vissza a főoldalra

 2016.08.12. 

Megfélemlítési akció

Romániában még adományozni is tilos

Azt hirdetik, hogy a román állam demokratikus, minden jogot megadnak a kisebbségeknek, ami hazugság – szögezte le Kulcsár Terza József, a Magyar Polgári Párt Kovászna megyei elnöke, aki szerint kormány tagjai csak bábuk, mint a sakktáblán a gyalogok, és igazából a titkosszolgálat vezeti Romániát.

 Legutóbb tavasszal beszélgettünk, mikor a Kovászna megyei tanács határozatban foglalta be az önkormányzat hivatalos leltárába az ön adományát, a székely zászlót. Már akkor azonnal reagált Sebastian Cucu prefektus, aki kifejtette: „törvénytelen egy hivatalosan el nem ismert lobogó kitűzése az ülésteremben vagy a közintézmények homlokzatán.” Azóta pert indított ön ellen a prefektus. Cucu a 2001/1157-es jogszabályra hivatkozik.  Tehát létezik olyan romániai törvény, ami világosan kimondja, hogy milyen zászlókat szabad kitűzni egy ülésteremben?

 –Az a jogszabály, amire a prefektus hivatkozik, előírja, hogy mely zászlók legyenek jelen egy tanácsteremben, a polgármesteri hivatalok homlokzatán, intézményeken. Ezek a román és az uniós zászlók. Viszont egyetlen egy jogszabályban nem szerepel, hogy a székely zászlót nem lehet kitűzni. A prefektus vagy direkt, vagy tévesen értelmezi ezt a törvényt. Ugyanolyan akcióról, téves értelmezésről van szó, mint annak idején a himnuszperben. A törvény előírja, hogy mikor szükséges elénekelni a román himnuszt, de azt már nem, hogy a magyar himnuszt tilos. A prefektusé nem más, mint egy rosszindulatú kereset, perelés. Abban is biztos vagyok, hogy a prefektus nem önszántából perel, hanem felső, bukaresti nyomásra. A román hatalom mindent megtesz az erdélyi, székelyföldi magyar letiprása érdekében.

 Kire gondol, amikor román hatalomról beszél? Miniszterelnökre, miniszterekre?

 –A jelenlegi kormány tagjai csak bábuk, mint a sakktáblán a gyalogok. A román titkosszolgálat vezeti Romániát, és annak vezetői utasítják a prefektusokat, hogy ne engedjék meg a magyaroknak nemzeti jelképeik használatát.

 A titkosszolgálat hatalma azt jelenti, hogy bár papíron demokrácia van, szabad választások, de csak kissé lett jobb a rendszer, mint a Ceausescu-érában?

 –Lehet, hogy sokakat meglep, amit mondok, de azt látom, hogy bizonyos tekintetben még rosszabb a helyzet. Akkor tudtuk, hogy kommunizmus van, és azt is, hogyha a diktátor ellen akár egy rossz szót is szólunk, akkor keményen megbüntetnek. Most viszont hamis demokráciában élünk. Azt hirdetik, hogy a román állam demokratikus, minden jogot megadnak a kisebbségeknek, ami hazugság. Nyugat felé azt közlik, hogy az ország virágzik, nincs semmi probléma, közben lábbal tiporják a magyarok jogait. További abszurd és felháborító dolog, hogy a prefektus a keresetében amellett, hogy kéri a zászló eltávolítását, azt is követeli, hogy semmisítse meg a törvényszék azt az adományozási szerződést, amelyik a megyei tanács és jómagam közt létre. Romániában tehát még adományozni is tilos? Az adományozási szerződéshez a prefektusnak semmi köze. A rendőrség, vagy az ügyészség esetleg tudna ebben az ügyben ellenem vádat indítani, de a prefektus egy kívülálló személy.

 Ha teszem föl Bukovinában tűzi ki valaki a térség zászlaját, az senkit sem zavar?

 –Senkit sem, sőt Bukovinában katonai segédlettel, prefektusok, lelkészek és közméltóságok közösen húzták fel a térség zászlóját. Ez jól példázza a kettős mércét. Tehát alkotmánysértésről is beszélhetünk. Ugyanis a román alkotmány kimondja, hogy nem lehet megkülönböztetni az állampolgárokat. Ha a Bukovinában élőknek szabad zászlót avatni, akkor a székelyeknek miért nem? Ez több mint felháborító.

 Valóban felháborító, de mit tudnak tenni?

 –Kőkeményen fel kell lépnünk nemzetközi szinten, és tájékoztatni a Nyugatot a jogsérelmekről.

 Önt tehát a prefektus beperelte. Pénzbüntetésre?

 –Nem, hanem a szerződés beszüntetésére. Bírságot sem kérnek tőlem. Ha törvénytelenséget követtem volna el, akkor biztos megjelöltek volna egy összeget. Ez is jól mutatja, hogy valóban nincs olyan törvény, amire jogosan hivatkozhatna a prefektus. Az egész nem más, mint egy alattomos megfélemlítési akció. Úgy gondolják, ha engem meghurcolnak, akkor mások sem merik a székely zászlót kitenni a közintézményekre. Aki ismer, tudja, jogot végeztem, ezért viszontkeresetet nyújtottam be a bíróságon. Remélem, érvényesíteni tudjuk igazunkat, ahogyan a himnuszperben is sikerült.

 Milyen gyorsan őrölnek a román államon belül az igazságszolgáltatás malmai?

 –Elég lassan. Nincs is még kitűzve a tárgyalás időpontja. A román bírák pedig csak húzzák az időt. Mi viszont azt szorgalmazzuk, hogy minél hamarébb hozzák meg a jogerős ítéletet, és vessenek véget az antidemokratikus akcióknak. Nagyon fontos, hogy ebben a kérdésben, mert nem csak rólam van szó, hiszen számos jogsértés érte a magyarokat, összefogjanak az erdélyi magyar pártok, az egyházak, és civil szervezetek, és külföldön hallassák a hangjukat. Közösen ki kell dolgozni egy ütemtervet, és meg kell védeni, ami jár nekünk, s ami a miénk.

 Az unió intézményeit érdekli egyáltalán az, ha az erdélyi magyarokat jogsérelem éri?

 –Ha nem szólalunk fel az EU intézményeiben, akkor nem is tudnak róla. Azt is felvetettem RMDSZ-es barátaimnak, hogy milyen nagy hibát követtek el, amiért 26 évig nem beszéltek Bukarestben ezekről a jogsérelmekről. Ha látja a román hatalom, hogy mi magyarok összefogunk, és közösen fellépünk, talán megfontolja az ellenünk irányuló támadásokat, mert elfogadhatatlan, hogy egy európai uniós országban egy népcsoport nem használhatja a zászlaját, és azt még adományozni is tilos. Az pedig egyértelmű, hogy amíg a törvényszék ki nem mondja a határozatát, addig a tanácsteremben marad a zászló. S ha úgy döntenek, hogy a zászlót el kell távolítani, akkor keményen fellépünk a nemzetközi fórumokon. Nem hagyjuk, hogy a székely zászlót elvegyék tőlünk, mert ha beletörődünk az ilyen ítéletbe, akkor a következő lépés az lesz, hogy még egymás között sem beszélhetünk magyarul.

Medveczky Attila