vissza a főoldalra

 2016.04.22. 

A kormányzat fontos erőforrásként tekint a határon túli magyar közösségekre

A nemzetpolitika középpontjába a gazdasági kérdéseket állítjuk

A szülőföldön kell megerősíteni a határon túl élő magyarokat, és bástyaként kell rájuk tekinteni. Így Székelyföldre, a „kis Magyarországra”, és a kárpátaljai magyarságra is, ami olyan hídfőállást jelent számunkra, amit nem veszíthetünk el. A különböző programokkal a magyar állam gazdasági, szellemi és jogi értelemben is gyarapítja Kárpátalja magyar közösségét – közölte Dr. Grezsa István, Kárpátalja fejlesztéséért felelős kormánybiztos, s hozzátette: nem csak a magyar, hanem a többségi közösségeket is segítjük, hiszen Kárpátalján a szegénység nem nemzetiségfüggő.  

Hivatását tekintve orvos. Mi a diagnózisa a határon túli magyarság lelki állapotáról?

 –A diagnózisom az, hogy fogyunk, s ezért is különösen veszélyeztettek a határon túli magyar közösségek. Az anyaországban sem elegendő a lakosság lélekszáma, ráadásul lelki állapotunk lényegesen rosszabb, mint történelmünk sokkal veszélyesebb időszakaiban. Gondolhatunk például az ’50-es évekre. 1956-ban mutatta meg utoljára legszebb arcát a magyarság. Tehát lelkileg a magyarság sokkal jobb állapotban volt az ’50-es években, mint a 21. században. Ebben az értelemben nincs különbség a határon belüli és túli közösségek között. Egyre inkább bebizonyosodik, és nem csak az uniós tagság miatt, hogy sorsunk, jelenünk, jövőnk teljes mértékben párhuzamos a határon túli közösségekkel.

 Tudnak-e javítani a határon túli magyarság lelki állapotán?

 –A rendszerváltással megszabadultunk attól a kommunista szemlélettől, hogy nem kell foglalkoznunk a határon túli magyarokkal, mert akkor beleszólunk egy másik ország belügyébe. Lelki értelemben az egymásra találás örömétől, a kulturális, az anyaországgal ápolt kapcsolatoktól, vagy bármilyen szociális, egészségügyi támogató programoktól eltekintve is, új dimenzióba került a magyar-magyar kapcsolattartás. Azzal tudjuk leginkább a lelki állapotunkat javítani, minden jó program folytatása mellett, ha a nemzetpolitika középpontjába a gazdasági kérdéseket állítjuk. Tehát, ha valaki magyar, és fel is vállalja a magyarságát, azáltal élvezzen gazdasági előnyt is. Hiszen Trianon óta, ha valaki magyarnak vallotta magát, csak hátrányos megkülönböztetésben volt része.

 Mit tudunk adni a szülőföldön való boldoguláshoz?

 –Az alaptörvény határozza meg a nemzetpolitikát: kimondja, hogy Magyarország felelősséget visel a határon túl élő magyarság sorsáért. Ezt próbáljuk meg teljesíteni. Szintén alapkérdés, hogy a kettős állampolgárságot könnyített honosítással megszerezhetik a külhoni magyarok. Ebben a vonatkozásban a Felvidék számunkra nagy fájdalmat jelent, mert a szlovákokkal való jó államközi kapcsolatok ellenére nem sikerül előrelépnünk a kettős állampolgárság ügyében. Ellenpélda: Ukrajnában hivatalosan tiltott a kettős állampolgárság, de ezt a hatóságok nem ellenőrzik, sőt a konzulátusok körül kígyózó sorokban állóknak segítenek.

 Ilyen lazán kezelik Ukrajnában a kettős állampolgárságot?

