vissza a főoldalra

 2016.04.29. 

Lehallgatása, megfigyelése az utolsókig tartott

Somorjai Ádám OSB – Zinner Tibor: A Szabadság térről Washingtonon át a Vatikánba – és vissza

„…Tartozom azonban az igazságnak és lelkiismeretemnek, hogy kifejezetten is leszögezzem: nem voltam és nem is lehettem az egyház és az állam viszonya méltányos rendezésének az akadálya, hacsak nem olyan értelemben, hogy az egyház alapvető jogaihoz ragaszkodtam. Ez kötelességem volt.” (Részlet Mindszenty József VI. Pál pápához írt leveléből, Budapest, 1971. június 28.)

Forrásértékű, exkluzív válogatás jelent meg Mindszenty József bíboros, prímás, esztergomi érseknek az Apostoli Szentszékkel 1956–1971 között folytatott követségi levelezéséből. A kötet szerzőpárosa: Somorjai Ádám, egyháztörténész, Pannonhalmi Szent Benedek Benedek-rendi (OSB) szerzetes és Zinner Tibor, a VERITAS Történetkutató Intézet a magyar történelem 1945 utáni időszakát kutató csoportjának vezetője. A VERITAS Intézet és a Magyar Napló közös kiadásában napvilágot látott kötetet 2016. március 22-én mutatták be a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében.

Mindszenty József hercegprímás, esztergomi érsek, 1956–1971 között majdnem tizenöt esztendőt töltött a budapesti amerikai követségen (1966-tól nagykövetségen). Az első években az amerikaiak nem engedélyezték neki a kapcsolattartást – ahogy ők azt megfogalmazták – „spirituális vezetőivel”. 1962-től azonban, amikor kialakult az a vélemény, hogy a bíboros helyzetének megoldása, a követségről való távozása nem a Vatikántól várható, egyre több levelet válthatott előbb XXIII. János, majd főként VI. Pál pápával és a bíboros államtitkárokkal. Mivel a vatikáni levéltárak egyelőre zároltak, a szerzők az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Levéltárában őrzött példányok alapján rekonstruálták a kötetük által tartalmazott 119+79 levelet és üzenetet magyar fordításban. Ezekből feltárulnak a bíboros gondolatai Kádár Jánosról, a pártállami időszak abortusz-statisztikáiról, a Humanae Vitae enciklikával kapcsolatos álláspontjáról, menedékes helyzetének számos kérdéséről és főleg Trianonról és prímási illetékességéről a Szent István-i országterület egészén. Álláspontja szerint Róma semmit se változtasson – nihil innovetur – amíg az általa átmenetinek tartott kommunizmus fennáll. Sem Burgenlandban, sem Szlovákiában, sem Szerbiában nem tartotta helyesnek az új püspökségek felállítását.

            Bábel Balázs érsek úr szerint négy komponense van ennek a nagy drámának, mondhatni, tragédiának: benne van a hajlíthatatlan Mindszenty, benne van a kommunista állam, a Szentszék és az Egyesült Államok is. A katolikus egyházat megújító 1963–1965 közötti II. Vatikáni zsinat fő tételeire építve az érsek a hit, az elvhűség, a lelkiismeret, a jó és a rossz közötti választás köré építkezve leszögezte: Mindszenty mindvégig hű maradt elveihez, hitéhez. Nagyon korán eljutott egy kiérlelt hit- és gondolatvilághoz, és abból nem engedett. Számára a legvégső belső irányítószerve az erkölcsiség alapfeltételét, az erkölcsi cselekvés konkrét szabályát jelentő lelkiismeret volt. Többek között azt mondta: „Életemet adnám a pápáért, ha kell, de a lelkiismeretemre kell, hogy hallgassak.” A jó igazságát követő Mindszenty József „legmélyebb meggyőződése” volt, hogy amit képvisel, az jó – szögezte le Bábel Balázs, hozzátéve: „A kinyilatkoztatás alapján közelített a morális problémákhoz, és ez egész életútját meghatározta. Az értékek üközésében Mindszenty József úgy találta, hogy „a kisebbik rossz ellenében a nagyobb jót választja”. A hercegprímás folyamatosan figyelemmel kísérte a világot a médián keresztül, ez és nagy tapasztalata megőrizte a valóság talaján. Ő nem tévedett, amikor a magyar egyház helyzetét megítélte. Semmivel nem festett sötétebb képet a világról, az egyházáról, a békepapi mozgalomról, mint amilyenek azok valójában voltak. Az USA külügyi köreiben valójában attól tartottak, hogy a főpásztor politikai-ellenállási bázist alakít ki a nagykövetségen, érintvén ezzel a diplomáciai semlegességet. Netán onnan ismétli meg a letartóztatása előtti háromévnyi csodákkal felérő közéleti aktivitását.

