vissza a főoldalra

 2016.08.19. 

Az általános iskola első négy évfolyama csak az alapkészségek fejlesztéséről szóljon

Így érhető el iskolaelhagyások számának csökkenése, és a tudás megszerzésének élménye

Nem igaz, hogy a kormány szócsöveként az oktatáspolitikát népszerűsítjük – szögezte le a Nemzeti Pedagóguskar elnöke. Horváth Péter a Magyar Fórumnak elmondta: a demonstrációkon megjelentek olyan hangok, melyeknek nem volt köze az oktatáshoz, gondoljunk arra, mikor akasztásról kiabáltak, és fújoltak. Ezek nem szolgálják az eredeti, jól megfogalmazott célokat.

 Júniusban újraválasztották a Nemzeti Pedagóguskar (NPK) elnökévé. Ez azt jelenti, hogy a grémium elégedett munkájával?  

–Erről nem engem kéne kérdeznie, de úgy érzékelem, hogy a küldöttek és az elnökség részéről él az a bizalom irántam, ami eredményessé teheti munkánkat. Amennyiben számvetést kéne készítenem munkámról, akkor jó szívvel elmondhatom: egyetlen egy nyilatkozatomat sem bántam meg utólag, mert mindig a szakmát képviseltem. Abból, hogy a választáson az összes küldött igennel szavazott személyemre, arra következtettem, hogy megvan az a szükséges bizalom, ami feltétlenül fontos ennek a munkának elvégzéséhez.  

A tanárok, tanítók közt vannak, akik egyet értenek a kormány intézkedéseivel, mások élesen kritizálják azokat. Hogyan lehet a köztestület mindkét tábora igényének megfelelnie?

 –Már a megalakuláskor tudtam, hogy egy olyan testületben, ami 160 ezer más-más intézménytípusokban dolgozó, különböző korú, és igényű pedagógust tömörít magában, nagyon nehéz szinte bármiben egységes véleményt kialakítani. Elsődleges szempont, hogy a kerekesztalnál is elmondott vélemények a területi küldöttek, a szakmai tagozatok és a saját gyakorlati tapasztalatainkból fakadnak, hiszen az elnök intézményvezető is egyben, és az elnökség tagjai szintén aktív igazgatók, tanárok, óvodapedagógusuk. Tapasztalatainkat közvetítjük a kormány felé, úgy, hogy az árnyalatokat is közöljük, s azt is, mely rétegek elégedettebbek és melyek elégedetlenebbek. Hiszen a nagyjából ezer intézmény különbözik egymástól típusuk, és a települések sajátosságai miatt. Az érdekek is sokfélék. Elsődleges célunk, hogy azokat az információkat közvetítsük, melyek elősegítenék az oktatási rendszer hatékonyabb működését. Ez az NPK elsődleges feladata. Az, hogy a tapasztalataink összegyűjtése és azok közlése milyen sikerekhez vezet, eldől a kerekasztal tárgyalásokon.

 A bírálók szerint a Pedagóguskar a kormány kiszolgálója, és „őfelsége ellenzékeként” működik. Mi erről a véleménye?

