|
 2015.09.04.
Történelmi
opera a palócok székesegyházában
Erkel Ferenc: Bánk bán – Pétervására
Történt, hogy
Miller Lajos és Rohonyi Anikó operaénekesek – hogy stílszerűen
fogalmazzak – merészet és nagyot gondoltak: elviszik Erkel
Ferenc Bánk bánját a vidéki településekre. Erre a nemes célra
sikerült megnyerniük a magyarországi operakultúra
legnagyobbjait. Olyan helyszíneket választottak ki, ahol a
lakosok többsége nem teheti meg azt, hogy felutazzon a fővárosba,
s megtekintse a Magyar Állami Operaház egy-egy előadását. Tehát,
mondanom sem kell, hogy ezt a produkciót ingyenesen tekinthették
meg az érdeklődők eddig Kisnánán és Pétervásárán. Kisnánán
a várudvarban, míg Pétervásárán a katolikus templomban csendültek
föl Erkel ismert melódiái. Arról a katolikus templomról beszélek,
melyet a palócok péterkei székesegyházának is neveznek. Ez a
gyönyörű templom a magyar romantikus építészet legelső gyöngyszeme.
A templomot 1812-ben kezdte építtetni gróf Keglevich Károly, a
község kegyura, elhunyt leánya emlékére. A munkálatok
1817-ben fejeződtek be. A templom tervezője Povolni Ferenc egri
építőmester, aki az egri Kaszinó homlokzatát, Debrecenben a
nagyerdei Fürdőházat, (1826) a Vigadót, (1827–33) a Városházát,
a Szent Anna templom homlokzatát, a huszárlaktanyát és a
hortobágyi Kilenclyukú hidat tervezte. A templom háromhajós, kéttornyos,
neogótikus stílusú, kőfallal körülvett épület. A homlokzat
kissé előrébb van a két torony között, az első emeleten csúcsíves
ikerablak, fölötte vaskereszttel díszített csúcs. A tornyot
karcsú sisak teszi még szebbé. A toronyban 3 harang van, egy 5
mázsás, egy 4,5 mázsás és egy 60 kg-os lélekharang. A főhajó
9 boltozata 6 oszlopon nyugszik. A főoltár piszkei vörös márványból
készült. Középen a Keglevich és Sághy család címere van. A
főoltárkép Hesz János Mihály egri festő alkotása. Patrona
Hungariae. Ez a patinás, és sajnos elég kevéssé ismert építészeti
műremek méltó helyszíne volt a Bánk-produkciónak. A helyiek
szinte ki voltak éhezve a magas kultúrára, mert már az előadás
előtt húsz perccel zsúfolásig megtelt a templom. Fehér Róbert
plébános köszöntőjében elmondta: „aki szépen énekel, kétszeresen
imádkozik. Milyen szép, amikor az ember ünnepi ruhába öltözteti
gondolatait, áhítatát, imádságos lelkületét. S ezzel is
vigasztalódik, lelkesedik, megszentelődik. Bánk nagyáriája
pedig a Himnusz és a Szózat után talán a legszebb imádságunk.”
 A
Bánk bán megírásának gondolata közvetlenül a Hunyadi László
bemutatója után, több mint másfél évtizeddel az opera elkészülte
előtt merült föl. A levert szabadságharc utáni politikai
helyzet ugyanakkor csak az 1850-es évek végére kedvezett a
bemutatónak, korábban pedig Melinda szerepének várományosa,
Hollósy Kornélia sem tartózkodott Magyarországon. Erkel
harmadik operája több szempontból is az érett mester összegző
alkotásának tekinthető. Szerkezetbeli és tematikus megfelelések
kapcsolják mind a Bátori Máriához, mind a Hunyadi Lászlóhoz.
Másrészt a Bánk bánban Erkel imponáló céltudatossággal aknázza
ki az idegen és magyar zenei stílusokban rejlő dramaturgiai
lehetőségeket. Gertrúdot és körét jelképezi az I. felvonásban
uralkodó francia–olasz hangvétel, szemben a gyilkossági
jelenetben kulmináló, rendkívüli zenedrámai sűrűségű II.
