vissza a főoldalra

 2016.08.12. 

Olyan színház, mint a szerelem

A játék a boldogság gyermekkora

Faggyas Alexandra színésznő Budapesten született. Öt esztendős korától három éven át Békés Itala Gondolatiskolájának a növendéke volt. Az általános iskolát Budaörsön egy drámatagozatos osztályban kezdte. Földesi Judit keresett a lemezéhez gyerekeket. A hat gyerek egyike ő lett. A lemezt Judit és a zenemanók címmel jelentették meg. A lemez után az akkor újrainduló Lakner Bácsi Gyermekszínházához került, ahol hét évet töltött el. Musical -válogatásokkal jótékonysági rendezvényeken vettek részt. Lakner Bácsi Gyermekszínháza és a Petőfi Musical Stúdió közreműködésével Somogyi Szilárd színre vitte a Valahol Európában című musicalt. A Petőfi Musical Stúdió egy általános iskola keretein belül működött, ezért iskolát váltott, és a Lakner Bácsi Gyermekszínháza mellett a Stúdió növendéke is lett. Lakner Bácsi Gyermekszínháza színpadra vitte Szabó Magda Mi szemüvegesek regényéből készült suli musicalt, ahol Hajagos Ágit, a gonosz ikerpár egyikét alakította. A bemutató a Városmajorban volt, majd a fővároshoz közeli települések művelődési házaiban játszották nagy sikerrel. A Musical Stúdió is egy Szabó Magda Álarcosbál musicalével készült, melyet Somogyi Szilárd rendezett. Ebben egyik mellékszereplőt alakította. Ezt a darabot nagy részben a Fővárosi Művelődési Házban adták elő. A Musical Stúdió minden évben a Fővárosi Művelődési Házban három gálaműsort tartott, ahol musicalválogatást adtak elő. Első időben táncosként, majd szóló énekesként is fellépett. 2006-ban tagja lett a Tűzmadarak Stúdiónak, ahol a színészmesterségen kívül ének és mozgásóránk, valamint beszédtechnika órájuk is volt. 2008-ban a Három testőr című musicalben kapott mellékszerepet. 2007-ben felvételt nyert a Weöres Sándor Gimnázium drámatagozatos osztályába. 2011-ben érettségizett. 2008-ban a Sziget Színház Stúdiója felvételt hirdetett, aminek tagja lett. A dzsungel könyvében játszott különböző szerepeket. Ezzel a darabbal két évig járták az országot. Felvették a Békéscsabai Jókai Színház Stúdiójába, ahol Merő Béla lett az osztályfőnöke. A második félévben szerepeltek a Bolha a fülben című darabban. 2013 nyarán szerepelt az István a király című rockopera jubileumi előadásban. 2014-ben végzett a Gór Nagy Mária Színitanodában. 2014 októbere óta a Turay Ida Színházban játszik, ahol szerepel A Mikulás manói, az Aladdin, a Hamupipőke, a Párizsi éjszakák, a Holle anyó, a Négy évszak, az Imádok férjez menni!,  és a Hello, Dolly! darabokban.

 Leestem az asztalról, és azóta szerepelek

 Aki gyermekszínházban tanult, sokkal könnyebben játszik gyermekeknek szóló darabokban?

 –Sokkal jobban szeretek gyermekeknek játszani, mert a kicsik azonnal jelzik, ha valami tetszik nekik, vagy az adott jelenetet unalmasnak találják. Amikor az óriásbékát alakítottam a Holle anyóban, és a színpadon azon morfondírozom, hogy szép vagyok, vagy csúf, akkor a gyerekek felkiabáltak: „ de igenis, nagyon szép vagy!” Máskor meg ezt: „ronda vagy!” Tehát létezik a visszaigazolás. Úgy érzem, nehezebb gyerekeknek játszani. Nem kerülöm meg a kérdésre a választ: könnyebbséget jelent, hogy gyermekszínházban is tanultam. Még gyereknek tartom magam, és mikor játszom egy gyermekelőadásban, akkor arra koncentrálok, mi érdekelheti a gyermeket, hogyan tudom számára érdekessé tenni alakításomat. Ha a Hello, Dolly!-ban éneklek és táncolok, az mindenféleképpen gyönyörködtet, de a gyermekdarabok nem feltétlenül a gyönyörködtetésről szólnak. Vannak bennük szép és groteszk elemek, ezért jobban el kell különíteni a karaktereket.

