|
 2015.09.11.
A románok ellen
csak a győzelem elfogadható
A magyar labdarúgó-válogatott kitűnő védője az Európa-bajnokságra
készül
Régen
tapasztalt, megkülönböztetett figyelem kíséri a magyar labdarúgó-válogatott
szereplését az elmúlt időszakban. Ennek oka, hogy hosszú idő
után ismét jól teljesít az együttes az Eb-selejtező
sorozatban, és így reális esélye van kijutni a jövő évi,
franciaországi kontinensviadalra. A Franciaországba vezető út
talán legfontosabb kilométerköveihez érkezünk az előttünk
álló héten, amikor sorsdöntő Európa-bajnoki selejtező vár
csapatunkra előbb idehaza Románia, majd Belfastban Észak-Írország
ellen. A kvalifikáció esélyeiről, a románok elleni mecccsel
kapcsolatos várakozásokról, valamint Dárdai Pál kényszerű távozásának
csapatra gyakorolt hatásáról a magyar válogatott egyik
legrutinosabb tagját, a 87-szeres válogatott hátvédet, Juhász
Rolandot kérdeztük.
Sokunk számára tűnik
úgy, hogy régen kísérte ekkora érdeklődés a válogatott
szereplését. Önök is érzékelik ezt?
– A legteljesebb mértékben. Nem is tudom, hogy az én pályafutásom
során volt-e ilyen felfokozott várakozás egy válogatott meccs
előtt, mint amit most, a románok elleni Eb-selejtező kapcsán
érzékelni lehet? Azt hiszem, hogy nem, abban viszont biztos
vagyok, hogy talán még sohasem volt ilyen jó válogatott játékosnak
lenni. Ebben nyilván komoly szerepet játszik, hogy még mindig
teljesen nyitott a csoportunk, és hála Istennek a mi
csapatunknak is minden esélye megvan a továbblépésre. Ráadásul
sorsunk a saját kezünkben van.
Sajnos ez sem
igazán volt jellemző az elmúlt három évtizedben. Mi változott
most meg, mitől szerepel jobban a csapat, mint korábban?
– Ketté kell választani a kérdést. Egyrészről fontos
kiemelni, hogy a bevezetett létszámemelés miatt immár 24
csapatos lesz a jövő évi Európa-bajnokság, így a selejtezőcsoportok
első két helyezettje automatikusan jelen lehet majd Franciaországban,
szintúgy a legjobb csoportharmadik, de még a csoportok többi
harmadik helyezettje is kap egy újabb esélyt a pótselejtezővel.
Ez megnövelte a kijutás esélyét azon a válogatottak esetében
– ilyen a magyar is –, amelyek nem a közvetlen európai élmezőny
tagjai, és amelyek számára korábban már a sorsolást követően
tudni lehetett, hogy csak komoly bravúrok esetén érhető el a
kvalifikáció. Ezzel az új lehetőséggel persze élnünk is
kellett, és hála Istennek, eddig ez sikerült is. A másik fele
a dolognak Dárdai Pál személyéhez köthető. Szövetségi
kapitányként Dárdai Pál olyan szemléletet, mentalitást
hozott a válogatott öltözőjébe, amely merőben új volt, ám
mégis sikert hozott.
Miben volt új a
Dárdai-módszer?
– Nem elsősorban a túlzott taktikázáson volt a hangsúly,
sokkal inkább azon, hogy megfelelően regeneráltak és frissek
legyünk a mérkőzéseken. Talán ennél is fontosabbnak érzem
azt, hogy Pali remekül ráérzett a csapat erejére és a keret
összetételéhez leginkább megfelelő játékra. Csak annyit várt
el mindenkitől, amit a képességei, tudása alapján el lehet várni,
és mindenkinek megtalálta a megfelelő helyét a játékrendszerben.