felvonással, ahol a magyar hang válik meghatározóvá. A
verbunkos, ez az eredendően hangszeres tánczenei idióma, a
nemzeti sajátosságok megőrzése mellett magával ragadóan
dallamos és énekelhető operai nyelvvé lényegül át, mindez
hatalmas előrelépés Erkel előző két operájához képest;
nem véletlen, hogy a kortársak egyöntetű lelkesedését váltotta
ki. 1940-ben mutatták be a Bánk bán átdolgozását, mely egyaránt
érintette a zenét (Rékai Nándor), a szcenikai elemeket (Oláh
Gusztáv) és a szöveget (Nádasdy Kálmán). Bár vannak és
voltak kísérletek az eredeti Bánk játszására, ám
dramaturgiai szempontból az átirat sokkal megfelelőbb. A Bánk
bán azért válhatott nemzeti operává a köztudatban, mert csúcspontjain
himnikus magaslatokba képes emelkedni: az első felvonás fináléjának
lassú részében, Bánk áriájában, a Bánk–Tiborc kettősben
vagy Bánk és Melinda kettősében az addig is kiváló zene önmagához
képest még inkább felszárnyal, mintegy transzcendenssé válik
– Erkel, a jó zeneszerző itt valóban nagy muzsikát ír.
Esetünkben nem az
egész opera hangzott el, hanem annak keresztmetszete, s a történetet,
a mesét Blaskó Péter Kossuth-díjas színművész mondta el.
Neki köszönhetjük, hogy megtudjuk, mikor játszódik a cselekmény,
s az egyes alakok milyen lelki állapotban éneklik el áriájukat.
A szerepeket Medveczky Ádám Kossuth-díjas karmester tanította
be, és zongorán kísérte az énekeseket. Általa az egész művészegyüttes
minőségi zenét tolmácsolt, s a szép hangzás erénye mellett
az előadás pregnáns ritmikája, sodró lendülete, folyamatossága,
ugyanakkor a szélsőségektől tartózkodó volta is mind a pozitív
összképet erősítette. Molnár András többször bebizonyította,
hogy nemcsak nagyáriát, de a teljes szerepet is képes magas
szinten előadni. Számos remek perccel ajándékozta meg a közönséget.
Gyönyörű, puhán hajló, meleg tenorja nemcsak a publikum lelkéhez
találta meg azonnal az utat, de a komor kritikusi füleket is
meghódította. Kertesi Ingrid mind színészként, mind énekesként
bejárja Melindája karakterének minden regiszterét. Nem csupán
Ottóval kapcsolatos vétlenségét, hanem Bánk és a gyermekük
iránti áldozatkész ragaszkodását is kétkedés nélkül
elhisszük neki. Ő bel canto hősnőként értelmezi és szólaltatja
meg Melindát. A hangja a koloratúrát igénylő szakaszokban
rendkívül hajlékony volt, a mélyebb regiszterekben sem volt az
embernek hiányérzete. Bódi Marianna egyik legjobb színészi
alakítását láthattuk Gertrúd szerepében. Minden mozdulatában
benne volt az idegen uralkodó fölényessége, gyűlölete. A végzetes
Gertrúd–Bánk duettben érezhetően a tetőfokára hágott a
feszültség, köszönhetően a remekül felépített szólamoknak.
Berczelly István Tiborcként a pontos és biztos szereptudás
mellett rendkívüli érzékenységgel formálta a hangokat és színészi
játékával teljesen élethűvé tette karakterét, amihez jelentősen
hozzájárult a szövegérthetőség. Tóth János énekelte a lázadó
Petur bánt, egészséges, magvas, tömény bariton hangon.
Bizonyos alaphangok megragadásától kezdve a legfinomabb hangváltásokig
olyan fokon gondolja végig és formálja meg Petur szólamát a
hangszínek szintjén, hogy ez önálló fejezet a szerep
interpretáció történetében. Gárday Gábor II. Endre zsoltárszerű
áriáját adta elő. Hangja nagyon közel áll a szerephez elképzelt
ideálhoz; zengő mélybarna színű, minden regiszterben kiegyenlítetten
szóló, biztos magasságokkal és kellő erejű levegővel
igencsak megtámasztott mélységekkel rendelkező voce.
A
magyar nép, éneklő nép. Énekben mondja el örömét és bánatát,
és ezzel vigasztalódik. A mai nyugtalan világban nagyon is szükség
van erre, főleg a templom meghittségében. Ezek az énekek
felemelnek, gyógyítanak. Ahol nem énekelnek az emberek,
hajlamosak a depresszióra, csüggedésre. Érdemes tehát ezt a Bánk
bán-verziót megismerni, és hagyni, hogy hatalmába kerítsen az
előadás.
M.A.
|