 Közvetve lehet nevelni a gyerekdarabokkal?

 –A Turay Ida Színház úgy választja ki a gyerekeknek szóló darabokat, hogy a kicsinyeket neveljék általuk. Természetesen lényeges, hogy a korosztályokat is megkülönböztessük. Az óvodások felé azt közvetítjük, mi a jó, a rossz, mit szabad tenni az életben, és a darabokban a jó elnyeri méltó jutalmát, a gonosz pedig a büntetését, és azt is bemutatjuk, hogy az emberek képesek megjavulni, megváltozni.

 Említette, hogy még gyermeknek tartja magát. Ha magát a játékot nézzük, akkor szükséges, hogy a színész megmaradjon gyermeknek? Hiszen a kicsik is sokszor szuperhőst, királyt játszanak.

 –Szerintem elengedhetetlen, hogy bizonyos szintig gyerek maradjon a színész, mert akkor rá tud csodálkozni a játékra, és bele tudja élni magát a szerepeibe. Így tudja a színen továbbvinni a történetet. A gyermek nagyon fogékony és nagyon sok mindent egyből megért, még ha nem is hisszük el róla. Ez a gyermekiség meg kell, hogy maradjon. Idővel a színész megkomolyodik, és az évek multával olyan szerepeket kap, amikben inkább a drámaiságot kell megmutatni, mint a játékosságot, de ez a kettő nem létezhet egymás nélkül.

 Már öt évesen Békés Itala Gondolatiskolájába járt. Ilyen korán elhatározta, hogy színésznő lesz, vagy szülei döntöttek így?

 –Apukám mesélte: két éves lehettem, amikor táncoltam az asztalon, s annyira belelendültem, hogy leestem róla, akkor már érezni lehetett, hogy ez a lány szeret szerepelni. S ez így igaz; az összes óvodai műsorban énekeltem, versikéket mondtam. Szerencsére szüleim nagyon korán észrevették, hogy a szereplés számomra mennyire fontos, és ezzel szeretnék foglalkozni. Azóta is folyamatosan támogatnak ebben.

 Annak tudatában, hogy csökkent a színészi munka társadalmi megbecsültsége, anyagi stabilitása?

 –Természetesen féltettek, hátha nem tudok megélni a színészetből. Megpróbálták elérni, hogy legyen egy biztos foglalkozásom, ami mellett kiélhetem színi vágyaimat. De mégsem követelték tőlem, hogy más iskolába járjak, és más szakmát tanuljak ki.

 Egy óvodáskorú gyermeknek ez nem jelentett plusz terhet, hogy egy gondolatiskolába jár?

 –Nem, mert péntekenként délután voltak a foglalkozások. Az ének -és a táncóra mellett szituációs gyakorlatok alkották az iskola fő profilját. Több mondókát tanultunk. A záróvizsgán az előre begyakorolt improvizációkat adtuk elő. Mind a gondolatiskola, mind a Lakner Bácsi Gyermekszínháza és a különböző stúdiók a gyermek lélek felszabadulására, „kinyitására” és az óvodások, általános iskolások játékos formában színi tanítására alkalmas intézmények. A mozgás, a zene, a tánc, a játék, valamint kitűnő mesterek segítségével a test és a lélek, azaz a teljes ember kiművelésére törekednek. Mindez nem terhet, hanem kikapcsolódást jelentett számomra. Ráadásul le is kötik az energiákat. Tehát nem volt ez probléma számomra, bármikor mondhattam volna, hogy ehhez nincs kedvem, inkább sportolok.

 Ha már a sportot említette, fontos a színészethez az állóképesség is?

 –Nagyon lényeges. Tanáraim többször mondták, hogy állóképesség hiányában képtelenség egy három órás nagykoncerten fellépni. A táncolás is megköveteli az erőnlétet. Bevallom, nyáron nem igazán sportolok, de évad közben rendszeresen.

 Akinek nem megalázó nyaranta pubban dolgozni

 Tehát a nyár a pihenésé?

 –Nem teljesen, mert mivel nincs színházi kötöttségem, és meg kell élni valamiből, ezért más munkákat vállalok. Reggel nyolctól este tízig egy pubban dolgozom.

 Nem megalázó, hogy egy színésznő nyáron felszolgálja az italokat?