 –Érdekes, keleti világról van szó: miközben a törvény tiltja, addig a parlamenti képviselők többsége kettős állampolgárságú. Egyik ukrán oligarcha még büszkén ki is jelentette, hogy rá nem vonatkozik a törvény, mert ő hármas állampolgár. Tudomásul vette az ukrán állam, hogy Magyarország a román állampolgársági törvényhez hasonlóan könnyített honosítást vezetett be. Ez számunkra azért döntő kérdés, mert ha Trianonnal kapcsolatosan jogosan csak veszteségeinkről, és fájdalmainkról beszélünk, akkor látnunk kell, hogy minden Kárpát-medencei velünk élő tejtestvérnép fogy, és csak nekünk magyaroknak jelentenek tartalékot a határon túli magyar közösségek. Ez nem azt jelenti, hogy ki kell üríteni ezeket a területeket – elhangzottak ilyen vélemények is az elmúlt évtizedekben –, hanem a szülőföldön kell megerősíteni a határon túl élő magyarokat, és bástyaként kell rájuk tekinteni. Így Székelyföldre, a „kis Magyarországra”, és a kárpátaljai magyarságra is, ami olyan hídfőállást jelent számunkra, amit nem veszíthetünk el. Nem csak azért, mert 1100 éve folyamatos ott a magyar jelenlét, hanem mert olyan erős, ütésálló közösségről van szó, ami az elmúlt 100 esztendőben hat ország kormányázása alatt élt. Ha 150 ezernyi magyar onnan eltávozik, akkor sor kerül a többi nemzetrészben is erre a megfogyatkozásra, s utána csak idő kérdése, hogy az anyaországban mikor tűnik el a magyar szó.  

Miből finanszírozza a kormány a határon túli gazdaságfejlesztési programot?  

–2015-ben a magyar kormány 2,5-3 milliárd forintot folyósított a hagyományos támogatáspolitika révén a kárpátaljai közösségeknek. Ez pozitív diszkrimináció, ami már évek óta zajlik Kárpátalja vonatkozásában. Ezen felül indulnak olyan új, nagyszabású programok, amelyek akár döntő mértékű beavatkozást jelenthetnek. Ilyen a délvidéki mintára megvalósuló gazdaságfejlesztési program, amelynek még a végleges keretösszege nem került kihirdetésre. Valószínűleg 2 milliárd forintos hazai költségvetési forrásból a program már idén elindul, együttműködésben az ottani partnereinkkel. Azt várjuk, hogy a program hatására egyre több kárpátaljai magyarban ébred fel a remény, hogy érdemes, és lehet a szülőföldön boldogulni. A magyar állam a szociális jellegű program keretében most is fizetés-kiegészítéseket juttat egyházi személyeknek, magyarul beszélő egészségügyi dolgozóknak, magyar iskolák, művészeti oktatási intézmények pedagógusainak – összesen 1 milliárd forintnyi értékben. Ez nem egyszeri alkalom, mert ez az összeg beépül a jövő évi költségvetésbe, mint alanyi jogon járó fizetés-kiegészítés. Ezek mellett indul el a gazdaságfejlesztési, és a „2016 külhoni magyar fiatal vállalkozók éve” program, s az utóbbi esetében is pozitívan különböztetjük meg Kárpátalját. A felsorolt programokkal a magyar állam gazdasági, szellemi és jogi értelemben is gyarapítja Kárpátalja magyar közösségét.

 A kormánybiztosság munkájának fontos része, hogy nem csak a magyar, hanem a többségi közösségeket is segítjük, hiszen Kárpátalján a szegénység nem nemzetiségfüggő. A kormány ezért magára vállalja az ukránok „Petőfijének”, Tarasz Sevcsenkónak Beregszászban emléket állító szobor öntési költségeit. A galíciai Tuholka faluban, ahonnan ingyen visszakaptuk a vereckei millenniumi emlékmű darabjait, görög-katolikus sziklakápolnát építünk. Emellett a magyar nyelv iránt Kárpátalja ruszin-ukrán lakói körében az utóbbi években megnőtt érdeklődésre való tekintettel a magyar kormány támogatja egy ingyenes magyar nyelvoktató program indítását május 1-től a megye 62 településén élők számára. Jelenleg 1000 ukrán gyermek tanul az iskolarendszeren belül magyarul, valamint 500 felnőtt és diák szakkör, vagy hétvégi iskola keretei között – nem csak a Kárpátok innenső oldalán, hanem azon túl, így Kijevben és Lembergben is.

 A kormánybiztosság feladata a pénzfelhasználás ellenőrzése?

