vissza a főoldalra

 2016.04.01. 

Csorja Gergely: „Tanitanák”

A Klik nem működött jól. A tanárok, nem egyszer, jogosan háborogtak. Háborgásukat azért enyhítette, hogy régen látott mértékben nőtt a fizetésük. A háborgás tényéből mégis sikerült politikai tőkét kovácsolni, kormányellenes hangulatot szítani. Na nem nagyon, de azért hallhatóan. A kormány az egyetlen helyes megoldást választotta, bejelentette, hogy átszervezi, megszünteti a Kliket.

A tanárok tehát kaptak magasabb fizetést, jogos követeléseiket pedig úgy látszik, meghallgatták. A háborgás persze marad, politikai alapon.

Mindezek után mélázzunk el egy pillanatra, hogy vajon a tanároknak csak jogos követeléseik vannak, vagy feltehetjük a kérdést: kizárólag a magyar állam hibája, hogy a magyar oktatás tartós mélyrepülésben van? Vagy esetleg felvethető végre, hogy a tanárnak, az egyes tanárnak is van felelőssége az oktatásban?

Értem én, hogy rossz a tanterv, meg a tananyag, meg túlterhelt az oktató, de vajon annyira rossz, hogy írni és olvasni sem lehet belőle megtanítania gyereket? Vajon annyira rossz, hogy immár 60 éve képtelenek vagyunk használható tudással felruházni fiataljainkat.

Vagy netalántán a pedagógustársadalom minősége is benne van – legalább egy kicsit – ebben a mélyrepülésben.

Hol olvashatunk pedagógusok tollából elemzéseket, megjegyzéseket, felhívásokat arról, hogy egyes kollégák magyar nyelvet és irodalmat tanítanak úgy, hogy helytelenül írnak és olvasatlanok? Hogy árufeltöltő képességekkel rendelkező emberek iskolákat vezetnek? Hogy a tanárok emberi minősége legalább olyan fontos, mint a tananyag?

Mert ugye, ha a drága tanár úr enyhe alkohol és szájszaggal beleordítja reggel az almacsutkaszagba, hogy tanítanák, akkor elvárható, hogy a szünetben figyelmeztessék a kollégák: tanítanék, Pista, és ne ordítozz, ha lehetséges.