vissza a főoldalra

 2016.04.08. 

Érdemi egyeztetés helyett látszategyeztetés folyik

Bábu nem leszek, nekem nem státus kell, hanem feladat, hatáskör, munka és felelősség

Gyenge az önkormányzatok érdekérvényesítő képessége, mert semmilyen eszköz sincs a kezükben. Tüntetni, sztrájkolni nem tudunk. Annyit tehetünk, hogy nyilvánosságra hozzuk a véleményünket – közölte Dr. Gémesi György, Gödöllő polgármestere, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének (MÖSZ) elnöke, aki elmondta, hogy az állam az átvállalt éves törlesztőrészleteknél még nagyobb kötelezettséget rótt az önkormányzatokra, mégpedig finanszírozás nélkül.

 „A kialakuló pártpolitikai-finanszírozási gyámságot ma már csak egy új politikai erő megjelenése oldhatná fel” – nyilatkozta polgármester úr nemrég az egyik napilapnak. Azt is közölte, hogy a pályázati pénzek elosztása legtöbbször pártszimpátia és nem pedig szakmai alapon történik. Az új politikai erő mitől lesz jobb, mint a mostani, hiszen az is pártoktól állna össze?

 – A mostaninál jobbat nem nehéz találni. Ha csak azt nézzük, hogy milyen szinten centralizálta a kormány az ország működését, a források felhasználásáról a döntést, s a közoktatást hogyan központosította és mennyire rosszul, akkor azt gondolom, hogy ennél jobbat csinálni nem nehéz, a probléma csak az, hogy később mennyi vagyon marad, és mennyi pénz.

 Ha már az önkormányzatok vagyonánál tartunk; nem a mintegy három évtizede használatba vett gödöllői Városháza épületében beszélgetünk, mert a polgármesteri hivatal átköltözött a Budapest Bank Szabadság tér 6. szám alatti volt épületébe. Mi lesz a hajdani Városháza épületének sorsa?

 – Műszaki okok miatt kellett elköltöznünk a Városházáról. Az épület statikai és szerkezeti megerősítésre szorul, a tetőszerkezetet és az azbeszt alapú burkolólemez felhasználásával készült tetőteret vissza kell bontani, az épület energetikai rendszerét, a nyílászárókat ki kell cserélni, a külső falazatot újjá kell építeni. Az is tény, hogy nagyon magasak voltak az üzemeltetési költségek. Ahol most beszélgetünk, annak az épületnek egy része az önkormányzat tulajdonában állt, a másik részét pedig elcseréltük egyik ingatlanunkkal. A csapat egy része itt, a másik pedig a Gödöllői Városüzemeltető és Szolgáltató Nonprofit Kiemelkedően Közhasznú Kft. – mely a saját intézményünk – épületében dolgozik. A Városháza épületét sajnos le kell bontani, s helyére olyan létesítményt tervezünk, ami bevételt hoz a városnak. Tehát a döntés mögött gazdasági megfontolás is húzódik az egyre kevesebb anyagi forrás miatt, az építészeti és munka-egészségügyi problémák mellett.

 A Magyar Önkormányzatok Szövetsége (MÖSZ) szerint nem az önkormányzatok fenntartása alatt működő közoktatási rendszer bukott meg, hanem a Klik. A köznevelési kerekasztal tárgyalásai kapcsán többször felvetődött a kérdés, hogy önkormányzati, vagy kormányzati fenntartás alatt működjön-e a közoktatási rendszer. Szövetségük melyik álláspontot támogatja?