Zinner Tibor szerint Mindszenty leveleiből magát a kort érezzük át, csak nem rövid, hanem hosszú ó-val. A bíboros szörnyű körülmények között vetette papírra gondolatait. Egyfajta utolsó szabadságharcosként nem lehetett a tollat kiverni a kezéből. Levelei arról is tanúskodnak, hogy a kádári megtorlás nemcsak a 301-es parcellában, hanem egyéb területeken is tetten érhető volt. Ezeket a leveleket olvasni kell, a nemzeti emlékezet részévé tenni. A történész szerint Mindszenty gondolatai ma is időszerűek. Emlékét kötelességünk ápolni, megőrizni és továbbgondolni.

            A kötet előszavában a szerkesztők megemlítik, hogy amikor Magyarország hercegprímása mögött bezárult az Amerikai Egyesült Államok Követségének kapuja Budapesten, 1956. november 4-én, reggel nyolc óra tájában, senki sem tudhatta –legkevésbé Mindszenty Józssef –, hogy az ide menekült vendég hány napot tölt majd el ebben az épületben. Utóbb kiderült: nagyon sokat. 5437 napot, azaz 14 évet, tíz hónapot és 24 napot. Ez a majdnem 15 esztendő életének közel egyötödét jelentette, sajátos körülmények között. Így ír erről a hercegprímás emlékirataiban: …amikor kiszabadultam, a nyomasztó szorongó elemek azonnal eltűntek álmaimból. Szabad embernek nincsenek rabálmai. 1956-ban, a szabadság négy éjszakáján, alig álmodtam. Utána – most félrabságban –a megrázó események újra kínos, nehéz rabálmokat hoztak éjszakáról-éjszakára életembe. A szerzőpáros korábbi összeállítása, a 2010-ben megjelent Szeizmográf a Szabadság téren. Mindszenty bíboros levelezése az USA elnökeivel és külügyminisztereivel (1956-1971) ennek az időszaknak fennmaradt dokumentumaiból válogatott és tárta azokat az olvasók elé, felmutatva, hogy az USA-ban mit határoztak róla. A bíboros hercegprímás az amerikai követségen töltött mintegy 15 esztendő alatt kapcsolatot tarthatott a mindenkori pápákkal, bíboros államtitkárokkal is. Az első években, 1956-1963 között ez a kapcsolat nehezen indult, az amerikaiak ugyanis nem juttatták el az Apostoli Szentszékhez leveleit, így a XII. Piusznak írottak nem értek célba. XXIIII. Jánossal is alig volt kapcsolata, bár ez a helyzet folyamatosan változott, éppen a pápa halála előtti hónapokban, 1963 tavaszán. Idézzük Mindszenty emlékirataiból az ide vágó részt: a Szentatya minden erőltetés nélkül, szabad elhatározásom hangsúlyozásával érdeklődött, mi az elhatározásom, mennék-e Rómába, kúriai állásra magyarországi rangom és méltóságom teljes épségben hagyásával, ha tudna valami megállapodásra jutni tárgyaláson a rendszerrel, hogy a jogilag és tényleg megüresedett püspökségeket betöltheti. A válaszom ez volt: ha az Egyház szabadsága kellően biztosítva lesz elsorolt mezőnyökön, és így közvetve az ország szabadsága is biztosítható a megbízhatatlannal, Kádárral szemben, nem leszek akadálya a Szentatya terveinek. Miután a nehézségeket világosan látom megtapasztalásból, a kiutazás és a maradás 50-50% arányát hangsúlyoztam. Egyébként nemcsak ekkor, de írásban is kifejtettem a helyzetre vonatkozó véleményemet. A State Department előzékenysége ettől az időtől kezdve engedélyezte a levelezés lehetőségét a követségi vonalon a State Department –on keresztül, a Vatikán és köztem. Ez volt az egyetlen új levezési lehetőségem kifelé. Az USA elnökének kezdettől írtam. Nem minden levél válaszos.

