vissza a főoldalra

 2016.08.19. 

Csorja Gergely: Az évszázad külpolitikai baklövése

Az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió nagy államai, köztük elsősorban Németország és Franciaország, felmérhetetlen hatású külpolitikai hibasorozatának lehetünk tanúi. Az elmúlt évszázadok történelméből számtalan alig érthető baklövést sorolhatnánk fel, melyeket nagyhatalmú államok vezetői követtek el. Ez a mostani hibasorozat feltehetőleg a nagyképűség, a szűklátókörűség, az ostobaság és a harácsolás különös egyvelegének mintapéldájaként vonul be a történelembe. Adott a Közel-Kelet legnagyobb katonai és egyik legnagyobb gazdasági erejű állama, Törökország. Törökország földrajzi helyzete meghatározó. Nem csak a három nagy civilizáció, a Nyugat, az Ortodox civilizáció – ma lényegében Oroszország – és az Iszlám civilizáció határán helyezkedik el, de ráadásul az Európát, Ázsiát és Afrikát összekötő szárazföldi folyosót teljesen uralja. Ha valaki Ázsiából vagy Afrikából Európába akar jutni, akkor az egyik legfontosabb útvonal Törökországon keresztül vezet.

Így az északra áramló több tízmillió gazdasági és nem gazdasági bevándorló, akiknek egyetlen célja Nyugat-Európa, legegyszerűbben Törökországon keresztül juthat Európába, és ennek megfelelően a legegyszerűbben itt ellenőrizhető és állítható meg az irdatlan tömeg.

Törökország és Oroszország között hagyományosan rossz a viszony. A két birodalom több háborút vívott egymás ellen. Ezért is tudta, amúgy helyesen, a NATO beszippantani Törökországot. Törökországnak hihetetlen geopolitikai jelentősége van a térségben. Ha ehhez hozzátesszük, hogy rendkívül jelentős hadiiparral és hadsereggel is rendelkezik, akkor biztosak lehetünk benne, hogy Törökország NATO tagsága, a törökök kiállása a Nyugat mellett, elsőszámú érdeke Európának.

Miután a törökök tavaly nyilvánvalóan szándékosan lelőtték az orosz légierő Szíriában harcoló gépét, nemhogy közeledésről nem lehetett beszélni, de a két hatalom között egy esetleges háború kitörése sem volt teljesen kizárható.

Ebben a helyzetben az amerikai külpolitika és az amerikai titkosszolgálatok részt vesznek egy Erdogan török elnök elleni puccs kirobbantásában. Nyilvánvaló, hogy az amerikai külügy – szokásos taktikáját követve – csak destabilizálni akarta Törökországot, mégpedig feltehetőleg azért, hogy a kurdokat megnyugtassa, és létrehozhasson egy meglehetősen kétes, de mindenképpen háborúkkal terhelt jövőjű kurd államot Irak észak-nyugati és Szíria keleti részén. Ha Törökországban stabil a hatalom, akkor a kurd remények az önálló államra szinte biztosan meghiúsulnak, hiszen Törökország a kurd politikai és katonai szervezetek többségét terroristának tartja. Igaz az önálló kurd állam esélye a destabilizált Törökország mellett is kérdéses.

Ehhez képest a kurd hadsereget, a pesmergát, Szaúd-Arábia segítségével amerikai pénzből fegyverzik fel. Ha az önálló kurd állam álma szertefoszlik, akkor a többszázezer felfegyverzett és nyugati katonai „tanácsadók” által kiképzett, de így végül becsapott kurd katona a következő nagy és rettegett terrorszervezetet hozhatja létre. Márpedig az amerikai külügy nem kezeli kiemelt célként a kurd állam létrehozását, csak amolyan kezdjük el a destabilizálást, majd meglátjuk mi lesz belőle akciókat hajtanak végre. Ezt mutatja a török puccs előkészítetlensége is.

Ezen közben Putyin hihetetlen jó politikai érzékkel elsőként biztosította Erdogant támogatásáról a puccsistákkal szemben. Tavaly novemberben, az orosz gép lelövésekor még a terroristák támogatójának nevezte Erdogant, most pedig támogatja. Micsoda ravasz birodalmi politika!

A Nyugat államai, elsősorban az Egyesült Államok, Franciaország és Németország, pedig fintorogva nézi, ahogy Erdogan leszámol belső ellenségeivel. Mivel a nyugat politikacsinálói évek óta ekézik Erdogant, a nyugati értelmiség évek óta kutyázza a török elnököt, majd az amerikaiak csendben beállnak egy puccskísérlet mögé, Erdogan érthetően keres a Nyugaton kívüli szövetségest. Putyin azonnal megérezte a lehetőséget, és az orosz gép lelövéséből adódó ellenérzéseit félretéve, Szentpéterváron fogadja Erdogant, és a legmelegebb hangon nyilatkoznak, lényegében szövetségesként válnak el egymástól. Erdogan még ott bejelenti, hogy gondolkodik az EU-val kötött megállapodás felbontásán, azaz lényegében meglebegtette, hogy 2 millió menekültet és bevándorlót szabadít Európára. 

Összefoglalva: az amerikai külügy, valamint francia és német politikusok kitartó munkával elérték, hogy a NATO-tag, jelentős hadsereggel rendelkező országot, mely egyedüliként képes felfogni az érkező menekültáradat jelentős részét, odalökjék Putyinnak. Sőt, megteremtették az alapot, hogy Törökország Európa ellen forduljon. Mindezt akkor, amikor az egyik legfontosabb tagállam, Nagy-Britannia kilép az Unióból, és az egész rendszer recseg-ropog.

Micsoda ostobaság, szűklátókörűség, inkompetencia kell ehhez?!

A beláthatatlan következményű fiaskóban, nekünk, magyaroknak annyi örömünk lehet, hogy a magyar külügy azonnal és profi módón reagált. Szijjártó Péter a puccs napján terrorista akciónak nyilvánította a török puccsot, és támogatásáról biztosította a török kormányt.

A magyar kormány tehát jó külpolitikát folytat. Ha ehhez egy ütőképes hadsereg, erős hadiipar is társulna, akkor az Orbán Viktor meghatározta politika nem csak európai jelentőségű előrelátásról tenne tanúbizonyságot, hanem Magyarország valóban Európa egyik kicsi, de erős állama lehetne, mely képes polgárai biztonságát garantálni a nyugati külpolitika ámokfutása mellett is.