 – Nem az a fő kérdés, hogy önkormányzati, vagy állami fenntartás alatt működjenek az iskolák, hanem hogy mennyi pénzt szán a kormány a közoktatásra. A közoktatásra szánt pénzek folyamatosan csökkentek, nem csak az elmúlt időszakban, hanem a szocialisták kormányzása idején is. Azért okozott problémát az önkormányzatoknak az iskolák fenntartása és üzemeltetése, mert 2002 után fokozatosan kivonult az állam a közoktatás finanszírozásából. A települések hiába akarták működtetni iskoláikat, ez nagyon sok helyen nem volt lehetséges a pénzhiány miatt. Az a normatíva, amit az állam adott a közoktatásra az önkormányzatoknak, a korábbi rendszer végére a költségek felére sem volt elég. Miközben volt olyan időszak, amikor a források fedezetének 70-80%-át az állam biztosította. Így jutottunk el odáig, hogy a települések sokszor nem tudták megfelelően működtetni az iskolákat. De a települések nagy része azért megbirkózott ezzel a feladattal. Jól működött az iskola, és a pedagógusok, a szülők és településvezetés közti együttműködés rendszere. Azt nem állítom, hogy korábban nem volt probléma az oktatással, de olyan sok gond, mint most, régebben ezen a területen nem létezett. A pedagógusok nem voltak ennyire kiszolgáltatott helyzetben, nem jellemezte a közoktatást a túlzott adminisztráció, sem a központosítás. Tény, hogy a pedagógusok bérét növelték, de a jövedelmük messze nem nőtt annyit, mint a bérük. A túlórákat, a délutáni foglalkozások megtartását korábban beszámították a fizetésbe. Nagyon sok olyan program is volt az iskolákban, melyeket külön az önkormányzatok indítottak el a helyi specialitásokat figyelembe véve. A lényeg ebben a kérdésben, hogy a fenntartó és a fenntartott közti távolság csökkenjen. Ha nagyon távol kerülnek az iskolák a fenntartótól, akkor az azzal a veszéllyel jár, hogy ez a távolság a problémákat csak növeli, a kontaktustartást nehezíti. Amennyiben a fenntartó és a fenntartott egyazon településen működik, akkor sokkal könnyebben tud a különböző helyzetekre a döntéshozó reagálni. Ez nem azt jelenti, hogy a Magyar Önkormányzatok Szövetsége, s jómagam nem támogattunk volna egy jó szakfelügyeleti rendszert, amelyik felállítja az állam részéről azt a követelményi szintet, amit el kell érniük a diákoknak és a pedagógusoknak. Ilyen rendszer működött is a ’90-es évek előtt, de felszámolták. Holott az államnak kéne meghatároznia azokat a kritériumokat, melyeket egy adott szakmának teljesítenie kell. A gond abból eredt, hogy a fenntartás és a működtetés szétvált. Erre néhány példa: a portás bérét az önkormányzatnak kell állnia, míg a pedagógusét az államnak. Az igazgató nem munkáltatója a pedagógusnak, sem a portásnak, sem a takarítószemélyzetnek. Ezen a téren rendet kell csinálni. Egy pesti irodából hogyan is tudnák megmondani, hogy egy több száz kilométerre fekvő település iskolájában miként dolgozzanak a pedagógusok, hiszen nem ismerik a helyi sajátosságokat. A munkáltatói jogosítványoknak pedig egy kézben kéne lenniük. Csak akkor lehet rendet, fegyelmet tartani, és hatékonyan oktatni.

 A kormány úgy döntött, hogy megszűnik a Klik, s a döntéseknek közelebb kell kerülniük az intézményekhez. Ha felkérnék Gémesi Györgyöt, hogy tegyen arra javaslatot, hogy az intézményközpont megszűnése után hogyan alakuljon ki az új rendszer, mit tanácsolna?

