vissza a főoldalra

 2015.09.04. 

Märle Tamás: István, a király Csantavéren

Míg a magyarországi média az elmúlt hetekben a királydombi előadástól volt hangos, addig Vajdaság utcái, újságjai és rádiói a Remény kis embereinek István, a királyát hirdették. A tavalyi Petőfi Csarnokbeli siker után idén Szűcs Balázs atya Csantavérre vitte a fiatalokat, hogy előadják nemzeti rockoperánkat. Közel kétszáz kárpátaljai, székely, csángó, délvidéki, anyaországi árva és nehéz sorsú tizenévest és önkéntes segítőiket látta vendégül a falu a próbák ideje alatt, hogy aztán augusztus 22-én, szombat este előadják az István, a királyt.

A fiatalok előadásai mindig többet jelentenek egy zenés darabnál, melyben a rendezéstől függően több vagy kevesebb a nemzeti érzés, esetleg éppen ettől mentes. Önmagában az a tény, hogy a Kárpát-medence majd minden pontjáról származnak a szereplők, már magát a Szent István-i Magyarország egységét tárja elénk. Az, hogy a lelki sérülésektől kezdve a figyelemzavaron át a lenézettségig számtalan problémával küszködő fiatalok képesek ilyen nagyszerű ajándékot adni a vajdasági magyarságnak, megmutatja azt, hogy kitartó munkával igenis lehet nagy dolgokat elérni. Hogy hiába él valaki mélyszegénységben, ugyanolyan értékes ember, mint a többi. Továbbá, ha van egy nemes cél, akkor az emberek képesek az összefogásra, legyen szó a gyerekekről, vagy éppen az őket vendégül látó vajdaságiakról.

Azt hiszem, a világszerte ismert magyar vendégszeretetet is felülmúlták a csantavériek Utcai Róbert plébános atya vezetésével. Róbert atya tél óta járta a falubeli embereket és a környéken élőket, kérve, hogyha csak egy kicsivel is tudnak segíteni és jó szívvel teszik, akkor járuljanak hozzá az előadás megvalósulásához. Kérései meghallgatásra találtak, volt aki pénzt adományozott, mások disznóikat, borjaikat vágták le, hogy egy-egy ebédet főzzenek a kétszáz fős vendégseregnek. Volt, aki ezer palacsintát sütött, más valaki ugyanennyi fánkot, nem beszélve a rengeteg tálca süteményről. A rockoperára készülve pedig nem lehetett olyat kérni a falu lakóitól, amit ne teljesítettek volna egy órán belül. Mindezt megkoronázva, az előadás másnapján a családok otthonaikban látták vendégül kettesével-hármasával a fiatalokat.

A napjainkban példátlan összefogás évtizedek óta nem tapasztalt érdeklődéssel párosult Csantavéren: közel ötezer ember látogatott el a szombat esti előadásra, a csantavérieken kívül igen sokan érkeztek Szabadkáról, valamint Vajdaság más településeiről is. És nem csalódtak! A budapesti előadáshoz hasonlóan erőteljesek voltak a táncok, a főszereplők pedig fejlődtek mind éneklésben, mind színészi teljesítményben. Egy helybéli véleménye szerint – aki Szegeden is látta a rockoperát – a gyerekek előadása vetekedett a profik által színre vitt István, a királlyal.

Ahogy Szűcs Balázs atya fogalmazott az augusztus 20-i ünnepi szentmisén, magyarságunknak nem hangzatos szólamok puffogtatásáról kell szólnia, hanem tettekről. Államalapító szent királyunk ünnepén megerősíthetjük egymást azzal, ha megmutatjuk értékeinket és megajándékozzuk egymást, ahogy ezt tették a Remény kis emberei szombat este színvonalas előadásukkal, tette Csantavér lakossága egész héten példát mutatva vendégszeretetből és tették a rockoperára kilátogató emberek. Adakozásuknak hála, a zentai magyar kórház újszülöttosztálya a közeljövőben újraélesztő gépet vásárolhat.

Ez az összefogás valósulhat meg a következő esztendőben Csíkszeredában, és amint a körülmények lehetővé teszik – egyelőre gyülekezési tilalom van érvényben – Kárpátalján is.