 –Évek óta hangsúlyozom, hogy megalakulásunk nagyon sok vitát váltott ki. A szervezet létrehozásával kapcsolatban különböző vélelmezések láttak napvilágot. Ha valaki elolvasta az elmúlt két évben kiadott állásfoglalásainkat, nyomon követte, hogy mit képviseltünk a tárgyalásokon, és a Pedagógus Kar honlapján megnézte az oktatásüggyel kapcsolatos dokumentumokat, láthatta, sok esetben kritizáltuk a kormányzat lépéseit. Több javaslatunkat meghallgatták, elfogadták, másokat viszont nem. Tehát nem igaz, hogy a kormány szócsöveként annak oktatáspolitikáját népszerűsítjük. Ahogy alapszabályunk is kimondja, a Nemzeti Pedagógus Kar fő feladata, hogy ellenőrzi a közösségi szolgálat szervezését, valamint működteti az ehhez kapcsolódó tanácsadó és információs rendszert, véleményezési és javaslattételi jogot gyakorol a köznevelést és pedagógusképzést érintő jogszabályok megalkotása és módosítása során. Azokkal az előítéletekkel pedig, melyek olyan erősek, hogy nem veszik figyelembe a tényeket, nem is akarok vitatkozni, mert azok nem viták lennének, hanem céltalan egymásra „lövöldözések”. Mi nem csak elmondjuk, hogy min kéne változtatni, mi működik rosszul, hanem konkrét javaslatokkal állunk elő. Ezt tartom konstruktív munkának. Természetesen egy ilyen nagy rendszer esetében elképzelhetetlen, hogy minden tökéletesen működjék. Mindig lesznek problémák, s nekünk az a feladatunk, hogy ezeket jelezzük, s amennyiben tudunk, tegyünk javaslatokat a minél eredményesebb megoldásokra.

 Nem vett részt az úgynevezett pedagógustüntetéseken. Ez azt jelenti, hogy a tárgyalóasztal mellett látja a megoldást?

 –A Nemzeti Pedagógus Kar nem rendelkezik olyan jogosítványokkal, mint a szakszervetek. Nem tudunk, és nem is akarunk sztrájkot szervezni, vagy engedetlenségi mozgalmat. Több célkitűzéssel egyetértünk, melyeket megfogalmaznak a különböző oktatási fórumok, szervezetek, és azokat a tárgyalóasztal mellett megpróbáljuk képviselni.

 Mennyire tartja visszásnak, hogy ezeken a demonstrációkon nem csak tanárok vettek részt, hanem az ellenzéki pártok is?

 –Nagyon szomorúan figyeltem, hogy mennyire megváltoztak engedetlenségi mozgalmak, és tüntetések. Fontos pont volt, hogy megszületett a miskolci Herman Ottó Gimnázium nyílt levele, amiben valóban az oktatás problémáiról írtak. Megfogalmazták benne azokat a pedagógusi munkát zavaró tényezőket, bár nem mindig teljesen pontosan és adekvátan, melyek jogosak voltak. Később a demonstrációkon megjelentek olyan hangok, melyeknek nem volt köze az oktatáshoz, gondoljunk arra, mikor akasztásról kiabáltak, és fújoltak. Ezek nem szolgálják az eredeti, jól megfogalmazott célokat.

 Tehát átpolitizálták a szakmai kérdéseket?

 –Az természetes, hogy minden esetben vannak elégedetlenek a kormányzattal szemben. Az viszont nem mindegy, hogy kritikájukat miként, milyen stílusban fogalmazzák meg. Ha ők nagyszámban hozzácsapódnak egy szakmai kérdéshez, és nem azt nézik, mi vezet előre, és mi az az új döntés, ami esetleg javít az oktatási rendszeren, hanem továbbra is azt mondják, hogy nem történt semmi, az nem szolgálja az oktatás érdekét.

 Térjünk rá a köznevelési kerekasztal munkájára. A Nemzeti Pedagógus Kar az állami, vagy az önkormányzati fenntartást támogatja?

 –A karon belül sokat beszéltünk erről, és mint gimnáziumvezető, én is érzékeltem azt, hogy a kettős fenntartás különösen eleinte sok gondot okozott. Azok az önkormányzatok, akik vállalták a működtetést, tisztességesen ellátták feladatukat, ugyanakkor kétségtelen, hogy ebben a kettőségben voltak nehezen megoldható problémák. Ráadásul az intézményben dolgozó kollégák egy részének nem tudott az intézményvezető olyan értelemben sem munkáltatója lenni, mint a pedagógusoknak. A tehetősebb önkormányzatok forrást biztosítottak iskoláik fenntartására, és a fejlesztésre is. Ezért most attól tartanak az ilyen önkormányzatok által működtetett intézmények, hogy ezeket a pénzeket nem kapják meg. Számunkra a legfontosabb, hogy kiegyensúlyozott, jól tervezhető, az intézményi feladatok ellátását előre vivő megoldás szülessen. Azt nem vitatjuk, hogy az államnak joga dönteni a fenntartóról és a működtetőről, és reméljük, hogy döntése mellé biztosítja is a megfelelő kereteket.

