|
 2016.08.26.
Nyelvi asszimiláció
és a vegyes házasságok
Ahol a családfő magyar, ott nagyobb az esélye annak, hogy a
gyermek is magyarrá válik
Erdélyben
a vegyes házasságban élők gyermekeinek 25%-a lesz később
magyar, Felvidéken ez az arány még rosszabb – közölte
lapunk megkeresésére Harrach Gábor, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet
külső munkatársa, akit arról is kérdeztünk, hogy a felvidéki
asszimilációs folyamat mennyiben határozta meg a szlovákiai választások
kimenetelét.
A szlovákiai, romániai, szerbiai választások
eredményének értékelésekor újfent szóba került a szórványosodás
és az asszimiláció. A szórvány mennyire könnyen definiálható
fogalom?
–A szórvány definíciója a szakma megítélése szerint
sem egységes, sőt még régiónként is eltérő. Vetési László
kolozsvári református lelkész, szórványkutató, aki egy átfogó
szórványstratégiát is kidolgozott, úgy véli, hogy minden
olyan település, ahol 50% alatti a magyarok aránya, távlatilag
veszélyeztetett, s ahol 30% alatti ez a számarány, ott már
megjelennek az identitásvesztés problémái. Mirnics Károly délvidéki
demográfus szerint 5% alatt már reménytelennek tekinthető a
helyzet. Ezek nem ellentmondásos számok: mindenki mást hangsúlyoz
a szórványosodás veszélyei kapcsán.
A Kárpát-medence őshonos külhoni magyar
közösségeit mindenütt érinti a szórványosodás jelensége?
–Vannak olyan speciális esetek, mint például a Csallóközé,
ahol még a tömbmagyarságban is megindult egy olyan identitásvesztési
folyamat, ami más országokban, régiókban általában csak a szórványra
jellemző. A Felvidéken létezik egy viszonylag éles nyelvhatár,
és mégis annak felénk eső részén tapasztalható ez a szomorú
jelenség. Maga a szórványosodás, bár országonként más a
helyzet, minden nemzetrész körében tetten érhető.
Mégis mi az oka a csallóközi magyarság
identitásvesztése?
–A csallóközi példa említése nem jelenti azt, hogy más
felvidéki térségekben nem zajlanak ilyen folyamatok. A jelenség
történelmi okokra vezethető vissza. Főleg a kitelepítésre,
amikor a csehszlovák államvezetés az ottani magyar társadalmat,
elsősorban az értelmiséget akarta meggyengíteni. Azokat a
csoportokat törték meg, amelyek a közösség megtartó erejét
adták.
Mennyire van kitéve a
szórvány az asszimilációnak?
–A statisztikák alapján eléggé erősen. Ha
a két utolsó romániai népszámlálás eredményeit összevetjük,
azt látjuk, hogy a székelyföldi megyékben 6-7%-kal csökkent a
magyarok száma, míg a bánsági és dél-erdélyi megyékben –
mint például Hunyad, Brassó, Szörény, Temes – 25-30%-kal,
vagy még nagyobb mértékben. A magyarság fogyatkozása összetett
folyamat, és három fő okra vezethető vissza. Az első a természetes
fogyatkozás, ami a születési és a halálozási arányszámok
eltéréséből adódik. A második az elvándorlás, a harmadik
pedig az asszimiláció. Ennek a három komponensnek a részesedése
régióként eltérő. Az asszimilációs hatás például a
Felvidéken a legerősebb. Gyurgyík László szociológus számítása
szerint az ottani magyarság fogyatkozásának 60%-a vezethető
vissza a beolvadásra, és negyede a természetes fogyásra. Kárpátalján
viszont sokkal kevésbé jelentős az asszimiláció. Történelmi
távlatban az aránycsökkenési folyamat a többségi nemzetek létszámnövekedésére
is visszavezethető, hiszen az említett komponensek mellett a
kisebbség-többség arány is lényeges szempont. Az előbb említettem
a Bánságot. Temesváron például Trianon előtt a magyarok és
a németek voltak többségben, ma már azonban a románok aránya
85%: utóbbiak nem egészen száz év alatt harminchatszorosára növelték
a létszámukat.
A vegyes házasságok mennyire befolyásolják az
asszimilációt? Egy éve voltam egy magyar párkányi festőművésznél,
akinek szlovák a felesége, 40 éve élnek együtt, de a hölgy még
konyhanyelven sem beszél magyarul. Ami eléggé furcsa, és megdöbbentő.
–Én is vizsgáltam ezt a kérdést. Kolozsváron készítettem
mélyinterjúkat vegyes házasságban élőkkel és azok
gyermekeivel. Tapasztalataim és a statisztikák is megerősítik
azt, hogy az asszimilációs folyamat egyik meghatározó színtere
és oka a vegyes házasság. Erdélyben a vegyes házasságban élők
gyermekeinek csak a 25%-a lesz később magyar. Felvidéken ez az
arány még rosszabb: 20%. Sorbán Angella szociológusnak az
iskolaválasztásról szóló kutatása szerint Erdélyben a
vegyes házasságban élő szülők 75%-a román tannyelvű iskolába
íratja a gyerekeit. Azoknál a szülőknél pedig, akik maguk is
ilyen iskolában tanultak, már 80% ez az arány. A román iskolába
járó magyar gyermekek harmada otthon kevert nyelven, míg 8%-uk
csak román nyelven beszél a testvéreivel.
