|
 2016.08.05.
A Templomos Lovagrend kassai nyári
egyeteme
A gyomaendrődi székhelyű
Templomos Lovagrend és Templárius Alapítvány Kassán tartotta
nyári egyetemét július 21-24. között abból a célból, hogy
a különböző nemzetek a katolikus vallásban közösen megerősödjenek.
Az egyes nemzetek közös értékeire, kincseire és hagyományaira
kívántak építeni, és az együvé tartozást kifejezni. Ilyen
közös örökség a katolikus kultúra, „mely az utóbbi években
egyre nagyobb és hevesebb támadásoknak van kitéve.” Elméleti
– előadások révén – és gyakorlati szinten – a szertartásokon,
liturgián keresztül – kívántak megoldást nyújtani. Az Alapítvány
úgy véli, Európában a különböző nemzeteknek közösen kell
fellépniük és választ keresniük a keresztény és örök értékek
mentén, hiszen gondjaik is közösek. A nyári egyetemet főleg
fiatalok számára szervezték, akik nemsokára Európa meghatározói
és formálói lesznek. Csehek, szlovákok, lengyelek és magyarok
voltak jelen.
A rendezvényre a Domonkos téri Veritas előadótermében
került sor, mely a dömések kezelésében áll, így azt dr.
Peter Fotta PhD. docens, rendfőnök nyitotta meg. Majd videofelvételről
a sümegi dr. Barsi Balázs ferences szerzetes a világ hét sebéről
beszélt. Előadásában a hagyományos, római – vagy tridenti
– liturgia mellett állt ki, ahogy a többi előadó is, melyet
latinul kell végezni. A pap a misét végezze az oltár, a felkelő
Nap, tehát Krisztus jelképe felé fordulva. Az, hogy a hívek
felé fordulva misézik, tévedés. XVI. Benedek döntése alapján
a hagyományos liturgia korlátozás nélkül végezhető, sőt a
pápa azt kívánatosnak tartja. Annak szabályozása nem merev,
így sok variánst enged meg. Örülni kell ennek a sokszínű
gazdagságnak. A régi liturgiát soha senki nem tiltotta be, nem
korlátozta, ha mégis, az jogszerűtlen volt és ráadásul a
liturgikus szövegeket pontatlanul, sőt torzan fordították le.
A bizottság, mely ezt VI. Pál pápa megbízásából végezte,
messze túllépte hatáskörét. A liturgia témáját a későbbiekben
több előadó is érintette.
A gödöllői dr. Földváry Miklós István adjunktus
(ELTE), liturgiatörténész a liturgia fejlődéséről és
nyelvezetéről értekezett. Elmondta, ahhoz, hogy a témát kézzel
fogható módon tudják megközelíteni, össze kellett vetniük a
szertartáskönyveket miközben egy kritériumrendszert állítottak
össze. Ebből kiderült, alig van különbség a 7. századi és
17. századi szertartások között. Tehát időben alig van eltérés,
de helyileg annál inkább. Két aránylag közel álló kolostor
szertartása között nagyobb különbség lehet. A Rómában
tanuló Aradi László a liturgiáról, mint a katolikus hit
megvallásának teréről és eszközéről értekezett, dr. Józsa
Attila PhD. Galántáról a római mise énekrendjéről, mint
kincsről és örökségről beszélt.
Dr. Peter Zubko PhD. professzor a középkori Kassa zarándokéletével
foglalkozott. Véleménye szerint, 1350-ben csoda történt a városban.
A misét végző pap az oltáron véletlenül kiloccsantotta a
bort (Krisztus vérét) az ostyaabroszra, vagyis Krisztus pólyájára.
A kiloccsant bor Krisztus fejét rajzolta ki. Így Kassa zarándokhellyé
vált. Ahogy a francia király Krisztus töviskoronája számára
építette a Sante Chapelle-t, a Szent Vér tiszteletére épült
a kassai Szent Mihály-kápolna. Még az ortodoxok is idejöttek,
aminek egy textília a bizonyítéka. IX. Bonifác pápa 1402-es búcsúbullája
lehetővé teszi azoknak, akik május 1-4. között Kassára látogatnak
és az építési költségekhez hozzájárulnak, hogy feloldozzák
őket bűneik alól. A kassai templomban ugyanis „Urunk Jézus
Krisztus dicső vére régi idők óta csodálatosan feltaláltatott,
s amelyhez a benne gyakrabban történő csodák miatt a hívők
és hitetlenek (…) a katolikus hitre tértek s naponkint áttérnek”.
