|
 2016.08.19.
Szlovákia történetének leghosszabb három
perce
A Ladislav Bašternák
vállalkozó és Robert Kaliňák belügyminiszter személye körül
gyűrűző botrány már jó ideje húzódik. Két hónappal ezelőtt
kerültek felszínre azok a Jozef Rajtár képviselő asszisztensétől,
Filip Rybaničtól származó információk, amelyek különös
banki mozgásokat fedtek fel a Smer trónörökösének kikiáltott
Robert Kaliňák bankszámláján. A politikai nyomás és a nép
haragja ellenére azonban semmi sem történt.
Március közepe
és június 10-e, ezek a gigabotrány mérföldkövei, amelybe
a legmagasabb szintű szlovák politikusok is
belekeveredtek.
Robert Fico kormányfő még 2007-ben tette azt a kijelentését,
amelyet az utóbbi időben egyre gyakrabban idéznek. „Három
percen belül leváltok minden kormánytagot, akinél a korrupciónak
vagy a mutyizásnak akárcsak a
gyanúja is felmerül“, állította. Nos, úgy tűnik, ez
lett az újkori Szlovákia történelmének leghosszabb három
perce.
Indiában, Törökországban és Romániában lehet?
Azon a szélességi fokon, ahol Szlovákia található, úgy
tűnik, lassabban halad az idő. A világ azonban nem bánik olyan
kesztyűs kézzel a korrupcióval, mint Robert Fico nálunk. A
legfelsőbb szintű korrupcióval még azoknak az országoknak is
sikerült megbirkózniuk, amelyek az általános vélekedés
szerint egyébként problematikusabbnak számítanak. Az egyik
ilyen példa India, ahol a volt távközlési miniszter, Andimuthu
Raja is belekeveredett a 2G távközlő hálózatok használatára
vonatkozó engedélyek eladásának botrányába. Az egymilliárd
dollár értékű kenőpénz miatt börtönbe került, a botrány
kirobbanásának idején az ellenzék tömegtüntetéseket is
szervezett a fővárosban.
De Törökországban is miniszteri fejek hullottak egy
korrupciós botrány kirobbanása után, olyan miniszterekéi,
akiket kenőpénzeken kívül Iránból behozott arannyal is
megvesztegettek. A minisztereken kívül a rendőrség azt a személyt
is letartóztatta, aki a minisztereknek a kenőpénzt adta.
Az egyik ország, amely talán a leginkább küzdött a
korrupció ellen, minden bizonnyal Románia. A pénzmosás, az adócsalások,
a megvesztegetések miniszteri, sőt kormányfői személycseréket
követeltek, több vezető politikust, vállalkozót is
megbuktattak. Csupán 2015-ben 1 250 köztisztviselő volt kénytelen
emiatt lemondani a tisztségéről.
Nemrégiben a volt moldáv miniszterelnököt, Vlad Filatot
kilenc év börtönbüntetésre ítélték, mert tisztségével
visszaélve, illetve kenőpénz elfogadásával személyes előnyöket
szerzett. Nemcsak a szabadságát veszítette el, hanem luxusautóit
és ingatlanjait is.
Egy furcsa eset miatt, ami nálunk normális gyakorlat,
mondott le a lett egészségügyi miniszter, Guntis Belévičs,
aki nem kívánt várni a műtéti beavatkozásra, és soron kívül
elintézett magának egy olyan nem életmentő műtétet, amelyre
a betegek többségének egyébként jó előre be kell
jelentkezniük.
De még ettől is apróbb hibáról beszélhetne a volt többszörös
és rendkívül népszerű svéd miniszter asszony, Mona Sahlin,
akinek azért kellett mennie, mert személyes célokra használta
hivatali bankkártyáját. Néhány doboz Toblerone és pelenka
lett Sahlin banánhéja. Svédországban ennyi is elég ahhoz,
hogy valaki megbukjon, bármennyire népszerű is.
A megengedhetetlen árú lakások
A politikusok körében divatban vannak az olyan lakások,
amelyeket egyébként nem engedhetnének meg maguknak. Hasonlóan,
mint Szlovákiában, a szomszédos Csehországban is egy ilyen lakásban
élt a cseh kormányfő, Stanislav Gros, aki a nyilvánosság és
a politikusok nyomására végül lemondott tisztségéről. Gross
lakásbotrányának kirobbanása után nem tudta hitelt érdemlően
megmagyarázni, honnan volt 1999-ben ötmillió koronája egy prágai
luxuslakásra.
De – a tömegtüntetések hatására is – nagyon gyorsan
meg kellett válnia székétől az offshore-botrányban érintett
izlandi kormányfőnek, Sigmundur Davíð Gunnlaugssonnak is,
akinek a feleségét egy adóparadicsomi cég tulajdonosaként
tartották számon. Gunnlaugsson egy Panamában bejegyzett cégben
forgatta meg vagyonát még 2007-ben. A miniszterelnök azonban
elhallgatta ezt a vagyonnyilatkozatában is, és hogy a nyomokat
eltüntesse, a részesedését eladta a feleségének 1 dollárért.
A miniszterelnök és a felesége a panamai dokumentumok
szerint közel 4 millió dollár értékben menekített ki kötvényeket
izlandi bankokból a 2008-as pénzügyi válság idején.
De a legviccesebb történet, ami a világhálón is rendkívüli
népszerűségre tett szert, egy japán politikushoz fűződik,
aki egy sajtótájékoztatón nem bírta az újságírók részéről
ránehezedő nyomást, akik a közpénzek elherdálásával
szembesítették, és a kamerák kereszttüzében elsírta magát.
Pár héttel ezelőtt jelent meg a Gazdasági Együttműködési
és Fejlesztési Szervezet (OECD) korrupció-érzékelési
rangsora, amely arról szól, miképpen érzékelik a korrupciót
a világban. Szlovákia ezen a ranglétrán 168 ország közül az
51. helyre került. A korrupció érzékelése részét képezi az
OECD-tagállamok lakosságának teljes elégedettségét vizsgáló
felmérésnek.
(Felvidék.Ma/Aktuálne.sk)
|