 –Abszolút nem! Miért lenne degradáló, ha egy színész szabad idejében felszolgál, vagy esküvőkön masnikat kötöz, vagy egy fesztiválon segít előkészíteni egy játékot? Nyáron egyik kedves barátomnak szalagerdőt készítettem egyik fesztiválra. Kellenek ezek a munkák, mert ha csak a színészettel foglalkoznék, az túl monoton volna.

 A „különmunka” közben szokta figyelni egy-egy ember gesztusát, megnyilvánulását, amit el lehet raktározni „magunkba”, és később színészként felhasználni?

 –Ez a szép ebben a munkában. Különböző habitusú emberek térnek be egy sörözőbe, és látszik rajtuk, hogy kedvesek, de mégsem azok, mogorvák, de mégsem azok, hanem álarcokat viselnek. Mindenkinek megvan a saját története, amit fel lehet használni a színházban.

 Visszatérve a gondolatiskolára, az ott tanultakat tudta kamatoztatni később a kőszínházban?

 –A balett-alapokat mindenféleképpen. A mondókákat már nem, majd ha lesz gyermekem, akkor neki tudom azokat átadni.

 Ezután jött a Lakner Bácsi Gyermekszínháza?

 –Nem rögtön, hanem még előtte elkészült a Judit és a zenemanók lemez. Akkor kipróbálhattam, hogy milyen hangstúdióban felénekelni, felmondani a rám osztott részeket. Nagyon szerettem ezt a stúdiómunkát. Földesi Judit hat gyereket keresett készülő lemezéhez. Szerepeltünk a Dáridóban is. A tévés szereplésekre reggeltől estig kellett felkészülni, ami igen kemény munka volt. Azt mondták, hogy nem megy az iskola rovására, de mégis anyukám elég sokszor írt helyettem a leckét. Sajnos időközben lesértültem, és a másik kettő cd-n már nem voltam rajta. Hiszen a tévés lemezbemutatókon cigánykerekezni is kellett, és az nem megy begipszelt kézzel. A plázákban karácsonykor mindig lejátsszák az egyik dalt a cd-ről, aminek nagyon örülök.

 Elég korán a musicalek felé vitte az útja. Kislány korától képezte a hangját?

 –A már említett iskolákban, stúdiókban énekóra is volt a tánc és a mozgás mellett.

 Énekes színészek jobban boldogulnak ezen a pályán, mint a csak prózaiak?

 –A magyar színjátszás eléggé eltolódott a zene felé. Alig van olyan darab, amiben nem lenne zene. A történelmi drámákból is musiceleket írnak. A prózai részt pedig méltatlanul elhanyagolják. A legtöbb ember szórakozni jár a színházba, és ezért fejlődött olyan gyorsan a színpadtechnika és egyre meghatározóbbakká váltak a látványelemek. Ebben a médiának is nagy szerepe van, hiszen már sokkal kevesebb dolgon lepődnek meg az emberek, ezért sok színház a minél érdekesebb látványelemek felsorakoztatására törekszik.

 Ez nem vezet a katarzis kiiktatásához?

 –Katarzis nélkül nincs színház, ezt a szakma megköveteli.

 A szakmát viszont nem a Színház és Filmművészeti Egyetemen sajátította el. Nem is próbálkozott oda felvételizni?

 –Kétszer is. Először azt mondták, túl fiatal vagyok és képzetlen. Ezt azért nem értettem, mert azért jelentkezik valaki egy egyetemre, hogy képzett legyen. Majd azt közölték, hogy beszédhibás vagyok és kövér.

 Biztos rossz szemüveg volt rajtuk…

 –Képzelheti, mennyire kellemetlen volt ezt hallanom. Azt veszem észre, hogy a színművészeti egyetemekre teljesen friss és formálható embereket keresnek, akiket irányítottan lehet tanítani. Viszont vannak olyan személyiségek, akik már egy meglévő tartalommal, gondolatisággal érkeznek a felvételire. Eléggé elkeseredtem, hogy nem vettek fel sem a pesti, sem a kaposvári színművészetire, így stewardessnek jelentkeztem, és fel is vettek a képzőbe. Anyukám megtalálta az interneten, hogy Békéscsabán is képeznek színészeket, de valahogy nem volt hozzá kedvem. Végül is felhívtam a megadott telefonszámot, és éppen az akkori igazgató, Fekete Péter vette fel a telefont. Néhány percet beszélgettünk, majd rögtön úgy döntöttem, lemegyek felvételizni. Egy évig jártam a Békéscsabai Jókai Színház Stúdiójába, ahol nagyon sokat tanultam. Annyira, hogy az ott elsajátított ismeretek megalapozták a színitanoda első két évét. Mire kőszínházba kerültem azt is megtanultam, hogy ehhez a szakmához nélkülözhetetlen a kitartás, a tisztelet, alázat és a színház iránti szerelem.

