vissza a főoldalra

 2015.09.18. 

Gesztusok

Múlt pénteken nagyszerű gesztust kapott hazánk egy lengyel fociklubtól. Az amúgy gól nélküli döntetlennel zárult magyar–román mérkőzés előtt, a déli órákban felhívás jelent meg a legnépszerűbb varsói csapat, a Legia Warszawa honlapján, lengyel és magyar nyelven: „Kérünk minden Legia szurkolót, hogy szorítsanak a magyar válogatottnak a mai, Románia elleni mérkőzésen. Reméljük, hogy Nikolics Nemanja betalál, és győzelemre viszi a csapatot! Sok sikert kívánunk Varsóból! Hajrá magyarok!” Ez bizony szép a lengyelek részéről, igaz? A név szerint említett Nikolics a magyar válogatott csatára, és azért különösen kedves a lengyeleknek, mert idén nyáron a Videotontól a Legia Warszawa csapatához igazolt. Az egész ügy pikantériája, hogy ugyanazon az estén a lengyel válogatott Németország ellen vívott fontos mérkőzést, melyet sajnos elveszített – az Európa-bajnoki selejtezők sorsolása ilyen egybeeséseket produkált. Viszont a mi részünkről nem született olyan felhívás, hogy drukkoljunk a lengyel nemzeti tizenegynek a németek elleni csatában. Kár, hogy a lengyelek gesztusa nem talált viszonzásra. Ideje lenne végre összekapnunk magunkat, hiszen a barátság a kölcsönösségre épül.

Mindeközben a politikai élet is zajlik. Érdekes, hogy a lengyel katolikus püspöki kar egyértelműen a menekültek befogadása mellett tette le a garast. Stanislaw Gadecki érsek, a kar elnöke vasárnapi szentbeszédében gesztus értékűen kijelentette: minden lengyelországi egyházközségnek készen kell állnia a menekültek befogadására, méghozzá vallási hovatartozástól függetlenül. Tehát a nem keresztény idegeneket is be kell fogadni. A lengyel prímás, Wojciech Polak (nevének jelentése Lengyel Béla) hozzátette: a menekültek befogadását szervezett, nem pedig ellenőrizetlen, spontán módon kell végrehajtani, „összhangban a lengyel joggal, a lengyel kultúra és hagyomány tiszteletben tartásával.” Azt gondolom, az utolsó tagmondat csak kegyes elmélet, és a valóság mást hoz. Jelenleg Lengyelországban csupán néhány ezer muszlim vallású bevándorló él, és már így is több társadalmi konfliktus történt. Az országban hat mecset működik, közülük kettő Varsóban – a környékükön élő lengyel lakosság hevesen tiltakozik az idegen vallás, az idegen kultúra jelenségei ellen. Ha néhány száz varsói, néhány ezer lengyelországi muszlim miatt botrányok támadtak, képzelhetjük, mi lesz, ha kampányszerűen beköltözik több tízezer szír, afgán, pakisztáni vagy éppen afrikai bevándorló. Ők vajon mennyire kívánják majd tiszteletben tartani a lengyel kultúrát és hagyományokat? Mindamellett megjegyzendő, hogy a lengyel püspöki kar állásfoglalása eltér Erdő Péter magyar prímás nyilatkozatától. Ugyanis az esztergom-budapesti érsek sajtótájékoztatóján azt emelte ki, hogy a menekültek ellátásának, befogadásának sok jogi akadálya van, sok adminisztratív gonddal kell szembenézni. Mi több, felvetette, hogy a menekültek befogadása akár az embercsempészet tényállását is kimerítheti. E mondatát később finomítani próbálta, arra hivatkozva, hogy szavait egyes újságírók kiragadták a „nagyobb összefüggésekből”. Az kétségtelen, hogy a menekültkérdés nagy darázsfészek, nehéz róla botrány nélkül érdemben nyilatkozni.

