vissza a főoldalra

 2016.08.12. 

Veszélyben a délvidéki iskolák
Nem engedjük háttérbe szorítani a magyarság érdekeit

Hajnal Jenő a Magyar Nemzeti Tanács elnöke: az elmúlt másfél év nemzeti tanácsi munkája a magyar kormány és Magyarország támogatása és segítsége nélkül nem valósulhatott volna meg. Munkánkat ösztönözte a délvidéki magyarság mindenkori elkötelezettsége, elszántsága és közösségmegtartó erőfeszítése.

 Július közepén Novi Pazarban ült össze a Nemzeti Tanácsok Koordinációs Testülete, amely a Szerbiában élő nemzeti kisebbségeket, illetve nemzeti tanácsaikat érintő időszerű kérdéseket vitatta meg. Melyek ezek a kérdések?

 –A szerb kormány 2016. március 3-án fogadta el A nemzeti kisebbségek jogainak megvalósításáról szóló cselekvési tervet, amely szavatolja a kisebbségekre vonatkozó jogszabályok hatékonyabb végrehajtását, átláthatóságát, illetve számonkérhetőségét az ország európai uniós felzárkóztatása során. Novi Pazar-i megbeszélésünk lényege az volt, hogy a kisebbségi jogérvényesítés problémája a csatlakozási folyamat legelejétől megkerülhetetlen legyen, és így is maradjon, amíg a tárgyalások folynak. Ennek két alapfeltétele a szerb alkotmány módosítása, és egy olyan jogi környezet kialakítása, amely garantálja a nemzeti tanácsok és kisebbségeik működésének zavartalan finanszírozását már a következő költségvetési évtől, ugyanakkor szankciókkal is kötelezi az állami szféra elsősorban önkormányzati felelőseit, hogy tegyenek eleget saját környezetükben pénzügyi kötelezettségeiknek a kisebbségi jogérvényesítés érdekében. A másik nagyon fontos témakör a kisebbségi oktatás volt. Az iskolai hálózatok úgynevezett racionalizálása ugyanis sok veszélyt jelent különösen a kisebbségi oktatásra nézve. Ezek ma Szerbiában a legszervezettebb és legfejlettebb oktatási-nevelési hálózatokat sújtják a leginkább, így a délvidéki magyar nemzeti közösségét is. De mi nem engedjük háttérbe szorítani a magyarság érdekeit.

Milyen feladat vár a Magyar Nemzeti Tanácsra a kisebbségi akcióterv végrehajtásában?

 –Mindannyian jól tudjuk, hogy a legnagyobb esély a munkában és a vállalkozásokban rejlik. Mi ehhez saját lehetőségeink szerint tudtunk hozzájárulni, hiszen általános társadalmi problémáról van szó, amellyel tartósan kell foglalkozni. Mi annak az iránynak az elkötelezettjei vagyunk, amely Szerbiát Európába kívánja vezetni. Az akcióterv azt is lehetővé teszi, hogy a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) és szakemberei meghatározó szerepet vállaljanak a kisebbségi jogszabályozás felülvizsgálatában.

 Mindegyik nemzeti tanács leírhatta, mit várt az akciótervtől?

–Igen. Az akcióterv kidolgozása során a délvidéki magyarság szempontjából különösen a közszférában foglalkoztatottak nemzeti összetételére vonatkozó európai uniós ajánlásra kellett odafigyelnünk, hiszen az számos pontban elemzi ezt a kérdést: a rendőrség, a bíróságok, az ügyészségek, a közjegyzők, az állami közvállalatok és az állami szintű közigazgatás minden tekintetében. De nem kerüli meg az ajánlás a kisebbségek nyelvén tájékoztató média anyagi támogatásának a kérdését sem arra figyelmeztetve, hogy ebben a témában az állami szerveknek mindenekelőtt a nemzeti kisebbségekkel kell egyeztetniük. Egyébként a 2014. évi alkotmánybírósági döntést követően újra kell fogalmazni a nemzeti tanácsok hatásköreit, továbbá megerősíteni azokat. Itt is megvalósítható egy komoly előretörés.

 A Magyar Nemzeti Tanács milyen akciótervvel lenne elégedett?

 –Olyannal, amellyel elsősorban a délvidiéki magyarság lenne megelégedve.