            Ez idő tájt látogatta meg őt menedékében először egyfelől április 18-án König érsek Bécsből, másfelől május 8-án Agostino Casaroli vatikáni diplomata, aki ekkor kezdett tárgyalásokat a budapesti kormánytisztviselőkkel. VI. Pál pápasága idején levelezése intenzívebbé és kölcsönössé vált, részben az amerikaiak diplomáciáján keresztül történt, amelynek menete már korábban kialakult és megszilárdult. Kizárólag nyitott borítékban adatta át leveleit, amelyeket a követség továbbított Washingtonba, a külügyminisztériumba. Itt lefordították és ennek szövegét –nem minden esetben –megküldték budapesti követségüknek is. Ezt követően a levelet átadták a Vatikán washingtoni követének, aki ezt diplomáciai postán továbbította Rómába. Visszafelé ugyanez volt a hivatalos út, kivéve, ha a választ König bíboros, vagy Casaroli személyesen hozta magával.

            Vajon miként élt a bíboros a Szabadság téren? Ezt Luigi Bongianino vatikáni diplomata feljegyzéseiből tudjuk. Leríja, hogy az épület harmadik emeletére, ahol Mindszenty lakik, a követség nem enged be magyar állampolgárt, bármilyen jellegű munkát és javítást csak amerikai személyzet végezhet. Páncélozott ajtón lehet csak bejutni, amely a széfeknél használatos módon nyílik. A bíboros szerény élelméről szintén az épületen belül gondoskodnak. Az érseknek két szobát tartanak fenn, az egyik tágas, a másik szűkös. Az elsőben egy kis oltár található, egy íróasztal, egy dívány, néhány könyvespolc. A másik helyiség hálószobaként van kialakítva.

            Az eddigi ismeretek szerint négyszer vetődött fel komoly formában, hogy Mindszenty József elhagyja az amerikai követséget. Mindszenty Józsefet 1949 júliusában másodfokon életfogytiglani fegyházra ítélték, ami a keresztény világban nagy felháborodást váltott ki. Hat év börtön után megromlott egészsége miatt Püspökszentlászlón, majd Felsőpetényben tartották fogva. Az 1956-os forradalom kitörése után, október 30-án szabadították ki fogságából. November 4-én, a szovjet csapatok támadása után az Egyesült Államok nagykövetségén kért és kapott menedéket. Mindszenty József annak alapján döntött az amerikai követség mellett, hogy a Parlamentben megkérdezte, melyik a legközelebbi külföldi követség. Egy Nagy Kálmán nevű katonatiszt válaszolt neki, aki át is kísérte őt oda. A bíboros sem akkor, sem később nem akarta elhagyni az amerikai követség, 1966 őszétől nagykövetség épületét. Ezt kifejezetten VI. Pál pápa óhajára tette meg, miután kézhez kapta Richard Nixon amerikai elnök válaszát is, akit vendéglátójának tekintett. Arra vonatkozóan, hogy elhagyja a követséget, az első komoly felvetés XII. Pius Pápa 1958-as halála után keletkezett. Bíborosként Rómába kellett volna utaznia a pápaválasztásra. A kutatás eddig a magyar kormánynak tulajdonította a merev elutasítást. Amerikai diplomáciai iratok tanúsága szerint azonban maga Mindszenty József nem akarta elhagyni követségi menedékét, mert nem volt abban bizonyos, hogy vissza is engedik utána. Hiába küldött a Vatikán meghívólevelet, amely ez ügyben szokatlan, hiába ismételték meg a diplomaták ezt a meghívólevelet, nem szerette volna megkockáztatni azt a felelősséget, hogy nem engedik vissza utána, és Rómában reked. XXIII. János pápa 1963-ban bekövetkezett halála után sem akart a bíboros Rómába utazni, bár kapott erre meghívólevelet a Vatikánból. A pápaválasztó konklávét megelőzően, és azt követően is, hosszú levelet írt az újonnan megválasztandó, illetve megválasztott pápának, mintegy instruálva őt a magyar helyzet felől. Amikor a prímásnak a börtönben szerzett tüdőbaja 1965 augusztusában kiújult, Agostino Casaroli szentszéki diplomata a Vatikánból Budapestre érkezett, de azért távozott eredmény nélkül, mert a bíboros meggyőzte őt arról, hogy betegsége nem olyan súlyos, mint azt orvosok, diplomaták és a magyar külügyminisztérium beállítja. Ebben végül is igaza lett, mert betegsége rendkívül gyorsan gyógyult. Negyedszer akkor vetődött fel, hogy elhagyja a követséget, amikor Mindszenty 1967 júniusában az őt látogató König bíborostól tudta meg, hogy kinevezték az új nagykövetet, azaz az Egyesült Államok kormánya hivatalosan is elismeri a Kádár-rezsimet. Ekkor, tiltakozásképpen, önként el akarta hagyni a nagykövetséget. Mindszenty XII. Piusszal már korábban is levelezett, ez a levelezés részben már ismert, részben még nem. XXIII. János pápával nem levelezett, mert az amerikai diplomácia ekkor még nem engedélyezte számára a Vatikánnal való kapcsolattartást, de XXIII. János pápa küldött neki néhány levelet, táviratot, amelyet nem kapott meg. VI. Pállal és bíboros államtitkáraival mintegy kétszáz levelet váltott. Ekkor az amerikaiak már engedélyezték a kapcsolattartást.