Az előadó szerint, a templomot aszerint építették át és néhány
ábrázolás is erre a kultuszra utal. Ezért kapott a templom északi
kaput, hogy azon keresztül a zarándokok beléphettek. A déli
oldalon megépült kettőslépcsőn folyamatosan föl és le
vonulhattak, hogy az oratóriumban megtekinthessék az ereklyét,
majd a déli kapun távoztak. Zubko szerint az ereklyét a déli,
Mátyás-toronyban őrizték, melyet 1641-ben és 1682-ben
profanizáltak, mivel a székesegyház a protestánsok kezén
volt. Majd Thököly Imre idejében az ereklyetartót beolvasztották
és pénzt készítettek belőle. A barokk korból egy festmény
maradt meg, mely erre az eseményre utal (viszont nem tisztázott,
hogy mennyire köthető a kassai eseményhez) és elkészült
Szilassy János zománcképekkel díszített úrmutatója (1770),
mely az elpusztított ereklyetartót volt hivatott méreteinél
fogva is – Zubko szerint – pótolni. Viszont arra az előadó
nem adott választ, hogy egy 1604-es ereklye-összeírásban, miért
csak a 10. helyen szerepel ez az ereklye, mely ha valóban létezett,
akkor bizonyára előkelőbb, sőt első helyet érdemelne.
Mathias von Gersdorf frankfurti professzor a fiatalok veszélyeztetettségéről
számolt be és a laikus katolikusok lehetőségeit ismertette
ezen a területen. Ehhez a témakörhöz kapcsolódott Gabrielle
Kuby német szociológus előadása a gender-forradalomról,
melyre fontossága miatt külön írásban térünk ki.
Két alkalommal műhelybeszélgetésre került sor, melynek
során megvitatták a katolikus egyház társadalmi tanítását
és annak aktualizálhatóságát, beszéltek a hasonlóságokról
és különbségekről Közép-Európában. Hogyan kell megszólítani
a híveket, különösen a fiatalokat, valamint a leszakadó közösségeket.
Modern, vagy tradicionális identitás a hit? Hogyan vallhatjuk
meg ma hitünket?
A második alkalommal a modernizálásról és hagyományőrzésről,
az irgalmasságról cseréltek eszmét a résztvevők és olyan kérdéseket
jártak körül, mint elszakad-e Európa keresztény gyökereitől,
hogyan lehet a mai ember irgalmas? Kiderült, az időkeret mindkét
alkalommal szűknek bizonyult, ám alkalmat nyújtott új
szempontok megismerésére. Mindezek a beszélgetések három
nyelven, szlovákul, angolul és magyarul zajlottak. Az előadásokat
is ezeken a nyelveken lehetett meghallgatni szinkrontolmácsolás
segítségével.
Az utolsó napon a
résztvevők ismerkedtek a várossal, majd hagyományos misén
vettek részt a premontreiek templomában, melyen a gregorián
dallamok szépen érvényesültek. A kétórás misét Athanasius
Schneider Asztana (Kazahsztán) segédpüspöke celebrálta, majd
azt követően előadást tartott Az oltár kincse – Az áldozás
kimondhatatlan magasztossága címmel.
A tridenti zsinat szerint Krisztus az utolsó vacsorán a
hagyományos pászkát ülte meg, de az új húsvétot alapította
meg – kezdte előadását a püspök. Az asztal, amelyet használtak,
egyben az első oltár volt, ahogy erre Szent Ágoston is utal. A
katolikus oltár a Kálvária szikláját és a Szent Keresztet, a
Keresztáldozat szentségét is megjeleníti.
A szentáldozásra az Oltáriszentség kifejezése
honosodott meg az egyházatyák aranykorában. Az Oltáriszentség
vétele egyrészt a Keresztáldozat igazságának megvallása. És
ezt addig kell tennünk és hirdetnünk, amíg Ő el nem jön. Az
átlényegülés misztériuma teszi lehetővé a Krisztus keresztáldozatával
való egyesülést, nem csupán a hit és szeretet révén, hanem
még inkább a szentségi jelek alatt lévő Áldozat elemésztésével.
A Tridenti Zsinat tanítása szerint az Oltáriszentség nem
lesz kevésbé értékes istentisztelet azért, mert a mi Urunk, Jézus
Krisztus éteknek rendelte. Az ismert francia hitszónok, G.
Monsabré a következőképpen fogalmazott: „Bizonyosan nem érhet
minket nagyobb megtiszteltetés annál, hogy ilyen hatalmas vendéget
fogadhatunk…” A kenyérhez, mely megtöretik oltárainkon, s
melyet eledelül kapunk, csak az evangélium százados alázatával
szabad közeledni. Ez a magasztos szertartás nemcsak a benső áhítatban
fejeződött ki évszázadokon át, hanem egész sor külső
megnyilvánulásban is. Az előadó úgy vélte, ha az oltár
gyertyái rendben vannak, ha az oltárterítők tiszták, ha a
miseruhák tiszták és épek, ez a hit jele. Nem igaz az olyan
emberi szeretet, amely a barátság és törődés látható
jelein keresztül ki nem fejeződik.
Az evilági gondolkozású emberek a szegényeknek adakoznak
inkább, mint a templomnak. Szerintük az oltárokra fordított összeg
ablakon kidobott pénz. A legméltóságosabb Oltáriszentségre
egy árva garast sem áldoznak. Rongyokban járjon a Király, amíg
szolgáit gazdagon öltöztetik? Ez a protestánssá válás útja!
Ilyen esetben névleg katolikusok vagyunk, de valójában protestánsként
élünk – fejezte be előadását a segédpüspök.
(felvidek.ma)
|
