2015.09.18.
Csorja Gergely: Baj van!
A Magyar Fórum lényegében
kizárólagosan az Önök jóvoltából létezik. Az eladott újságokon
kívül nincs más lényegi bevételünk. Nálunk nem hirdetnek
nagyvállalatok, nem kapunk pályázati pénzeket és egyéb úton
sem támogat bennünket senki. Ez egyrészről rossz, hiszen a
nyomdaköltség, a fizetések és egyéb költségek előteremtése
hétről hétre egyre nehezebb. Van azonban ennek a tűrt létnek
előnye is. Mégpedig az, hogy nem függünk senkitől, senkinek
sem kell megfelelnünk.
Csurka István
szellemi örökségét vállaltuk, így annak ellenére, hogy többen
akarták már a kormány ellen fordítani az újságot – anyagi
eszközökkel is –, amíg a kormány és a Fidesz alapvetően jó
irányba viszi az országot, addig törekvéseit támogatjuk, de
ha szükségét látjuk, kritizáljuk is.
A kormánynak most
sok barátja és sok ellensége van. Sokan visszhangozzák a kormányzati
kommunikációt – többnyire pénzért – és sokan mondanak szépeket
a nyilvánosság előtt és köpködnek magánbeszélgetések
alkalmával. Az olvasóra bízzuk, hogy mit tart hasznosabbnak. A
kormány nyilatkozatainak, kommunikációs technikáinak végeláthatatlan,
hurráoptimista ismételgetését, vagy a valóság jóindulatú,
de egyben őszinte leírását.
A kormányzat
tavaly az amerikai ügyvivő által katalizált válságból,
melyet néhány hibás döntés alapozott meg, a menekültüggyel
kijött. A menekültügy ma csodafegyvernek tűnik, a valós probléma
idejekorán indított kezelése telitalálat volt. Volt.
Nekünk,
magyaroknak hit kell. Hunyadi Jánossal megállítjuk az Oszmán
birodalmat, de a XX. század kétségtelenül legnagyobb politikai
elméjéből, Bethlen Istvánból pár év alatt kiábrándulunk.
Bethlen példája azért is jó, mert közben a – legyünk őszinték
– kevésbé tehetséges politikus, Horthy Miklós népszerűsége
töretlen maradt, még a vesztes háborúval együtt is.
Horthyt azért
szeretjük, mert hinni lehet benne. Horthy összes hibájával együtt
hiteles maradt. Róla tudtuk, hogy elsősorban katona és úriember.
És így maradt meg a köztudatban.
A Fidesz elsöprő
győzelmeit ez a hit adta. Hiszünk benne, hogy a karizmatikus
vezető olyan szervezetet vezet, melyet követni lehet. Hiteles erő,
mely a valóságra reagál, mely őszinte, és képes megoldást
adni valós problémákra. Akkor is, ha a probléma vagy csak a
probléma képe éppen a saját megítélésében van.
Most megkondítom
a vészharangot. Most, amikor látszólag teljes a siker, most ez
a vészjelzés nem okozhat kárt, csak figyelmeztet. A hit kezd
elfogyni. Ez a hitvesztés bármikor átfordulhat a hitelesség
teljes elvesztésébe. És akkor már hiába jönnek az eredmények,
mi magyarok csak legyintünk.
Ez a nemzet ilyen.
Hiteles, erős vezetőre van szüksége, aki képes kiosztani néhány
pofont, és képes elhitetni, hogy nem ő, nem a párt, nem a
hatalom a cél, hanem létezik az egyetemes magyar cél. És ő
vagy ők ezért dolgoznak.
A mindentudó
kommunikációs zseniknek ezen kellene dolgozni. Gőzerővel, amíg
még érdemes.
|