|
 2015.09.18.
Csorja
Gergely: A cinizmuson túl (egy kép lábjegyzete)
A politika sohasem
volt mentes a cinizmustól. A politikus általában nem azt
mondja, amit gondol, hanem, ami szavazatot, népszerűséget,
tematizálási erőt hoz. Most ne feszegessük, hogy ez milyen
torzulásokat okoz társadalmainkban.
Az elmúlt hónapokban
a nyugati politika képes volt meghaladni a politikai cinizmust.
Eljutott arra a pontra, amit alig lehet emberinek nevezni.
A Nyugat első számú
hatalma és szövetségesei szétverték a Közel-Kelet és Észak-Afrika
több államát. Elsősorban Irakot, Szíriát, Egyiptomot és Líbiát,
továbbá fenntartották a konfliktust Afganisztánban, Szudánban
és az egykori Etiópiában. Utóbbiakban a konfliktusokat nem közvetlenül
a Nyugat államai robbantották ki, de felemás beavatkozásaikkal
katalizálták a teljes káosz tartósítását.
Ezek a háborúk
és titkosszolgálati akciók, illetve azok fenntartása egyértelművé
tették, hogy bizonyos idő után népvándorlásszerű menekültáradat
indul meg a térségből. Az áradat megindult.
A Nyugat vezető
ereje, mely a helyzetet okozta – méghozzá közvetlenül –,
elegáns távolságtartással szemléli az eseményeket. A Nyugat
másik meghatározó ereje, Európa pedig képtelen bármilyen épkézláb
megoldást találni. Tulajdonképpen a szándék sem látszik a
megoldás keresésére.
Vajon mi akadályozza
meg a Nyugatot, hogy ha már szétverte ezeket az államokat,
akkor legalább most, amikor tízmilliók élete van közvetlen
veszélyben, továbbá Európát a világtörténelem egyik
legnagyobb népvándorlása fenyegeti, amikor az ár már átbuggyant
a küszöbön, megpróbáljon stabil politikai rendszereket felállítani
a szétvert egykori diktatúrákban, vagy legalább védett zónákat
létrehozni a kiinduló államokban, ahova a migránsok beterelhetők.
Az itt látható
elborzasztó kép mellé amerikai és angol vezető publicisták a
tőlük megszokott gyomorforgató látszategyüttérzéssel könnyes
cikkeket kanyarintottak. Ez lehet Európa Vietnamja – írják.
Ezzel arra céloznak, hogy az amerikai közvéleményt egy háborús
fotó fordította a vietnami háború ellen. Ezen a képen egy
szenvedő, feltehetőleg megégett gyereklány fut zokogva
amerikai katonák előtt. A kép maga a borzalom.
Mint ahogy a
tengerbe fulladt és partra vetett gyerek képe is maga a
borzalom.
De vajon mitől
lett ez Európa és nem Amerika újabb Vietnamja? Vajon az európai
államok mennyiben felelősek Irak, Szíria, Egyiptom és a többi
szétveréséért?
Hacsak annyiban
nem, hogy mi európaiak tehetetlen, cselekvésképtelen bábbá
silányodtunk?! Hacsak annyiban nem, hogy mi magyarok, akiktől
egykor Európa rettegett, akik egykor Európát képesek voltunk
megvédeni az akkori világ első számú birodalmától, ma
legfeljebb néhány száz alig felfegyverzett katonát tudunk kiállítani?!
Hacsak attól nem,
hogy egyetlen jelentős európai állam vezetője sem mer legalább
odaszólni Amerikának, hogy akkor most tessék intézkedni.
Az Iszlám Állam
nevű valami, azaz néhány ezer elmebeteg és zsoldos a civilizáció
egyik bölcsőjét dúlja szét, két államban gyilkol, kínoz,
éget el embereket elevenen és pusztít el városokat. A Nyugat
mindezt nézi és oda-oda bombáz. Pedig ott van egy rezsim, mely
minimális támogatással hónapok alatt legyűrné a pusztító
hordákat. Csakhogy ezt a rezsimet az oroszok támogatják, ezért
Amerika bünteti. Mindegy, hogy Aszad diktatúrája milyen. Akármilyen,
nem pusztított el mindent és nem kényszerített milliókat
menekülésre. Szíria működő, virágzó állam volt, amíg
Washingtonban valaki ki nem találta, hogy csináljunk forradalmat
mindenhol, ahol orosz katonai tanácsadó járt az elmúlt tíz évben.
A helyzet elkeserítő.
Két végtelenül cinikus birodalom, az orosz és az amerikai közé
szorultunk megint. Meddig tűröd a megaláztatást, Európa?
|