            A történelmi rekonstrukció szerint Mindszenty szerette volna megjelentetni emlékiratait, amelyet az amerikaiak nem tettek lehetővé a számára mindaddig, amíg az amerikai nagykövetségen marad. Sértette volna ugyanis a diplomáciai immunitást és rontotta volna a magyar kormánnyal való kapcsolatjavítás esélyeit. VI. Pál pápa ismételt levelei és táviratai – amelyek közül a legutolsó, 1971. szeptemberi keltezésű – hatására hagyta el végül az amerikai nagykövetséget. Mindszenty József azt, hogy az esztergomi érseki széket üresnek nyilvánította VI. Pál pápa, rendkívül nehezen élte meg. Észérvekkel nem látta be, de engedelmességből elfogadta a pápai döntést, azzal a megjegyzéssel, hogy Magyarország prímása címétől a pápa nem foszthatja meg, mert ahhoz meg kell hallgatnia a nemzet alkotmányos tényezőit. Viszont ezt követően nem írta alá leveleit a régi címeivel. Mindszenty József, miután elhagyta a nagykövetséget és a Vatikánba, majd Bécsbe távozott, befejezte emlékiratainak befejező kötetét. Eredetileg több, 1971. november 23-án tíz kötetre tervezte emlékiratait. Eközben látogatta a külföldi magyarságot és kiterjedt levelezést folytatott, azon túl, hogy fogadta mindazokat, akik őt fölkeresték.

Ez a kötet Mindszenty levelezésének második, egyben legnagyobb csoportja. Kiegészíti azt a képet, amelyet a szerzők az Amerikai Egyesült Államok elnökeivel és külügyminisztereivel való levelezésének olvastán kialakíthattak. Eltérően az amerikai politikai vezetőknek küldött leveleitől, a bíboroshoz a Vatikánból számos válasz is érkezett, amelyet az amerikaiak diplomáciai csatornákon, a washingtoni apostoli delegáción – nunciatúrán – keresztül kaptak meg, illetve továbbítottak. Ezáltal az amerikai diplomácia mindig naprakész volt Mindszenty bíboros nézeteinek alakulásával kapcsolatban. A kötet egyben betekintést ad a vatikáni keleti politika, az Ostpolitik alakulásának egynémely kérdésébe is, mégpedig előítélet nélkül, források alapján.

(Somorjai Ádám OSB – Zinner Tibor: A Szabadság térről Washingtonon át a Vatikánba – és vissza; VERITAS- Magyar Napló, Budapest, 2016.)

M.A.