A stabil védekezésre helyeztük a fő hangsúlyt, a hátsó
alakzat szilárddá tételére. Ezek önmagukban is lendítettek a
csapat játékának eredményességén, és miután az eredmények
visszaigazolták, hogy jó úton járunk, egyre felszabadultabban
játszhattunk, márpedig a jó pszichés állapot is alapvető
fontosságú.
Mindezek alapján
félve kérdezem meg: Dárdai kényszerű távozásával nem fog
megtörni a lendület, éppen a selejtezők véghajrájában?
– Őszintén szólva bennünket is meglepett a berlini
Hertha vezetésének döntése, miszerint a továbbiakban nem járulnak
hozzá Dárdai Pál kettős munkaköréhez, és így a kapitányi
posztról távoznia kellett Palinak. Ha korábban megtörténik a
váltás, azt lehetett volna mondani, hogy várható volt, hiszen
majdnem minden meccs után terítékre került ez a kérdés. Így
viszont kissé meglepő volt a berlini bejelentés időpontja,
hiszen egy hónappal a finnek elleni selejtező után,
gyakorlatilag a nyár közepén derült ki, hogy végül mégis új
kapitányunk lesz. Ami a váltás csapatra gyakorolt hatását
illeti, a lendületnek nem szabad megtörnie. Nyilvánvalóan nem
mondok újat azzal, hogy örültünk volna, ha továbbra is Pali
marad a kapitányunk. Ám profi játékosok vagyunk, tudomásul
kell venni, hogy az edző személyéről nem a mi dolgunk dönteni.
Bernd Storck, az utód, Dárdai Pál ajánlására
került az MLSZ látókörébe. Ez azt jelenti, hogy talán a válogatott
előtt álló feladatokról is konzultálnak egymással?
– Hogy személyesen milyen gyakran beszélnek, illetve a válogatottról
szót ejtenek-e ilyenkor, azt nem tudom, ám azt igen, hogy a két
szakember emberileg is jó kapcsolatban van egymással. Ez alapján
biztosra veszem, hogy átbeszélték a válogatott melletti teendőket,
és Bernd Storck sem hajt majd végre jelentős, pláne strukturális
változtatásokat a csapat játékában, hiszen az eredmények
alapján a mostani egy működő struktúra.
Térjünk rá a
románok elleni selejtezőre, már csak azért is, mert ha 1981 után
sikerül újra legyőzni Romániát, akkor egyben a továbbjutás
felé is teszünk egy nagy lépést. Mi kell ahhoz, hogy ez sikerüljön?
– Tetszetősen azt is mondhatnám, hogy hideg fejjel és
forró szívvel kell pályára lépnünk. Nagyon fontos, hogy ne
vigyen el bennünket a hév, a túlzott győzni akarás, mert a
felfokozott állapotban mindig hamarabb becsúszhat egy hiba.
Ugyanakkor egyértelműen győzelemre kell játszanunk, hiszen ha
sikerül megszerezni a három pontot, akkor összesítésben négy
pontot szereznénk a románok elleni párharcból, ami döntő
lehet a végelszámoláskor.
Tavaly októberben
1:1-es döntetlennel zárult a két csapat selejtezője
Bukarestben. Annak a mérkőzésnek milyen hasznosítható
tapasztalatai vannak?
– Igazán messzemenő következtetéseket nem lehet
levonni abból a meccsből, de azért van, amit mégis figyelembe
vehetünk. A második félidőben, amikor bátrabb, támadóbb
felfogásban játszottunk, jobban futballoztunk a románoknál.
Dzsudzsák Balázs szabadrúgás-gólja mellett is voltak
helyzeteink, sőt az utolsó pillanatban mi rontottuk el a
meccslabdát, amellyel akár nyerhettünk is volna. Ez azt mutatja
meg számunkra, hogy bár tiszteletet parancsoló a román válogatott
jelenlegi csoportelsősége, valamint a világranglistán
elfoglalt hetedik helyezése, még sincs okunk félni. A Dárdai Pál
által begyakoroltatott, biztos védekezésre alapuló játékkal
lesz keresnivalónk, és ha kínálkozó helyzeteinket képesek
leszünk gólra váltani, akkor meg lehet a hőn áhított győzelem.