Románia, Szlovákia minden szépet és jót megígért a csatlakozáskor, mégis szinte hetente csorbulnak a kisebbségek jogai. Hogy lehet elérni, hogy az akcióterv ne csak egy dokumentum legyen a sok közül, hanem a benne foglaltakat a mindenkori szerb kormány be is tartsa?

 –Már augusztus végéig mind a szerb kormánynak, mind pedig minden illetékes minisztériumának be kell számolnia arról, hogy az elmúlt hónapok vállalt kötelezettségei közül mit valósított meg, és mi az ami, elmaradt. Magyarázkodni ugyan lehet, de csak a makacs tények és az elvégzett munka engedélyezi az akcióterv minden felelősének a továbblépést, az Európai Unióhoz való közeledést. Egyébként minden nemzeti tanácsnak megvan a feladatköre, amelyről határidőre ugyancsak számvetést kell készítenie.

 Másik téma a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítása. Miért szükséges változtatni ezen a jogszabályon?

 –A nemzeti tanácsok és a kollektív jogok 2006-ban az akkor már önálló Szerb Köztársaság alkotmányába is bekerültek: „a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás, valamint a hivatalos nyelv- és íráshasználat területén megvalósuló önkormányzáshoz való joguk érvényesítése céljából a nemzeti kisebbségek tagjai nemzeti tanácsokat választhatnak a törvénnyel összhangban”. A nemzeti tanácsok státusát, megválasztásának rendjét és szabályait, hatásköreit és finanszírozását szabályozó törvényt három év után, 2009 második felében elfogadta a szerb képviselőház. E törvény rendelkezéseinek az alkotmányosságáról a szerb alkotmánybíróság 2014. január 16-án döntött. Legjelentősebb változásokat azoknak a rendelkezéseknek az eltörlése okozta, amelyek az állami (köztársasági, tartományi és helyi szinten egyaránt) szerveket szankcionálta aktusaik semmisségével abban az esetben, ha ezek a jogi dokumentumok a nemzeti tanácsok véleményezése vagy jóváhagyása nélkül kerültek elfogadásra, mégpedig akkor, ha a véleményezés vagy a jóváhagyás megszerzésére törvény kötelezte őket. Emellett az alkotmánybíróság jelentősen csorbította a nemzeti tanácsok illetékességeit szűkítve a nemzeti kisebbségek kollektív jogait az alkotmányban is szavatolt szerzett jogok doktrínájával szemben. Mindezek alapján elmondhatom, hogy számunkra egy új nemzeti tanácsi törvény meghozatala lenne a legjobb megoldás.

 Jelenleg milyen jogkörrel rendelkeznek a nemzeti tanácsok?  

–A nemzeti tanácsok a Szerbiában élő nemzeti kisebbségek személyi elvű (perszonális) kisebbségi autonómiájának a szervei, amelyek költségvetési eszközökből és adományokból működnek. Egy-egy nemzeti tanács a nyelvhasználat, az oktatás, a tájékoztatás és a kultúra kérdéseiben képviseli nemzeti közösségét, részt vesz a döntéshozatali eljárásokban, bizonyos kérdésekben döntéshozatali jogkörrel rendelkezik, valamint intézményeket alapíthat. A felsorolt területeket érintő döntések meghozatala előtt a köztársasági, a tartományi és az önkormányzati szervek kötelesek kikérni az érintett nemzeti tanács véleményét. Egyébként az állam az egyes kisebbségek nemzeti tanácsainak igényeit szem előtt tartva azokra közhatalmi jogosítványokat ruházhat át megfelelő pénzeszközök biztosításával. A Magyar Nemzeti Tanács hatáskörébe például beletartozik minden olyan kérdés, amely az itt élő magyarság előretörését segítheti, a fiatalokat pedig az itthon maradásra biztatja. Ezen az úton legfontosabb segítőnk és támaszunk az anyaország. A Magyar Nemzeti Tanács négy tájékoztatási eszköz esetében gyakorol alapítói (a Magyar Szó című napilap és a Hét Nap című hetilap), illetve társalapítói (a Pannon Rádió és Televízió, valamint a Mozaik Televízió) jogokat. A Magyar Nemzeti Tanács egyik legjelentősebb hatásköre, hogy a számára fontos intézmények esetében a törvénnyel összhangban alapítóvá, társalapítóvá válhat az oktatás, a kultúra és a tájékoztatás területén, illetve az oktatás és a kultúra területén azokat kiemelt jelentőségűekké nyilváníthatja. Az MNT az oktatás területén 38 intézményt nyilvánított kiemelt jelentőségűvé, míg a társalapítás alatt lévő intézmények száma 21, a kultúra területén a kiemelt jelentőségű intézmények száma szintén 38, a társalapítói jogokat 6 intézmény esetében vette át. Társalapításában működik a tartományi jelentőségű Forum Könyvkiadó Intézet és Vajdasági Magyar Művelődési Intézet is. A Magyar Nemzeti Tanács munkájában a stratégiai tervezés, a fejlesztési stratégiák elkészítése és végrehajtása az egyik legfontosabb feladat.