A magyar politikum számára is tanulságos lehet, hogy teljes érdektelenségbe fulladt az a népszavazás, melyet múlt vasárnap Lengyelországban tartottak. A polgárok három témakörben nyilváníthattak véleményt. A legfontosabb kérdés a választási rendszer megváltoztatását célozta: a javaslat szerint az egyéni választókerületek nagyobb szerepet kaphattak volna. A másik téma a pártok állami támogatásának fenntartását vagy eltörlését feszegette, a harmadik pedig azt indítványozta, hogy ezentúl a vitás kérdésekben az adóhivatalok az adófizető javára döntsenek. E kérdéseket még a nemrégiben leköszönt államfő, Bronislaw Komorowski szövegezte, és a népszavazás időpontját is ő tűzte ki. A voksolás akkor lett volna eredményes, ha a jogosultak legalább ötven százaléka az urnákhoz járul. Egy júliusi felmérés szerint a polgárok 41 százaléka tervezte, hogy él szavazati jogával. Ennek alapján a szakértők még azt sem tartották kizártnak, hogy e népszavazás átírja a lengyel választási rendszert, és a térség más államai számára is példát mutat. Ehhez képest vasárnap estére kiderült, hogy az egész kezdeményezés teljes érdektelenségbe fulladt: mindössze 7,4 százalékos részvételi arányt hozott. Viszont e kevés szavazó 79 százaléka mindhárom kérdésre igennel felelt. Megfigyelők szerint a népszavazás érvénytelensége tovább gyengíti Komorowski pártja, a kormányzó Polgári Platform (PO) helyzetét, és ez akár végzetes is lehet az októberi parlamenti választások előtt. Egyébként is hónapok óta a Jog és Igazságosság (PiS) vezeti a népszerűségi listát – tehát a mostani mérsékelten konzervatív kormány helyére egy konzervatív vezetés várható.

Lassan szappanoperává válik a náci aranyvonat ügye, amelyről jómagam is hetek óta tudósítom Önöket. A Nyugat-Lengyelországban 1945-ben eltűnt, s most állítólag megtalált német páncélvonatról a legkülönfélébb hírek terjengenek. Tíz nappal ezelőtt a lengyel kulturális és nemzeti örökségi miniszter helyettese még arról tájékoztatta a sajtót: 99 százalékig biztos abban, hogy a vonat valóban ott van a két kincsvadász által megnevezett helyen, de egyelőre megállapíthatatlan, mi a rakománya. Elmondása szerint a saját szemével látta a georadar-felvételeket, és azokon tényleg egy száz méter hosszú vasúti szerelvény körvonalai rajzolódnak ki. A vonat megtalálását egy lengyel és egy német kincsvadász jelentette be, és egy füst alatt biztosítékot kértek a hatóságoktól arra, hogy megkapják a talált érték tíz százalékát, amely a lengyel törvény szerint jár nekik. A miniszterhelyettes tíz napja azt is mondta, hogy akár fél évig is eltarthat, mire kiássák a beomlott hegyi alagútban elrejtett vonatot. A kincsvadászokat állítólag egy olyan személy vezette nyomra, aki 1945-ben részt vett a szerelvény elrejtésében, és tavaly a halálos ágyán felfedte a titkot, egy hevenyészett térképet rajzolva a helyszínről. Múlt szerdán viszont újabb fordulat történt: a két kincsvadász egy élő televíziós műsorban felfedte kilétét, és bemutatták a perdöntő georadar-felvételt. Kiderült, hogy a vonat nem egy hegy gyomrában nyugszik, hanem sík terepen, a föld alá ásva. A miniszterhelyettes ellenben kijelentette: már nem biztos 99 százalékig a vonat létezésében, mert a bemutatott felvétel nem perdöntő… A honvédség illetékese ezzel szemben arról beszél, hogy a vonat két hét alatt kiásható. A helyi polgármester a közvélemény türelmét kéri. A környéket ellepték az illegális kincsvadászok. A helyzet kissé kusza.

Zsille Gábor