 Önök több kritikát fogalmaztak meg a Klik működésével kapcsolatban. Elégedettek azzal, hogy 58 tankerület jön létre?

 –Sajnos sokan nem értik, vagy félreértik tankerületekkel kapcsolatos változás lényegét. Nem arról van szó, hogy a 198 helyett még jobban központosított 58 tankerület jön létre.

 Hanem?

–Az egyetlen költségvetésű intézményfenntartó helyett 58 önálló költségvetésű tankerület alakul. Tehát nem 198-ból, hanem egyből lett 58. Ez mindenképpen előrelépés. A Klikkel az volt a legnagyobb probléma, hogy alulfinanszírozták, másfelől állami költségvetési szervként egyetlen nagy költségvetéssel rendelkező intézmény volt, tehát vonatkozott rá a közbeszerzési törvény, ahogy a kormányhatározat a nyugdíjazásról, ami alapján, ha valaki nyugdíjba vonul, akkor a helyére nem lehet felvenni senkit. A probléma lehetséges megoldása, hogy most 58 önálló költségvetéssel rendelkező tankerület jön létre, főleg, ha ehhez biztosítják a forrásokat is. Tény, hogy a kormány, a miniszter úr és államtitkár úr is érzékelte, hogy a korábbi forrásokat növelni kell a fenntartás zökkenőmenetes ellátása miatt, és további költségvetési támogatás szükséges 2017. január 1-jétől a működtetés biztonságos ellátása érdekében. Ígérték, hogy amennyiben időközben pénzügyi problémák alakulnak ki, megvizsgálják, annak okát, s ha nem elegendő az összeg, akkor további forrásokat próbálnak bevonni. Ezek bíztató ígéretek. Szerencsére kikerül a közbeszerzési törvény hatálya alól a tankerület, így sokkal könnyebbek lesznek az iskolai beszerzések. Örömmel fogadtam miniszter úr bejelentését, miszerint a problémákat, az egész mechanizmust az iskolák oldaláról kell nézni, és nagyobb önállóságot kell adni az intézményeknek, és azok vezetőinek. Ezek után kíváncsian várjuk, hogyan működik az új rendszer a gyakorlatban.

 Hogy lesz nagyobb önállósága az intézményvezetőknek, ha a tankerületi központok nevezik ki a tanárokat?

 –A munkáltató továbbra is a tankerület lesz, mely a munkáltatói jogok nagy részét átadja az intézményvezetőnek, kivéve a kinevezéshez, a munkaviszony megszüntetéséhez és a bérezéshez kapcsolódókat. A kinevezéssel kapcsolatban azt írja elő a törvény, hogy az intézményvezető javaslatát a tankerületnek kell jóváhagynia. Korábban ilyen nem volt, tehát ez előrelépés. Számunkra az jelentett volna sikert, ha a törvénybe azt fogalmazzák meg, hogy az intézményvezető javaslatát a tankerület csak akkor utasíthatja vissza, ha a kinevezésnek törvényességi akadálya van. Ezért örültem, mikor kiderült Pölöskei Gáborné, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ elnökének szavaiból, hogy ők is ezt gondolják. Tehát az igazgató javasol, a tankerület megvizsgálja a pedagógus megfelelő végzettségét, erkölcsi bizonyítványát, s azt, hogy valóban szükség van-e adott szakos kollégára, és ha ezeken a területeken nem talál problémát, akkor kinevezi az illetőt.