 Az oktatással kapcsolatban mi az MNT és a Nemzeti Tanácsok Koordinációs Testületének véleménye? Megmenthetők-e a kis létszámú kisebbségi iskolák?

 –Mindegyik nemzeti tanács egyetért abba, hogy az iskolai hálózatok ésszerűsítése nagyon sok veszélyt jelent különösen a kisebbségi oktatásra nézve. Hiszen az oktatás ésszerűsítését és fenntarthatóságát kisebbségi iskolákban csakis a pozitív diszkrimináció elve alapján lehet megvalósítani. Egy-egy kisebbségi közösségben egy-egy iskolai osztály összevonása vagy megszűnése, egy-egy intézmény munkájának ellehetetlenítése, bezárása, elvesztése olyan emberjogi kérdéseket is érintenek már, amelyek egy-egy kisebbségi közösség mindennapi életére nézve, korábbi emberi, közösségi és kisebbségi jogaihoz viszonyítva visszalépést, visszafejlődést, hátrányt jelentenek, és amelyekre szükséges felhívni az Európai Unió illetékeseinek a figyelmét is. Ha valami, akkor leginkább az adhat derűlátásra okot, hogy tavaly az oktatás területén olyan új kezdeményezések is létrejöttek, amelyek jóval szerencsésebb körülmények között is elképzelhetetlenek lettek volna: a szerémségi Maradékon 37 év szünet után sikerült elérni egy összevont magyar tannyelvű tagozat megnyitását így biztosítva az 500 magyar lelket számláló falu magyar nyelvű oktatásának újraindítását, a közép-bácskai Verbászon pedig magyar óvodai csoport nyílt.

 Mit értek el a délvidéki magyar szakképzés korszerűsítése területén?

 –Annak köszönhetően, hogy a Magyar Nemzeti Tanács is bekapcsolódhatott a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának 2015 a külhoni magyar szakképzés éve elnevezésű tematikus programjába, hogy az idei évben folytathattuk a vajdasági magyar szakképzési fejlesztéseket, és hogy a programban részt vett a Pallas Athéné Domus Concordiae Alapítvány is, 2016 júliusáig húsz korszerű, a szakképzést megújító tanműhely, tangazdaság és tankonyha, valamint szaktanterem és laboratórium jött létre a magyar oktatás szempontjából legjelentősebb szakiskoláinkban: Adán, Csókán, Magyarkanizsán, Nagybecskereken, Óbecsén, Szabadkán, Topolyán, Törökkanizsán, Újvidéken, Zentán és Zomborban. A tavalyi és az idei évi fejlesztések után a vajdasági magyar középfokú szakoktatás 26 intézménye közül mindegyik részesül valamilyen, összesen 137 000 000 forintösszegű fejlesztési támogatásban. Ezáltal a magyar nyelven is oktató teljes középfokú iskolahálózat 37 intézményének 70%-ában jelentős oktatásfejlesztési támogatás valósul meg.

 A magyar nyelvű gyógy- és fejlesztőpedagógia területén is áttörés történt?

 –2015 utolsó hónapjaiban kezdődtek el nálunk is a felmérések fejlesztőpedagógusok irányításával, majd pedig a Pető András Főiskola szakembereinek közreműködésével folytatódtak, hogy a Vajdaságban is könnyen elérhetővé váljon egy olyan világhírű módszer, amelyért nagyon sok család a világ másik oldaláról is hajlandó Magyarországra utazni, hogy gyerekének vagy esetleg saját magának a fejlesztésére, rehabilitációjára felhasználja.

Milyen programokat dolgoz ki az MNT az itthon maradás, a szülőföldünkön való tanulás serkentése, a versenyképes magyar értelmiségi réteg kinevelése érdekében?