 – Először is meg kell határozni a finanszírozási oldalt, hogy a közoktatás egyes elemei, s a pedagógusok alkalmazásai mennyibe kerülnek. S ezt a költséget kell vagy egyedül az államnak, vagy az önkormányzatokkal megosztva biztosítani. A költségek legyenek hosszú távon meghatározva, hogy ne az aktuális költségvetési helyzet alapján döntsenek arról, hogy az adott évben mennyi jut közoktatásra. Jó lenne, ha a közoktatásra fordított források minden évben elérnék a hazai GDP legalább 6%-át. Ez most alig haladja meg 4%-ot. Évente le kéne dolgozni 0,1 vagy 0,2 százalékot, és akkor tíz év múlva el lehet jutni a kívánt 6%-hoz. S ennek van is reális esélye, ha ezzel valaki komolyan foglalkozna.

 Polgármester úr szerint milyen kérdéseket kéne települési, regionális, illetve állami szinten kezelni?

 – Mondok erre néhány példát. A hulladékgazdálkodás tipikus regionális feladat, nem önkormányzati és nem is állami feladat. Most pedig a hulladékgazdálkodást is központosítani akarják. Ezért a MÖSZ arra kéri a kormányt, hogy azonnal vonja vissza, és az önkormányzatok bevonásával, javaslataik figyelembe vételével tárgyalja újra a hulladékgazdálkodással kapcsolatos törvényt mielőtt annak átgondolatlansága és megfelelő szakmai előkészítetlensége miatt súlyos anyagi károk és katasztrofális helyzet nem keletkezik a minden magyar állampolgárt érintő szolgáltatásban. Emlékezzünk vissza, mikor az első szabadon választott magyar országgyűlés 1990-ben megalkotta az önkormányzati törvényt, akkor egy teljesen demokratikus berendezkedésű országot képzeltek el. A kétpólusúnak is nevezett demokráciában az egyik pólus a helyi, a másik pedig a központi szint. A szocialisták kissé decentralizálták, míg a mostani kormány elkezdett centralizálni, most már csak másfél pólusú demokráciáról beszélhetünk, mert minden megy vissza az államhoz. Ez azért káros, mert van olyan feladat, amit helyben, másokat közép, illetve állami szinten lehet a leghatékonyabban megoldani. Ezeket nem szabad összekeverni, vagy ha mégis így tesznek, akkor az adott feladatot képtelenség hatékonyan végrehajtani. A centralizációra másik példa, hogy eltörölték a háromszáz négyzetméternél kisebb ingatlanok építésügyi engedélyét, ezzel együtt megszűnt a polgármesterek azon jogosítványa, hogy az egységes településképre hivatkozva megvétózzák az építkezéseket. Az átfogó, országos kérdéseket kéne központilag kezelni. Sajnos az is tény, hogy uniós pályázatokkal sok fejlesztési pénz került az önkormányzatok egy részéhez, ám a működési problémák a mai napig tetten érhetők.

 Pedig az adósságkonszolidációt azért hajtotta végre az állami, hogy az önkormányzatoknak ezután már csak a fejlesztéseket kelljen finanszírozniuk.

 – Az adósság azért keletkezett, mert az állam kivonult az önkormányzatok finanszírozásából. Ezért kellett konszolidálni, ami jó döntés volt.

 Gödöllő városát milyen mértékben érintette a konszolidáció?

