vissza a főoldalra

 2016.08.05. 

Csorja Gergely: Egy új társadalmi rend

Minden napra jut egy terrorcselekmény. Ma éppen egy 84 éves pap torkát vágták el, miután lerohanták a Normandiában található Rouen Saint-Etienne-du-Rouvray nevezetű városrészében található templomot. A támadást a szentmise közben hajtották végre, így annak vallási töltete egyértelmű. De a vallási tölteten túl ma már nyilvánvaló, hogy Európa lakosainak egy része és az Európába áramló bevándorlók egy része a Nyugat, ezen belül Európa, a keresztény Európa ellen küzd. Céljuk Európa szétzilálása, megfélemlítése, káoszba taszítása. Tevékenységüket egyelőre siker koronázza. Miért?

Azért, mert a laza államszövetség és az egyes államok élére gyenge, alkalmatlan, jellegtelen, és nem egyszer idegen zsoldban álló vezetők kerültek. A laza államszövetségre, az Európai Unióra, mely a nagyhatalmak szorításában lassan létrejött, részben a nagyhatalmak – elsősorban az Egyesült Államok és a ma már mindent meghatározó pénzügyi és gazdasági elit – kívánalmainak megfelelően önpusztító társadalmi rendet erőltettek. Talán meglepő, hogy eredetileg az új társadalmi rend, mely 1968 környékén született, tulajdonképpen a rendkívül jól működő szovjet kémhálózaton keresztül, a Szovjetunió finanszírozásával jutott el az európai társadalmakhoz. Ma már tudjuk, hogy a diáklázadások, ’68 világváltoztató mozgalmai mögött szovjet finanszírozás állt. A Szovjetunió által finanszírozott kommunista pártok, például a Francia Kommunista Párt és a francia és nem francia baloldali (majd liberális) értelmiség, akik hol Maóért, hol Sztálinért lelkesedtek kezdték destabilizálni a Nyugat társadalmait. A történelem érdekes ellentmondása, hogy ezek a körök és szellemi örököseik a 90-es évek elejére megtalálták az utat a fősodrú nagypolitika és a multinacionális vállalatok, a pénzügyi rendszer, azaz a hatalom felé, miközben a Szovjetunió és a kommunista rendszer összeomlott. Az akkor már kihunyt forradalmi tűz helyett a neoliberalizmus, a nyitott társadalom, a wilkommenskultur ideológiáival, összességében egy multinacionális, keresztény gyökereitől megfosztott, könnyen gyúrható, végtelenül toleráns Európai népességet hoztak létre.

Az új társadalom kialakulásának egyik fontos kelléke volt a bevándorlás. Egyrészt a gyarmattartó országok tekintetében a bevándorlás magától is végbement már jó évszázada, másrészt a fogyatkozó európai bennszülöttek mellé munkaerőnek és fogyasztónak, a kötelező gazdasági növekedés fenntartása céljából, gazdaságosnak tűnt a betelepítés.

Persze ahhoz, hogy az afrikai fekete, arab, indiai, pakisztáni és megannyi más népből összekeveredő tömeget az egyszerű polgár is elfogadja és ne merje felemelni szavát a létrejövő gettók, a növekvő bűnözés, az olcsó munkaerő, a radikálisan csökkenő kulturális szint miatt, ahhoz tilalomfákat kellett felállítani a szabadság nevében. A kulturális és bizony származási alapon megfogalmazott, sokszor jogos kritika gyűlöletbeszédnek, rasszizmusnak, náci alapvetésnek minősült.

Az európai államok óriási összegeket költöttek az adófizetők pénzéből, hogy az adófizetők agyából kimossák a károsnak ítélt gondolatokat.

Ahhoz, hogy ez a rendszer kialakulhasson, az államot, a közösség által létrehozott, a közösség érdekét képviselő szuverént meg kellett gyengíteni. A gyengítés egyik eleme, mely kétségtelenül önmagától, a növekvő, finomodó bürokratikus rendszerek természetes fejlődésének eredményeként jött létre, lényegében megbénította a szuverént, pontosabban elvette azt a képességét, hogy az állam hatékonyan tudjon reagálni a pillanatnyi, előre nem látható eseményekre.

Az agyonszabályozott, agyonbürokratizált államok tehetetlenségének éppen a választópolgár által hatalomba emelt vezető lehetne az ellensúlya. Csakhogy a fent említett politikai és társadalomelméletek – melyek az Egyesült Államok külügyi igényeinek is megfeleltek – nem támogatták a karakteres vezetőket. Sőt most már nem egyszer az amerikai követségeken keresztül vagy Soros Györgyök által finanszírozva újságokat, tévécsatornákat, politikai pártokat hoznak létre, hogy a bürokrácia által gúzsba kötött állam élére nehogy olyan vezető kerüljön – a választók akaratából –, aki átlátja, hogy neki, a vezetőnek nem az a dolga, hogy belesimuljon a bürokráciába, hanem hogy levágja a tehetetlen állam köteleit és hatékony munkára ösztökélje az apparátust.

Az ilyen vezetőre mondják ma, hogy diktatórikus, nem tiszteli a demokráciát, szerelmes a hatalomba.

Csakhogy a nép által megválasztott, a bennszülöttek, az államalkotó európai kultúrájú, keresztény alapokon fejlődött lakosság érdekeit képviselő karizmatikus vezető nélkül az állam képtelen szembeszállni bármiféle rendszeren kívüli veszéllyel. Márpedig a saját életét sem kímélő terrorista, rendszeren kívüli, akit nem lehet meggyőzni szabályzókkal, utasításokkal, jogharmonizációval vagy egy jó tévékampánnyal.

Európa sok millió rendfenntartója tehetetlen, amikor három-négy bevándorló vagy éppen második-harmadik generációs, már európai állampolgár afrikai vagy közel-keleti származású személy fegyverrel, autóval, bombával vagy akármivel felszerelkezve megöl, túszul ejt, terrorizál európai polgárokat.

Az állam, az államok szövetsége az Európai Unió semmit sem képes tenni. A terroristák szabadon ölnek. Naponta.

A rendvédelmi szervek szétteszik a kezüket, mi nem tehetünk semmit, a jogszabályok, az információáramlás lassúsága, a sok különböző hatáskör, a szabadon császkáló bevándorlók lehetetlenné teszik a hatékony fellépést. ’68 örökösei pedig belemormogják a nép arcába, hogy ezt bizony meg kell szokni, ezzel együtt kell élni.

Dehogy kell!

Most itt az idő, hogy váltsunk, hogy eldobjuk ezt a ’68 gyökerű társadalmi berendezkedést, és ha kell fegyverezzük fel a bennszülötteket, azaz magunkat. Ha kell hozzunk létre önkéntes rendvédelmi vagy haderőt, ha kell hozzunk létre egyfajta hadi társadalmat.

Új társadalmi rendre, új karizmatikus vezetőkre van szükség. Ebben mi, magyarok ma jó példát mutathatunk Európának.