 Mit értsünk alázat alatt?

 –A színház Thália temploma. A színész pedig saját magát áldozza fel az oltáron. Ezt pedig nem lehet alázat nélkül megtenni.

 Hogyhogy nem a békéscsabai színház művésze lett?

 –A színházak melletti stúdiók kinevelik a maguk számára a művészeket, de nálunk ez nem történt meg, mert az első év után felbomlott az osztályunk, és a hét hallgatóból két lány maradt. Két nőre pedig alig írtak darabot. Ezért tovább kellett lépnem. Székesfehérváron a Színház és Film Intézet felvételt hirdetett, ahol azt állították, hogy színész1-képzést lehet kapni két év alatt. Csak fél évet töltöttem ott, mert nem tudtam fizetni a tandíjat, ezért elküldtek az iskolából. De nem csak ez volt az ok, hanem mert, egy próbán nem jelentettem meg. Előző nap nem szerepelt a nevem a próbatáblán, így felutaztam Pestre, és mikor másnap visszamentem Fehérvárra, akkor kiderült, hogy a 11-es próbán ott kellett volna lennem. Elnézést kértem, de hiába, három napra rá megkaptam a felmondó levelemet. Ezután jelentkeztem a Gór Nagy Mária Színitanodába.

 Nem nézik le a szakmán belül azokat, akik nem végezték el a Színművészetit?

 –Egyesek nem kedvelik a különböző stúdiókban végzettek, de a Turay Ida Színházban nem az egyetemi végzettséget nézik, hanem a tehetséget, a rátermettséget, a színpad iránti alázatot. A Turayban elég sok művész végzett színitanodában, így egyáltalán nem éreztették velem, hogy nincs egyetemi diplomám, hanem színész2-es képesítésem. Tehát nem színművész vagyok, hanem színész.

 Már nem is szeretne felvételizni a Színművészetire?

 –Nem, mert az plusz öt évet jelent, és mire elvégezném, akkor abba a korba lépnék, mikor a kislány szerepeket nem biztos, hogy rám osztanák. Az idősebb szerepekre pedig fiatal lennék.

 Az a tény, hogy öt éves korától szerepelt különböző darabokban azt jelenti, hogy már nem küzd lámpalázzal?

 –Dehogynem! Nagyon sokszor volt lámpalázam, és néha manapság is előfordul. Vannak, akik félnek tőle, de ezt az érzést nagyon szeretem. A félelmet is le lehet küzdeni, ha a színpadra lépés előtt gyorsan átismételjük a szöveget, és ahogy a közönség elő kerülünk, rögtön játsszunk. Ha elmúlik a lámpaláz, ami egy fontos vivőerő, és mellette felfokozott érzéssel tölt el, akkor rutinszerűvé válhat a színész munkája. Én pedig arra törekszem, hogy minden egyes fellépésem jobb legyen.

 De vajon ki látja, hogy valóban jól alakít?

 –A néző. Nagyon fontos a közönség visszaigazolása. Ha humoros résznél nevetnek, vagy ha a szomorú jeleneteknél előveszik a papír zsebkendőt, akkor siketült elérni a kívánt hatást. Természetesen szintén nagyon lényeges visszaigazolás a nyíltszíni taps.

 Voltak példaképei a pályán?

 –Minden egyes stúdióban, iskolában volt olyan mester, tanár, akire felnéztem, de nem utánoztam egyiket sem. Oszvald Marikát, Vágó Zsuzsit, Bálint Ádámot nagyon kedvelem. Példaképeim voltak: Zenthe Ferenc, a Latabárok, és még sorolhatnám. A nagyokra mindig is felnéztem. Jelenleg Somfai Éva színművésznő számomra az etalon, aki egy igazi tünemény.

 Ha kell, súgok, betanítok egy beugrót, és kávét is főzök a kollégáknak

 Álomszerepek?

