|
 2016.08.26.
Legfőbb szellemi és politikai irányítónk
Geopolitikai
helyzetünkből fakadóan mindig is a germán birodalomépítés,
a szláv fegyverkezés, délről pedig a bizánci veszély, majd
az iszlám invázió szorításában éltünk. Államalapító királyunknál
jobban senki sem kezelte ezt a helyzetet, nem hiába nevezte Szent
Istvánt legfőbb szellemi és politikai irányítónknak
Bajcsy-Zsilinszky Endre. Szent István megőrizte függetlenségünket
Bizánccal szemben, majd II. Baszileosz császárral szövetséget
is kötött, a kijevi orosz állammal pedig mindvégig jó
kapcsolatokat ápolt. Ezeknél jóval érdekesebb – és különös
aktualitással is bír –, milyen kapcsolatot tartott fenn a Német-római
Császársággal.
Istvánt már
nemcsak politikai megfontolás – mint apját, Géza
nagyfejedelmet –, hanem hitbéli meggyőződés is vezette
abban, hogy népe fejét a keresztvíz alá hajtsa, melyhez német
papokat és katonákat hívott segítségül. Azonban ne felejtsük,
hogy ezek a lovagok mind beolvadtak a magyarságba, olyan nemzetségek
származtak tőlük, mint a Babócsai, az Orci vagy a Rád.
Mint tudjuk, egy
bajor hercegnő lett a felesége, törvényhozásban és pénzverésben
követte a német mintát, jó kapcsolatokat ápolt III. Ottó és
II. Henrik császárokkal, ám főségüket nem fogadta el. Mindig
is ügyelt hazánk szuverenitására, éppen ezért a pápától kért
koronát, nehogy a császár hűbérese legyen. Ezenkívül elérte,
hogy Esztergomot érsekséggé emelje II. Szilveszter pápa, létrejöjjön
az önálló magyar egyháztartomány, így megszabadulva a mainzi
egyházszervezet laza függőségétől.
1024-ben aztán
elhunyt sógora, II. Henrik császár és az új uralkodónak, II.
Konrádnak köszönhetően elmérgesedtek a magyar–német
kapcsolatok. A magyar nemzetet mindig csak az önvédelem állítja
szembe a németekkel – írta Német világ Magyarországon című
tanulmányában Bajcsy-Zsilinszky Endre.
Ő sok minden külső
formát átvett Nagy Károly intézményeiből akkor, amikor már
Nagy Károly birodalma felbomlott: a nyugati világ hűtlen lett
hozzá, Szent István átvette belőle azt, amit a magyarság számára
felhasználhatott. De a nyugati kereszténység átvétele mellett
nemcsak fönntartotta a magyar birodalom határait mindenfelé, de
nyugat felé még ki is szélesítette. Egyben pedig fönntartotta
az ősi magyar törzsi rendszert, vagyis a magyar ősi művelődést
bölcs előrelátással összeegyeztette az akkori nyugati – nem
német, hanem római – művelődéssel.
1030-ban a Duna
mentén indított támadást II. Konrád, a magyarok azonban súlyos
vereséget mértek rá. Szent királyunk előbb a felperzselt föld
taktikáját alkalmazta, majd tönkreverte az éhségtől elgyötört
germán hadakat és bevette Bécset. A béke értelmében a Lajta
és a Morva folyók vidékén területekhez is jutott.
S ahogy kardot rántott
Szent István a német dunai terjeszkedés ellen, akként kell nekünk
visszavernünk politikai és művelődési téren egyaránt
mindazokat a kísérleteket, amelyek ezeréves sikertelenség után
most akarják megalapozni itt Magyarországon a német világot.
Nagyon nyomorult helyzetben vagyunk, magyarok. Soha ilyen törpék
nem voltunk, pedig soha ilyen hatalmas feladatok nem vártak ránk
a magyarság európai letelepedése óta.
Lehet ez a német
befolyás II. Konrád-, Hitler- vagy Merkel-féle, ennél világosabban
nem üzenhet nekünk sem Bajcsy-Zsilinszky Endre, sem Szent István
király. Szövetségesekre van szükségünk, nem hűbérurakra.
Märle Tamás
|