 –Alapvető kérdés, hogy olyan országról van szó, ahol a közösségi érdek egyéni érdek nélkül nehezen értelmezhető. Ebben a környezetben kell azt garantálnunk, hogy az európai politikai-pénzügyi kultúrához igazodva, mivel költségvetési pénzekről van szó, az utolsó forinttal is elszámoljanak a támogatottak. Most dolgozzuk ki ennek a lebonyolítási formáját. A kiváló magyar-szerb államközi kapcsolatoknak is köszönhető, hogy Délvidéken jól halad a gazdaságfejlesztési program, jelenleg bírálják el a pályázatokat, s az első nyertesekkel kötött szerződéseket napokon belül aláírja Orbán Viktor Miniszterelnök úr. Kárpátalja esetében erőteljesen meg kell vizsgálnunk, hogy a helyszínen, vagy az anyaországon belül bonyolítsuk le a pályázatokat. Azért is szükséges ez a vizsgálat, mert például a pedagógus-fizetéskiegészítéseket minden különleges indok nélkül 16%-os adóval sújtotta az ukrán állam. Ez egy segély esetében lehet persze jogszerű, mégis azt gondolom, hogy a magyar költségvetési forrásokat a vállalkozókhoz kell eljuttatnunk, ahelyett, hogy beleöntenénk az ukrán központi büdzsé feneketlen kútjába.

 Indulnak magyar osztályok is a szórványban lévő településeken?

 –Két folyamat zajlik párhuzamosan. A többség igényéről a magyar nyelv megtanulására, és a szórványvidékeken tapasztalható óriási nyelvvesztésről. A kőrösmezei, rahói szórványban ugyanúgy a többség nyelvén beszélnek egymással a magyar gyerekek, mint például a Csángóföldön. Ezért a nyelvoktatási programunkba belevettük a szórványban élők nyelvvesztésének lelassítását, megállítását. Ez azonban nekünk nem elég, ezért a hagyományos nemzetpolitikai támogatási rendszeren belül keressük a beavatkozási formákat. Az egyik lehetőség a Petőfi Sándor Program, melynek keretein belül öt ösztöndíjas utazik Kárpátalja szórványközösségeibe. Felvetettük a vándortanítói program beindítását is, amely által az ukrán nagyvárosokban megoldható lenne a magyar nyelv oktatása. A friss, fiatalos nyugdíjas tanárok ösztöndíj programján is gondolkodunk.

 A szórványiskolákban tanítók bére elképzelhetetlenül alacsony a magyar pedagógusokéhoz képest. Mit tud tenni a magyar állam?

 –Mindegyik szórványiskolában tanító magyar pedagógus bérét kiegészítjük. Ezt a bérkiegészítést a pedagógusoknak kell kérniük, s ha valaki ezt elmulasztja bármilyen ok miatt, és később igényli, akkor is bevesszük a rendszerbe. Ahogy azokat a szórványban oktató magyar pedagógusokat is, akiket mi magunk kutatunk fel. Erre egy példa: a galíciai Ivano-Frankivszkban a tiszteletbeli magyar konzul saját költségéből fedezi a hétvégi magyar iskola működését, és az abban oktató tanárokat azonnal bevettük a fizetés-kiegészítési programba. Mind az egészségügy, mind az oktatás területén vannak olyan magyar, illetve magyarul beszélő dolgozók, akik nincsenek benne a rendszerben, s ha tudunk a tevékenységükről, akkor bevesszük őket.

 A közismerten katasztrofális kárpátaljai egészségügyi intézmények helyzetén a gazdasági válság csak rontott.

 –Nem csupán a gazdasági válsághoz köthető leépülésről van szó, hanem sok helyen valóban 19. századbeli állapotok uralkodnak a kárpátaljai egészségügyi intézményekben. Az ottani egészségügyi ellátás méltatlan Európához, attól függetlenül, hogy a kontinens keleti feléről van szó. Természetesen vannak ott is magánintézmények, ahová csak a gazdagok jutnak be, de annyit zuhant az általános kórházi színvonal, hogy még a hajdani kommunista rendszerben is jobbak voltak a körülmények. Az egyik egyházfő fogalmazta meg, hogy 25 év alatt annyi adományt és pénzt adtak egy kórháznak, hogy abból teljesen újat és korszerűt lehetett volna felépíteni, de a gyakorlatban mégsem történt változás.

