét némileg félreértelmezve egy új, fiatalosnak szánt, az eddig meg nem szólított réteget célba vevő 888.hu is megindult G. Fodor Gábor főszerkesztésével. G. Fodor, amikor a polgári Magyarországot, a Fidesz sarkalatos társadalomfilozófiai alapját politikai terméknek nevezte, akkor – szerintem – körülbelül akkora kárt okozott a pártnak, mint Simicska összes kiadványa ebben az évben, mégis őt bízták meg az oldal indításával. A 888.hu még friss, ezért sikerről vagy kudarcról beszélni elhamarkodott lenne, berobbanásról azonban semmiképpen sem adhatunk hírt. Akkor sem, ha a főszerkesztő sikernek elkönyvelt számokkal bombázta a minap az olvasókat.

A próbálkozások, hogy a hangvétel fiatalos legyen, nem tűnnek sikeresnek. A legerősebbnek szánt videó-rovat a Ki a fasza gyerek? című produktum rendre 50 év feletti embereket mutat be, akikről sok minden érdekes és jó elmondható, de mondjuk Nógrádi Györgyről vagy Tarlós Istvánról semmiképpen sem jutna eszembe, hogy fasza gyerek.

A G. Fodor által megírt sikernek bemutatott számokhoz pedig csak annyit, hogy amikor egy oldal egy másik oldalhoz képest határozza meg magát már elnevezésében is, akkor nem szerencsés előállni azzal, hogy a 888.hu-nak már hétezer kedvelése van a Facebookon, amikor a másiknak 150 ezer.

Mindettől függetlenül, fiataloknak szánt orgánumra nagy szükség van a kormányoldalon, és G. Fodornak rettenetesen nehéz dolga van, amikor egy alapvetően konzervatív értékválasztású politikai közösség mondanivalóját szabados nyelvi eszközökkel és stílussal kívánja közvetíteni. Márpedig az elvárás – még ha ez a kötcsei beszédből így nem is vezethető le – ez volt.

A harmadik, a két előzőt minden tekintetben felülmúló orgánum, a TV2. A TV2 megvásárlása körül zajló adok-kapokból feltehetőleg Andy Vajna kerül ki győztesen, így érdemes elemezni a TV2 indulását. (Ha nem, akkor ez a rész tulajdonképpen érdektelen – szerk.) Vajna már az indulás előtt atombombát robbantott. Az adó élére Dirk Gerkenst, az RTL egykori igazgatóját kérte fel.

Gerkensnek oroszlánrésze van abban, hogy az a tömény szemét, ami a képernyőről naponta a nappalikba ömlik, képes a magyar társadalom jelentős részét lekötni, mindennapjait meghatározni. Ebben az értelemben az elmúlt évtizedek egyik legkártékonyabb embere, még akkor is, ha nyilván nem károkozási szándékkal, hanem a minél nagyobb nézettségért csinálta, amit csinált. És tevékenysége kétségkívül sikeres volt. Ez utóbbi érv alapján persze a terroristát is felmenthetnénk, amikor a magára aggatott bombával sikeresen robbantja fel a piacot.

Hogy mi a szándék a TV2-vel, hogy Gerkens kinevezése tényleg a kormánymédia vádját kívánja lesöpörni az adóról, vagy hogy esetleg Vajna tényleg nem akar szócsövet csinálni a TV2-ből, az tulajdonképpen mindegy. Andy Vajna kormánybiztos. Magyarországon azt hitelesen előadni, hogy van egy kormánybiztos Andy Vajna, meg van egy üzletember Andy Vajna, és a kettő cselekedeteit el kell választani egymástól, nem lehet. Jelentős politikai kár nélkül nem.

Amikor a 888.hu elmegy a bulvár felé és próbál jópofán trágár lenni, vagy amikor Vajna felkéri a cápát, Dirk Gerkenst a csatorna vezetésére, akkor nem történik más, mint hogy a kormányoldal áttolja a média hiteles megítélésének fegyverét a Puzsér Róbertek kezébe.

Akkor elindul az a folyamat, hogy a 2-2,5 millió potenciális Fidesz-szavazó lelkében megmoccan valami kérdésféle, hogy akkor most kinek van igaza. A Puzséroknak, akik médiaszemétről értekeznek tőrőlmetszett SZDSZ-szavazóként, és akik szép lassan felépítik ugyanazt a legendát, mint amit szellemi elődeik a nyolcvanas években felépítettek, hogy tulajdonképpen a jó oldalon állnak, és az életünket megkeserítő, elértéktelenítő óriásrendszereket ők támadják hitelesen – akkor is, ha azokból élnek, méghozzá jól. Vagy mégis bízhatnak a kormányzatban, mert valódi, kikezdhetetlen értékek mentén kormányoz. Ez most még nem valódi kérdés, még csak amolyan darázs a fülben. De lassan elindul valami zavartság, melynek a vége a hit elvesztése lehet.

A migrációs kérdés jó kezelése, illetve Orbán európai tényezővé emelkedése visszaadta a tavaly ősszel kikezdett hitet. Az elmúlt nyárból megerősödve jött ki a kormány és a Fidesz. Azonban akárcsak tavaly, a nyertes országgyűlési választások, majd a sikeres önkormányzati választások után, most is, mintha a győztes helyzetből szinte észrevétlenül, akaratlanul, de magát rántaná vissza. A nyár nagy kerítő. Csak ilyenkor október táján nem tudjuk, hogy Hunor és Magor kísérete, vagy Dál király lányai vagyunk.

Márpedig a 2-2,5 millió potenciális szavazó jelentős része csak akkor tartható meg, ha nem azt érzik, hogy a rájuk szállott éji nász alkalmával abúzus áldozatai lettek. Hanem azt, hogy egy stabil értékrend szerint működő kormány, egy stabil értékrend szerint működő kormánypárt és stabil értékrendet hirdető holdudvar az érdekeit képviseli. Úgy, ahogy ezt tette a devizahitelek, a közműszolgáltatók, az államadósság, a menekültügy és számtalan más ügy kapcsán. A kormány körül szerveződő média feladata így az, hogy ezt a képet közvetítse.

Kétségtelen, hogy a közvetítés megfelelő eszközeit nagyon nehéz megtalálni. Fontos, hogy ezeket az eszközöket folyamatosan keressék, éppen ezért fenti észrevételeimmel nem azt akarom sugallni, hogy ezeket a meglévő orgánumokat nem kell használni, vagy hogy eleve elhibázottak. Sőt!

Csak világosan kell látni a bennük rejlő veszélyt, melyet sok munkával, jó arányérzékkel és a Jóisten segítségével el lehet hárítani. Bízom benne, hogy valós veszély felismeréséhez járultam hozzá.