|
 2016.04.29.
Gyermekpavillonnal
újul meg a Székely Nemzeti Múzeum
Parkunkba szökőkutat tervezünk, a múzeumkerti koncerteknek
amfiteátrumot
Vargha Mihály,
a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója: látogatóbarát múzeumot
akarunk kialakítani. Az utóbbi tíz évben sokat haladtunk ezen
a téren, de még barátságosabbá kívánjuk tenni az intézményt.
Az Európai Unió jelenlegi költségvetési
ciklusában újra pályázhatnak az intézmény százéves
sepsiszentgyörgyi épületegyüttesének felújítására. Újra,
mert hat évvel ezelőtt is pályáztak. Milyen eredménnyel?
–Hat évvel ezelőtt
elfogadták a pályázatunkat, de úgymond vonal alatt sikerült a
vizsgánk, tehát nem jutott pénz a kivitelezésre. Mivel a pályázat
sikeres volt, de nem jutott rá forrás, ezért most azt aktualizáljuk
az eltelt időszak függvényében. Fel kell tüntetni újra a módosult
kiadásokat, költségeket. Célunk az, hogy XXI. századi szintre
hozzuk a múzeumot..
Nem tartanak attól, hogy
megismétlődik a 2010-es eset?
–Nem, mert rájöttünk,
hogy gyorsan kell beadni az anyagot. 2010-ben az volt a gond, hogy
a meghirdetést követő harmadik napon adtuk be a pályázatunkat.
Mostanra a korábbi pályázatot annyira naprakész állapotba
hoztuk, hogyha teszem föl, egy hónap múlva meghirdetik a pályázási
lehetőséget, akkor már az első nap ott leszünk. Ez sem jelent
tökéletes garanciát, de tudjuk, hogy az a három nap is számított
akkor.
Az elmúlt évtizedekben
tudtak-e bármilyen fejlesztést végezni a múzeumban?
–Részlegesen igen,
hiszen a 2010-es pályázat megírása kapcsán feltérképeztük
az épület és az infrastruktúra gyengeségeit. Olyan problémákkal
szembesültünk, melyeket sürgősen orvosolnunk kellett. Fenntartókhoz,
a Kovászna Megyei Tanácshoz évente benyújtottunk egy kérelmet
a legfontosabb gondjaink megoldására. Így került sor az épület
déli szárnya teljes födémének javítására. Ez a költség
így kikerült az új pályázatból. Ilyen fontos fejlesztés
volt még az udvarunkon lévő 100 éves parasztház födémének
rendbetétele – ezt is helyi forrásból valósítottuk meg. Időszakos
kiállítótereinket korszerű technológiával szereltük föl.
Ez a költség is kiesik a pályázatból, ami növeli az esélyeinket,
mert nem kérünk már annyi pénzt, mint hat évvel ezelőtt. Nem
csak a Tanácshoz pályáztunk, hanem statútumunk lehetővé
teszi, hogy más grémiumokhoz is pályázzunk. Így a Nemzeti
Kulturális Alaphoz, és az országon belül több helyre is – több
-kevesebb sikerrel –pályáztunk könyvkiadásban, programjaink
megvalósításához. Meg próbáljuk bevonni a civil szférát,
és a szponzorokat – tudjuk, hogy a magántőke bevonása
Kelet-Európában még gyerekcipőben jár, de minden lehetőséggel
élni szeretnénk.
Sok képzőművésszel beszéltem, s azt mondták, nem értenek
a menedzseléshez. Önnek, mint szobrászművésznek, nem okoz
gondot a rengeteg papírmunka, az adminisztrációs feladatok ellátása?
–Nem okoz gondot,
mert delegálom, kiosztom a feladatokat. Megtanultam azt, hogy míg
a művész maga dönt a műteremben arról, hogy miként végzi a
munkáját, addig ezt a metódust nem lehet alkalmazni egy intézményvezetőnek.