 Mennyire megoldott a pedagógus-óraszám kérdése?

 –Az óraszámmal kapcsolatban a Pedagógus Kar mást javasolt a kormány felé, mint a szakszervezetek, akik a pedagógusok kötelező óraszámának 22 órában történő rögzítését akarták elérni, s ha ezen túl valaki többet tart, akkor neki túlóra-bért fizessenek. Mi azért nem ezt támogattuk, mert így akár az is elképzelhető, hogy egy adott intézményben mindenki 26-27 órát tart, és kifizetik a túlóráját. Azt gondoljuk, hogy tartósan a heti 22 óraszám meghaladása a minőség rovására megy. Ezért azt hangoztatjuk, hogy a jelenlegi jogszabályok szerint úgy kell kiszámítani az intézményi álláshelyeket, hogy az összes, az intézmény számára biztosított órakeretet 22-vel kell elosztani. S ennek megfelelő álláshelyet kell biztosítani. Így lehetőség nyílna arra, hogy az adott iskolában dolgozó pedagógusok többsége heti óraszáma 22 körül alakuljon. Természetesen mindig lesz valaki, aki ennél több órát tart, de ha a 22-vel számolt álláshelyekre vonatkozó bért az iskola megkapná, akkor ebből az összegből el tudná ismerni a pedagógusok többletmunkáját.

 Készül az új Nemzeti Alaptanterv. Igaz, hogy az abban foglaltak szerint jelentősen csökkennek a diákok terhei?

 – Kétféle teherről kell beszélni a tanulók kapcsán, az egyik a magas tanítási óraszám, a másik a túlságosan sok tananyag, ezért át kéne gondolni annak korszerűsítését. A tanulói óraszámokat pedig csökkenteni kell, mert nem hatékony, ha egy elsős kisdiák napi hatszor negyvenöt percet ül a padban. Másfelől a tartalmat át kell gondolni, és meghatározni az oktatás célját a 21. században, s azt, hogy ehhez milyen módszerekkel lehet eredményesebben dolgozni, milyen továbbképzéseken kell részt venniük a kollegáknak, s milyen tantárgyi struktúra szolgálja ezeket az érdekeket. Erre alakult meg a Magyar Tudományos Akadémia által vezetett munkacsoport, aminek 2017. december 31-éig ki kell dolgoznia az új rendszer elemeit, alapjait. Ezt az anyagot utána széles társadalmi vitára kéne bocsátani, mert ha nem tud azonosulni az elképzelésekkel – még ha azok jók is – a pedagógusok többsége, akkor nem lehet eredményes. Ezért olyan előadások, fórumok megtartása szükséges, hogy a pedagógusok megértsék a rendszer lényegét, s azt el is fogadják.

 Az oktatás az a terület, ahol még a rendszerváltás előtti időktől kezdve szinte 4-5 évente reformokat vezetnek be. Emlékszem, még a ’80-as évek közepén a kettes számrendszerben való műveleteket oktatták matematikaórákon az alsó tagozat negyedik osztályában, mikor még sok diáknak a tízes számrendszerben való szorzás, osztás sem ment könnyen. Eljön végre az idő, mikor a tanulók nem lesznek „kísérleti nyulak”?

 –Minden egyes változtatást alaposan át kell gondolni, és elő kell készíteni. Amennyiben az új rendszert a pedagógusok elfogadják, és magukénak érzik, akkor hosszú távon kevesebb változtatás szükséges. Azt se feledjük el, hogy világunkban szinte minden szakma technikai feltétele nagyon gyorsan változik, s erre az oktatásnak reagálnia kell. Ahol nem szabadna kapkodva a módszereken változtatni, az az általános iskola első négy éve. Az első négy évben az alapokat kell lefektetni. Így érhető el a lemorzsolódások, iskolaelhagyások számának csökkenése, és később a tudás megszerzésének az élménye.

Medveczky Attila