 –Minden szerepem álomszerep. Két darabban játszanék nagyon szívesen: a Rent musicalben és a Közelebb című film színházi adaptációjában. Mindkét mű nagyon kemény üzenetet hordoz, és érzelemgazdagsággal telített. Nem csak a színpadi létet szeretem, hanem a háttérmunkákat is. Így a díszletezést, a kellékek gyártását, a hangosítást, világosítást. Détár Enikő mondta rólam, hogy igazi színházi ember vagyok, mert ha kell, súgok, betanítok egy beugrót, és kávét is főzök a kollégáknak. A lényeg, hogy a színház közelében legyek.

 A próbafolyamatok alkalmával született egyéni ötleteit meg tudja beszélni a rendezővel?

 –Szerencsés helyzetben vagyunk, mert a Turayban az alakításhoz kapcsolódó ötleteket mindenkivel meg lehet beszélni, mindegyik rendező fogékony azokra az új megoldásokra, amik még beleférnek a koncepcióba. Hiszen mindenkinek az érdeke, hogy közösen tartalmasat és jót alkossunk.

 Jelentkezett a Turay Ida Színházhoz, vagy meghívták a társulathoz?

 –Meghívásos válogatásra hívtak meg, mert apukám elküldte oda az önéletrajzomat, bár fiúkat kerestek. Nagyon családias, jó hangulatú volt a válogatás. Be akartam kerülni a Turayba, és szerencsére, sikerült.

 Előtte látta a Turay produkcióit?  

–Röstellem, de nem is tudtam erről a színházról, pedig a József utcában üzemel a Gór Nagy Mária Színitanoda és a Kálvária téren a Turay Ida Színház. Így nem is kellett messzire mennem.

 Hamar megszokta a társulati létet?

 –Mivel ketten kerültünk be a válogatásból, ezért gyorsan kellett alkalmazkodni. Nem volt nehéz, mert ez a színház, olyan. mint egy nagy család. Segítőkészek a kollegák, és egy családba beilleszkedni egyszerűbb, mint egy munkahelyre.

 Jó dolog egy közösséghez tartozni?

 –Természetesen. Szükséges egy olyan színházi közösség, mely művészi gyökeret jelent, és a stabilitást biztosítja. A Turay az anyaszínházam, ahol számítanak rám, és mellette, ha éppen nem játszom ott, akkor elválhatok máshol is fellépéseket.  

Nem tart attól, hogy beskatulyázzák egy szerepkörbe, a gyermekdarabokba?

 –Ettől a most is félek, de bízom benne, hogy fokozatosan nagyobb és más jellegű szerepeket is kapok. Ezért is örülök, hogy rám osztották az Imádok férjez menni vígjáték Denisse – a főszereplő társalkodónőjének – szerepét. És ez már egy felnőtteknek szóló darab. Amikor a Turayba kerültem, egy éppen akkor távozó színésznő helyét kellett átvennem, s mivel ő főleg gyerekdarabokban szerepelt, így kerültem ebbe a körbe.

 A Turayban kikéri mások véleményét egyes alakításáról?

 –Boros Zoltán színész-rendező, Somfai Éva és Hűvösvölgyi Ildikó művésznők nagyon sokat segítenek. Adok az idősebb kollegák véleményére, beszélgetek velük a színpadi játékról.

 Szülei büszkék a lányukra?

 –Hogyne! De sokszor nem tudják összeegyeztetni, hogy mindegyik premieremen ott legyenek. Amikor Törökbálinton játszottunk, akkor anyukám az összes előadást megnézte. Apukám nem mindig, mert hatásomra bekerült a színházi körbe, különböző társulatoknál besegít. Ügyelőként, díszítőként, rendező-asszisztensként dolgozik. Ő nagyon gyönyörűen rajzolt, édesanyám pedig szépen varrt.

 Ma főleg azokat ismerik, akik a tévékben, filmekben szerepelnek, ez nem bántja?

 –Nem bánt, mert egyéni döntésem volt, hogy színházban szerepeljek. Persze el lehet menni filmes válogatásokra, de nekem a színház többet ad. Arra vágyom, hogy idővel jelentősebb, főbb szerepeket kapjak.

 Ehhez szükséges a lelki erő, a kitartás?

 –Természetesen, és a tanulás, sőt lényeges, hogy a magánéletben is legyen valaki mellettem, aki segít. Ebben az értelemben nagyon szerencsés helyzetben vagyok, mert párom mindenben támogat.

Medveczky Attila