 Mi ennek az oka, s mit lehet ellene tenni?

 –Ukrajna olyan ország, ahol pénzből sosincs elég, s az adományok néha eltűnnek kézen-közön. Azt kell mérlegelnünk, hogy az ukrán állami egészségügyi rendszerbe, bármekkora is a szükség rá, helyezzünk-e, és ha igen, akkor miként magyar költségvetési forrásokat? Erről készít most szakértői anyagot a Dr. Velkey György professzor úr által vezetett szakmai grémium, amelyet egyeztetünk majd a kárpátaljai szervezetek által megfogalmazott igényekkel. El kell érnünk azt, hogy a kárpátaljai magyar állampolgároknak korszerű egészségügyi ellátást nyújtsunk.

 A korszerű ellátást kórházépítéssel, vagy hogyan próbálják megteremteni?

 –Előtte a biztosítási jogviszony ügyét kell megvizsgálnunk, hiszen TAJ-számot csak magyarországi állandó lakcímmel rendelkezők kaphatnak. Aki ügyes, könnyen tud ma Magyarországon állandó lakcímet szerezni, tehát kaphat TAJ-kártyát, és ha befizeti a biztosítási összeget, akkor teljes körű ellátásra jogosult. Az állampolgárságot szerzett honfitársaink hazai ellátórendszerhez jutását meg kell oldanunk. Gondoltunk arra is, hogy Kárpátalján diagnosztikai szakrendelőt kell építeni, és magyarországi, határ menti kórházakba beutalni a magyar biztosítási jogviszonnyal rendelkezőket. Ám ebben az esetben rögtön beleütközünk a tarthatatlan magyar-ukrán határátlépési helyzetbe. Amíg nem nyílik több határátkelő, addig az ötlet megvalósításának fizikai akadályai vannak – gondolok például a mentőautók határon átjárására.

 Ennek a kormányzatnak szerintünk korszakos intézkedése a kettős állampolgárság intézményének bevezetése. A könnyített honosítás hogyan hatott a határon túli magyar közösségekre?

 –825 ezren szerezték meg, vagy kapták vissza magyar állampolgárságukat a külhoniak közül, amire büszkék vagyunk, de szólnunk kell a negatív tendenciákról is. Délvidéken, a nem uniós országban élő magyarokat a kettős állampolgárság felvétele hozzásegítette a könnyebb európai munkavállaláshoz. Kárpátalján azonban a kettős állampolgárság sokszor életmentésként működött a férfiak számára, akik elkerülték a kelet-ukrajnai harcok idején a behívót. Délvidéken nagyon komoly hagyománya van a vendégmunkának, még a jugoszláv időkből. A kutatási adatok azonban bíztatóak, mert a külföldön dolgozók körében a magyarok szeretnének a leginkább hazatérni szülőföldjükre. Ezért is hibásnak tartom azt a megállapítást, hogy a kettős állampolgársághoz rendelt magyar okmányok miatt vándoroltak el a fiatalok a magyar közösségekből. A magyar állampolgárságot nagyon sokan megszerezték a tengeren túl élők közül is, ezért ma már nem jelenthető ki az sem, hogy nyelvében él a nemzet. Nem tartom kevésbé magyarnak a magyarul nem tudó, de a magyarságát megvalló amerikai unokát, mint azt, aki a határon túl megőrizte és használja a nyelvét.

 A nemzeti érzés felizzása érezhető ezekben a programokban, de elegen és elég erővel dolgozunk-e megvalósításukon?

 –Mindegyik minisztériumnak vannak nemzetpolitikai célkitűzései, feladatai. A nemzetpolitika hatékony irányítására több lehetőség nyílhat. Vannak, akik önálló külhoni magyar minisztérium felállítását szeretnék. Mások úgy vélik, hogy mindegyik kormányzati szerv járuljon hozzá a nemzetpolitikához. Ezeket a kérdéseket majd az élet megoldja. Azt mindenesetre hatalmas előrelépésnek tartom, hogy az anyaországban élők elfogadták a tényt, természetes dolog, hogy a határon túl is élnek magyarok, akiknek segítenünk kötelességünk. Tehát végre túlléptünk a bűnösen hibás kádári doktrínán.

Papolczy Gizella - Medveczky Attila