|
2016.08.19.
Ki fog itt dolgozni?
A
Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) a nyár
folyamán kifejezte aggályait a kormány gazdasági terveivel
kapcsolatban. Amellett, hogy üdvözölték a gazdaság növekedését
és az ipar fellendítését célzó terveket, elmondták, hogy a
továbbiakhoz 250 ezer lelket számláló
új, szakképzett munkaerőre lesz szükség Európán kívülről;
mondván, ez itthon nem áll rendelkezésre. Egy felmérés
szerint a vállalatok negyede küzd azzal, hogy valamilyen pozícióba
nem találnak megfelelő vagy számukra megfizethető munkaerőt.
A képzett munkaerőhiány pedig már egyre inkább visszafogja a
növekedni képes cégeket. Tény, hogy egyelőre Magyarország társadalma
egyértelműen elöregedő félben van, és a fiatalok közül
igen sokan vállalnak külföldön munkát. Nem feltétlenül vándorolnak
ki, az észak-nyugati megyékből egyre nagyobb számban járnak
át Ausztriába, de még Szlovákiába is dolgozni. Amellett, hogy
az ország egyik legnagyobb kihívása az, hogy ezeket a
fiatalokat hazacsábítsa, és itthon biztosítson nekik munkát,
talán mégsem tartunk ott, hogy afrikai vagy közel-keleti munkások
százezreire lenne szükség. Bár a rendszerváltás óta nem
volt ilyen alacsonyan a munkanélküliség aránya, még mindig
igen sokan tengődnek otthon vagy az utcán. Azért járjuk körül
a kérdést - hiszen elég égető -, hogy mi szól a gyáriparosok
terve mellett, mi szól ellene, és hogyan viszonyul mindehhez
Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter. Leegyszerűsítve a kérdést,
mi áll érdekünkben: a pakisztáninak vagy a borsodi cigánynak
adjunk munkát az épülő gyárakban?
A
gyáriparosok a következőt javasolják rövid távon:
- Ahogy
Lengyelországban 1 millió ukrán dolgozik, úgy népességarányosan
nálunk 250 ezer új, szakképzett munkavállalóra lenne szükség
a kormányzati program megvalósításához
- emelni kell a reálbéreket
- a munkáltatói
terhek csökkentése a béremelés érdekében
- a közmunka
programban foglalkoztatottak egy részének átsegítése a
versenyszférába
- a belföldi
mobilitás élénkítése közlekedési és lakhatási támogatások,
juttatások növelése révén
- a költségvetési
szférában dolgozók részarányának csökkentése
- aktív munkaerő-piaci
eszközök között nagyobb arányban jelenjen meg a képzés
- a vállalati hatékonyság
és ezzel a munkaerő-kereslet csökkentése
A hírek szerint Varga Mihály több ponton támogatja az MGYOSZ elképzeléseit, úgy véli,
senkinek nem kell féltenie az állását majd az új vendégmunkásoktól,
mivel őket csak olyan helyre veszik fel, amiket nem tudtak eddig
feltölteni a magyarországi cégek. Az érkező munkaerőt
ugyanakkor el kell helyezni, ezért Varga szerint majd adókedvezményekkel
támogatják a cégek lakhatásra fordított kiadásait. A munkáltatók
például a munkásszállás kialakítására és fenntartására
fordított kiadásaikat kétszeresen vehetik figyelembe a társasági
adóalapjuk megállapítása során, emellett bevezetik az úgynevezett
mobilitási célú lakhatási adókedvezményt is. A minisztérium
emellett várja a cégek javaslatait is, és alkalomadtán majd
további segítségeket is ígérnek a témában.
A
gazdaság növelése szempontjából érthető, hogy a
nemzetgazdasági minisztérium nem áll el az ötlettől, látszólag
ez a leggyorsabb módja az ipar fejlesztésének. Csakhogy ez sem
olyan, mint a bevásárlás. Azért, mert kérek 250 ezer szakmunkást,
nem biztos, hogy kapok. De ha kapok, akkor is kérdés, hogy be
lehet-e egyből állítani dolgozni, nem kell-e betanítani. Az
meg már nem kérdés, hogy otthont kell nekik adni és el kell,
hogy sajátítsák a nyelvünket. Miért lenne olcsóbb egy
pakisztáni letelepítése, nyelvtanulása és betanítása, mint
egy borsodi cigánynak a szakképzése?
De
nemcsak cigányok élnek mélyszegénységben, munka nélkül. Bőven
van még kit alkalmazni Magyarországon. És ha figyelembe vesszük,
hogy Magyarországon tavaly a KSH adatai szerint 214 707-en
költöztek egyik településről a másikra, (ami csak 1082-vel több,
mint ahányan 1990-ben tették ezt), akkor azt is láthatjuk, hogy
kormányzati és munkáltatói segítséggel az országon belül
is meg lehetne oldani a kérdést. Lenne olyan réteg, akiben
megvan a hajlandóság, hogy a munka érdekében lakóhelyet változtasson.
Természetesen ez még nem elegendő, komoly pénzt és energiát kell
fektetni a felnőttképzésbe, vagyis a felnőtt munkanélkülieknek
munka mellett szakmát is kell adni a kezükbe. Az egyértelműen
sikeres közfoglalkoztatással párhuzamosan szükségszerű ennek
is az elindítása.
De
ha azt mondanánk, hogy nincs más út, csak az új munkaerő
betelepítése, akkor is miért Európán kívülről? Amikor Európában
is találni jó munkaerőt, ráadásul magyar gyökerekkel. Ha már
valakit be akarunk telepíteni, akkor csak a moldvai csángókra
tudnék gondolni, hiszen a Kárpát-medencén kívül élnek, most
még valamennyi magyar identitástudattal és azonos kultúrával.
Magyarságuk azonban a jelenlegi tendenciák szerint 20-30 éven
belül elvész, tehát az ő betelepítésüknek lenne alapja.
Persze
a gyáriparosok a csángónál vagy a cigánynál is szívesebben
alkalmaznák a pakisztánit, hiszen nekik még kevesebbet kellene
fizetniük, és alkalmazásukért adókedvezmények egész sorát
is felvennék. Pontos számításokat nem áll módunkban végezni,
de azért azt biztosan kijelenthetjük, hogy nem előnyösebb az
EU-n kívüli szakmunkások betelepítése, mint a hazai munkanélküliek
szakképesítése és elhelyezése. Nemzetpolitikailag pedig egyértelmű,
hogy melyik utat választhatjuk.
Csupán
annyiba gondoljunk bele, hogy tőlünk nyugatabbra idáig mennyire
volt sikeres a vendégmunkások beilleszkedése, és mit jelentene
a 250 ezer új munkavállaló néhány év múlva. Mert amint egy
kis pénzre tesznek szert a bevándorlók, következik a családegyesítés,
és ha átlagosan ez további három főt jelent, akkor pillanatok
alatt itt lesz 1 millió idegen. Akkor már nem biztos, hogy a
magyar ipar növekedéséről beszélhetünk.
Egy
részről „érthető”, hogy a gyáriparosok a mielőbbi profit
érdekében az Európán kívüli vendégmunkások betelepítését
választanák, de valójában sem gazdasági, sem nemzetpolitikai
érdekeket nem szolgál ez a Nyugaton elbukott trend.
Märle
Tamás
|