A szurkolók számára
különleges jelentőségű a románok elleni selejtező. Egy
magyar labdarúgónak, illetve önnek személy szerint jelent-e
plusz motivációt, hogy Románia lesz az ellenfél?
– Nagyon örülök, hogy ezt felvetette, már csak azért
is, mert lépten-nyomon érzékeljük mi is a valóban felfokozott
várakozást a román meccs kapcsán. Természetes, hogy magyar
emberként nekünk is vannak olyan meccseink, amelyeken ha lehet,
még inkább szeretnénk győzni. Amikor a románokkal mérkőzünk,
az is egy ilyen párharc. Fontos azonban kiemelni, hogy nekünk, játékosoknak
oda kell figyelnünk arra, hogy ez a várakozás ne jelentsen
terhet számunkra, ne okozzon görcsösséget, hanem inkább
egyfajta pluszmotivációként jelentkezzen. Ugyanazzal a taktikai
fegyelmezettséggel kell játszanunk, ami a finnek ellen is bevált,
miközben természetesen senki számára sem lehet közömbös,
hogy a győzelemmel az átlagosnál sokkal nagyobb örömet okoznánk
a magyar emberek számára, nemcsak itthon, de Erdélyben is.
Négy nappal a
románok elleni meccs után Belfastban ismét pályára lép a válogatott.
Ott, illetve a további, őszi selejtezőkön milyen eredményeket
vár?
– A labdarúgásban mostanra teljesen átalakultak az erőviszonyok,
lényegében megszűntek a papírforma-eredmények, bárhol, bárki
legyőzhet egy előzetesen nála erősebbnek vélt ellenfelet. Jó
példa erre éppen a mi csoportunk, ahol a sorsolás pillanatában
szerintem mindenki Feröert várta az utolsó helyre, ám az északiak
hatalmas meglepetésre kétszer is legyőzték a görögöket, és
a románokkal, valamint velünk is nagyon szoros meccset játszottak.
Ez arra int bennünket, hogy az előzetes esélylatolgatás
helyett minden meccsen a saját játékunkra összpontosítsunk,
arra, hogy mi rendben legyünk, és kihozzuk magunkból a
maximumot. Ha ez sikerül, akkor elérhetjük nagy álmunkat, a
továbbjutást. Egyelőre azonban nem szívesen tekintek a románok
elleni meccsnél előbbre, hiszen mindennél fontosabb, hogy ott
sikerüljön győzni.
Végezetül
engedjen meg egy személyes kérdést: még az idei évben elérheti
a válogatott fellépéseinek száma a kilencvenet. A hazai
rekordot az Aranycsapat világklasszis fedezete, Bozsik József
tartja 101 válogatottsággal. Motiválja, hogy felülmúlja
Bozsik csúcsát?
–Amikor gyermekként még odahaza, Tápiószentmártonban
elkezdtem focizni, természetesen voltak szép és merésznek tűnő
álmaim. Mindig lépcsőfokonként szerettem volna egyre feljebb
és feljebb lépni. Amikor bemutatkozhattam a nemzeti csapatban,
az volt a célom, hogy elérjem a tíz válogatottságot. Később
a huszonöt, majd az ötvenet, legutóbb pedig a hetvenöt fellépés
elérése motivált. Most valóban azt lehet célként kitűzni,
hogy Bozsik József után én is elérjem a 100. válogatottságot,
annál is inkább, mert ezzel beírhatom magam a magyar futballtörténelembe.
Ám a legkomolyabban mondom, hogy ezek a személyes célok most
nem számítanak, minden idegszálammal az előttünk álló románok
elleni sorsdöntő párharcra, valamint a sikeres kvalifikációra
koncentrálok, mert szeretnék csapatommal kijutni az Európa-bajnokságra.
Kovács Attila
(az interjú 2015. szeptember 1-jén készült)
|