Munkatársaim számára kiosztom a munkát, a feladatkört, ami
felelősséggel jár, a fő felelősség pedig úgyis az enyém. A
vezetéshez nélkülözhetetlen a pszichológia, ami a művészeknél
adott, és fontos a munka szeretete. A szobrász szervezi a tömegeket,
a felületeket, és a napi munkában is szervezés folyik, annyi különbséggel,
hogy emberekkel, entitásokkal dolgozom. Így nem is ellentétes
annyira ez a két szakma.
Amennyiben sikeresnek pályáznak, és megkezdődik a felújítás,
addig hová helyezik el a műtárgyakat?
–Már az előző
ciklus pályázatánál gondoskodtunk arról, hogy nagy raktár épüljön
a megyei önkormányzat pénzéből. Ebben az önkormányzat által
fenntartottak kaptak területeket, nekünk
100 négyzetméter
jutott. Emellett a múzeum mellett az önkormányzat megvásárolt
nekünk egy 40 áras telket, amelyen álló ingatlan felújítása
elkezdődik az idén. A telekre nagy szükségünk van, hiszen különben
a rehabilitációt nem tudjuk megoldani. Például amikor felújítjuk
a régészeti vagy a néprajzi részleget, a tárgyakat valahova
át kell költöztetni..
Az épületegyüttes renoválása ideje alatt a múzeum
kincseit megtekinthetik-e az érdeklődők?
–Sajnos ennek kevés
a valószínűsége. Hiszen Nagyszebenben, Bukarestben is uniós
forrásból újultak meg múzeumok, és a felújítás alatt a látogatók
nem léphettek be a múzeum épületébe. Volt ahol 3, máshol 1,5
évig tartott ez a kényszerszünet. Sepsiszentgyörgy központjában
áll a Gyárfás Jenő Képtár, mely a múzeum tulajdona, s bízunk
benne, hogy oda át tudunk vinni bizonyos nem képzőművészeti
rendezvényeket is – mert ebben a kényszerhelyzetben is ki kell
szolgálni a közönséget.
Mi változik a főépületben?
–Sok funkciót másképp képzelünk el. Például a
toronyban most irattár van, ez tarthatatlan. A turistát oda kell
vinni: a látogató menjen fel a toronyba, nézzen ki a múzeumkertre,
a városra. A főépületben látványraktárakat szeretnénk
kialakítani, ugyanis jelenleg a látogató csak a kiállított tárgyakat
nézheti meg. A modern muzeológia kitalálta a látványraktárt,
ami azt jelenti, hogy a látogató bemehet a raktárba, ahol különösebb
tematika nélkül felcímkézett tárgyakat szemlélhet. Természetesen
üveg alatt, bekamerázott térben. Nagyon fontos a gyermekekkel
való foglalkozás. Az egykori múzeumőri lakásban, a mai irodaépületben
gyermekpavilon lesz. Múzeumpedagógiai foglalkozásokat tartunk,
ott lesz a játékgyűjtemény is. Onnan könnyű kilépni a zöldre,
nyáron játszadozhatnak a gyerekek, játszóteret is kialakítunk,
hogy minél több gyereket ide vonzzunk. Hátul, a Háromszék újságosbódéja
mellett kaput nyitunk, hogy a felső városrészből érkezőknek
ne kelljen körbe jönniük. Látogatóbarát múzeumot akarunk
kialakítani. Az utóbbi tíz évben sokat haladtunk e téren, de
még barátságosabbá kívánjuk tenni az intézményt. A
parkunkba szökőkutat tervezünk, éjszakai világítást, a múzeumkerti
koncerteknek amfiteátrumot, és lesz illemhely is. A másik múzeumőri
lakás megmarad természetrajzi pavilonnak. Meg kell oldanunk a
csatornázást, dr. László Ferenc egykori múzeumőrnek szobrot
kívánunk állítani. Visszatérve a gyerekekre – be kell hozni
őket a múzeumba. Látható, a kiállításmegnyitókon az átlagéletkor
60 év, ezt le akarjuk hozni 45-re. A fiatalok nem járnak múzeumba.
Ha ez így folytatódik, néhány év alatt kihal a múzeum közönsége.
Ha most behozzuk a gyerekeket, akkor nagyobb eséllyel jönnek
vissza később.
Medveczky
Attila
|