 – 4,5 milliárd forinttal konszolidálta Gödöllő városát az állam, s ez 350 milliós éves törlesztést jelentett. Ennek az ütemezése 17-18 évre volt szétterítve. A felvétel pillanatában a visszafizetés garanciái adottak voltak – míg sok önkormányzatnál nem. A felvett hitel mennyiségét mi infrastruktúrafejlesztésre, a város vagyonának növelésére használtuk, ami által komfortosabbá vált az állampolgárok élete. A legnagyobb baj, hogy országos szinten nem világították át az adósságállományt. Sok helyen azért keletkezett az adósság, mert az uniós pályázatokhoz kellett az önrész, vagy azért, mert el kellett látni olyan feladatokat, mint Gödöllőn: vízelvezetés, út-, járdaépítés. Ha valaki a hitelt a kötelező feladatok ellátására, bevétel növelésére, kiadás csökkentésére használta föl, azt okosan tette. Volt, ahol pénzintézeti tevékenységet is folytattak a felvett hitellel, ami tilos. A MÖSZ javaslata ezért az volt, hogy a konszolidációt csak a teljes hitelállomány átvilágítása után kezdjék meg. Javaslatunkat nem fogadták el. Azt gondolom, a hitelfelvétel nem eredendő bűn, Széchenyi óta fantasztikus dolog. A mennyiben meg van rá a visszafizetés garanciája, akkor a hitellel gyorsabban és hatékonyabban meg lehet oldani a szükséges fejlesztést. A baj, hogy az állam az átvállalt éves törlesztőrészleteknél még nagyobb kötelezettséget rótt az önkormányzatokra – mégpedig finanszírozás nélkül. Majdnem 600 milliós terhet raktak ránk, legutóbb a nem rászorultsági alapú, ingyenes gyermekétkeztetés 50 milliós kötelezettségét. Az óvódások 90%-a ingyen étkezik városunkban. Tehát a hajdani 350 milliós éves törlesztésnek majdnem a kétszeresét nem kapjuk meg.

 Szövetségük javaslatait meghallgatja a kormányzat, illetve az önkormányzati államtitkárság?

 – Szó sincs érdemi érdekegyeztetésről. Létezik az Önkormányzatok Nemzeti Együttműködési Tanácsa, ami kapcsán van lehetőségünk negyedévente egyszer konzultálnunk az önkormányzatokat érintő tárcákkal. Mindig egy aktuális témában hívják meg az önkormányzati szövetségeket. Bár szakmailag alátámasztom a javaslatainkat, kritikáinkat, de a tárcákat mindez nem érdekli. Látszategyeztetés folyik.

 Mennyire erős az önkormányzatok érdekérvényesítő szerepe?

 – Gyenge, azért, mert semmilyen eszköz sincs a kezünkben. Tüntetni, sztrájkolni nem tudunk. Annyit tehetünk, hogy nyilvánosságra hozzuk a véleményünket, s ezáltal szeretnénk befolyásolni a döntéshozókat.

 Miért döntöttek úgy egy hónappal ezelőtt, hogy megalapítják a Polgármesteri Tagozatot?

 – Azért, hogy minél több polgármestert tudjunk bevonni az aktív munkába, az érdekérvényesítésbe területi, helyi és országos szinten.

 Miközben Önhöz utaztam a HÉV-vel eszembe jutott, hogy tavaly decemberben nem sikerült megállapodnia Tarlós Istvánnak és Orbán Viktornak a fővárosi közlekedés finanszírozásáról, ezért a főpolgármester bejelentette, a főváros ezután nem foglalkozik az agglomerációs közlekedéssel. Mi a helyzet a kötött pályás közlekedéssel? Hozzá kell járulni annak forrásaihoz az agglomerációban lévő településeknek?

 – 1990-ben, mikor a főváros megkapta a BKV-t, a döntés mellé pénzt is kapott. Majd fokozatosan csökkentették ezt az összeget. Mostanában vetődött föl, hogyha a BKV nem kap elegendő pénzt, akkor sanyargassuk meg az önkormányzatokat. Azt gondolták, zsarolni lehet az önkormányzatokat, hogy fizessenek. Nem voltak hajlandóak fizetni, és a HÉV mégis működik. A kötött pályás közlekedés viszont állami feladat, mert település és település között szállítja az utasokat. Olyan ez, mint a MÁV finanszírozása, azt is az állam állja, és a településektől nem kér pénzt ezért.

 1990 óta Gödöllő város polgármestere. Gondolkozott azon, hogy érdemes-e újra megmérettetnie magát a következő választásokon?

 – Erről még korai beszélni. Kivárom, hogy a kormány milyen helyzetbe hozza addig az önkormányzatokat. Bábu nem leszek, nekem nem státus kell, hanem feladat, hatáskör, munka és felelősség.

Medveczky Attila