 –Ezeknek a céloknak az elérésében a Magyar Nemzeti Tanács a hangsúlyt a tartalmi fejlesztésekre és az innovációra helyezi úgy, ahogyan azt a Magyar Összefogás programja körvonalazta. Ennek középpontjában a délvidéki magyar közösségek által megfogalmazott igények állnak: legyen az egy település magyar nevének hivatalossá tétele (például Tiszakálmánfalva esetében); az oktatásfejlesztés időszerű kérdéseinek újragondolása (a kis létszámú magyar osztályok megnyitása, a szerémségi magyar oktatás újraindítása Maradékon, a pedagógusok szakmai megbecsülése, akkreditált képzése és a velük való párbeszéd felélénkítése, a magyar nyelvű gyógy- és fejlesztőpedagógia alapjainak lerakása, a vajdasági magyar szakképzés látványos fejlesztése, az ösztöndíjprogram megújítása, a magyar nyelvű felsőoktatási fejlesztések újragondolása az Európa Kollégium megnyitásával és a felsőoktatási szakkollégiumi rendszer létrehozásával stb.); a diáksegélyezés eredeti szerepének felértékelése; az oktatást és a kultúrát egyaránt erősítő pályázatok meghirdetése; épített és szellemi örökségünk védelme és felújítása (például csak Szabadkán a Szentháromság-szobor felújítása és eredeti helyére való visszaállítása, a Szent Teréz-székesegyház, a Szabadkai Zsinagóga és a Városi Könyvtár megújítása); a Szabadkai Rádió magyar műsorának megőrzése, a vajdasági magyar médiaház eszmei tervének elkészítése; a konzultatív testültek létrehozása és tagjainak párbeszéde; a megújuló civilközpontok működtetése; a szerb–magyar középszótár kiadása; a Vajdasági Nagycsaládos Egyesületek Szövetségének közreműködésével a népesedési akcióterv felülvizsgálata; a magyar nemzeti tanácsok koordinációjában és a kisebbségi akcióterv kidolgozásában való tevékeny részvétel. Az elmúlt másfél év nemzeti tanácsi munkája – mint korábban is – a magyar kormány és Magyarország támogatása és segítsége nélkül nem valósulhatott volna meg. Ezt erősítette és ösztönözte a délvidéki magyarság mindenkori elkötelezettsége, elszántsága és közösségmegtartó erőfeszítése, amelynek egyik meghatározó és legfontosabb letéteményese az elmúlt időszakban is a Magyar Nemzeti Tanács volt.

 Azt veszem észre, hogy megosztott a délvidéki magyarság. Ahogy felállt az ön által vezetett grémium, azonnal megtámadták egyesek annak vezetését. Úgy veszem észre, a támadások nem értek véget. Mi áll a háttérben? Pénz? Irigység?

 –Több mint másfél év tapasztalata sok mindent elárul. Ebben az összetett gazdasági-társadalmi környezetben egészen máshonnan kellett elindulnunk, mint akár néhány évvel ezelőtt is. És egészen mások a kitörési pontok is, mint akár hat évvel ezelőtt voltak. Ennek ellenére nem lehetett akkora eltérés sem a célok, sem pedig a stratégiai elképzelések között, mint amekkora törésvonal alakult ki a Magyar Nemzeti Tanács egykori és jelenlegi döntéshozói között. Ma már egészen nyilvánvaló számomra, hogy a háttérben egészen más mozgatóerők húzódhatnak meg. Az, ami viszont evidencia számomra, hogy a Magyar Összefogás programjában meghirdetett célokat mindenképp meg kell valósítani. Ezeket az elképzeléseket egyébként azok is végig képviselték a kampányban, akik most elégedetlenek az új összetételű tanács minden egyes lépésével, de leginkább a saját pozíciójukkal. Ha van szomorú tapasztalata ennek a másfél évnek, az számomra mindenképpen egyfajta csalódás: azok az emberek, akik magukat a közösségért cselekvő szakembernek tartották, abban a pillanatban, hogy kiderült, nem maradnak meghatározó pozíciót betöltő személyek a Magyar Nemzeti Tanácsban, ellenségként kezdtek viselkedni, ami a mai napig tart. Ugyanakkor az elmúlt időszak döntései, és az abból eredő ellentétek elemzése arról is meggyőzött, hogy az ember sosem érezheti úgy, hogy tévedhetetlen, de ha a magyar közösségek által megfogalmazott igények teljesítését tartja mindig szem előtt, akkor a legkevésbé tévedhet. Mi pedig így próbáltunk és tudtunk is cselekedni.

Medveczky Attila