Tudtommal könyvet ír a
szlovák választási eredmények társadalmi hátteréről. Néhány
évvel ezelőtt a történelmi Árva megyében jártam, ahol egy középkorú
férfi leült velünk beszélgetni, tökéletes magyarsággal. Magát
szlováknak mondta, mert anyja szlovák, és az anyanyelv a meghatározó.
Ez valóban így van?
–Pont a fordítottja igaz. A kisebbségek esetében inkább
apanyelvről kellene beszélnünk, mert az általános felvidéki
és erdélyi tapasztalat szerint ahol a családfő magyar, ott
nagyobb az esélye annak, hogy a gyermek is magyarrá válik.
Persze ez az esély még ebben az esetben is jóval 50% alatt van.
A felvidéki asszimilációs folyamat mennyiben határozta
meg a szlovákiai választások kimenetelét?
–Tény, hogy a felvidéki magyarság az identitás
szempontjából rendkívül megosztott. Láthattuk, hogy 2010-ben
a Most-Híd egyfajta anyaország-ellenességgel kampányolt. Létükkel
és parlamenti választási sikereikkel egy olyan identitástípust
legitimáltak a közösség előtt, ami addig is széles körben létezett,
de az ottani magyar politika nem vállalta fel. Ennek ellenére a
Híd szavazótábora a magyarok körében folyamatosan csökken. Több
jel is arra mutat, hogy a Hídtól eltávozott magyar nemzetiségű
szavazók szlovák pártokra voksolnak, vagy bizonytalanokká,
passzívakká válnak, de többségükben nem mennek vissza vagy
át a Magyar Közösség Pártjához. Ugyanakkor a Híd szlovák
nemzetiségű választóinak aránya folyamatosan növekszik, s a
mostani választás után már elmondhatjuk, hogy a Most-Híd valóban
vegyespárttá vált, hiszen a szavazóinak legalább 50%-a szlovák,
pontosabban nem magyar nemzetiségű.
Nemrég
olvastam egy hírt, hogy a Focus közvélemény kutató cég
szerint Bugár Béla a második legszimpatikusabb pártelnök. A cég
vezetője közölte, hogy ennek oka: akik a Smerben csalódtak,
Bugárhoz pártoltak.
–Az északi, szlováklakta területeken valóban új
szavazókat szerzett a párt, a magyarlakta térségekben viszont,
ahol folyamatosan csökken a támogatottságuk, az ön által idézett
jelenségnek éppen a fordítottja valószínű. Ugyanakkor tény,
hogy a Híd olyan szlovák választókat szólított meg, akiket
az eredeti MKP nem tudott. Így most már a konkrét számok
szintjén is kimutatható egy olyan többségi csoport, amelynek a
tagjai biztosan nem ellenségesek, sőt talán még szimpatizálnak
is a magyarokkal, esetleg személyesen kötődnek hozzájuk. Már
csak emiatt sem érdemes a Most-Híd-jelenséget fekete-fehér kérdésként
kezelni.
Mi az oka, hogy a Most-Híd a
helyhatsági választásokon gyengébben szerepelt az MKP-nál?
–A helyi politikában mindig meghatározó a polgármester,
a polgármesterjelölt személye, ami felülírja az ideológiai
szempontokat. Ilyenkor nem ritkák az átszavazások. 2014-ben, az
első közvetlen szlovákiai elnökválasztáson pedig, amikor Bárdos
Gyula indult az MKP színében, és a Most-Híd nem indított önálló
jelöltet, közel ötezer olyan választó szavazott át az
MKP-ra, aki korábban más pártot támogatott. Többségében valószínűleg
éppen a Hidat.
Az asszimilálódott magyarok megőriznek-e valamit a
magyarság kultúrájából? Esetünkben nem csak a művelődésre,
hanem például a lakáskultúrára gondolok.
–Mindenképpen, mert az asszimiláció folyamata legtöbbször
nem egy életúton, hanem generációkon keresztül tart. Szlovákiában
például ötvenezerrel több a magyar anyanyelvű, mint a magyar
nemzetiségű személy. Elképzelhető, hogy ez részben az
asszimilációra vezethető vissza, hiszen annak első foka általában
az identitás elvesztése, és csak ezt követi a nyelvvesztés. A
jelenség másik oka, hogy a Felvidéken jelentős számú a
magyar anyanyelvű cigányok száma, akik egy része a népszámláláson
romának vallotta magát.
Az asszimiláció mennyire hat ki a vallás váltására?
Gondolok arra, mikor egy református magyar nő hozzámegy egy román
ortodox vallású férfihoz.
–Az ilyen esetekben a gyerekek legtöbbször már az
ortodox vallást követik.
Az anyaországból mit tudunk
tenni az asszimiláció lassítása érdekében?
–Korlátozottak a
lehetőségeink. Az elvándorlás és az asszimiláció problémájára
teljesen más válaszokat kell adnunk. Az anyaország elsősorban
intézményeket alapíthat, fejleszthet és tarthat fent, összhangban
az ottani igényekkel. Azt viszont, hogy az egyes régiókban, városokban
milyen anti-asszimilációs stratégiát kell követni, főleg az
ottani értelmiségnek, politikumnak kell megfogalmaznia, amit az
anyaországnak pedig figyelembe kell venni. Nem csak az intézményalapítás
és -fejlesztés szükséges, hanem minél több olyan közösségi
teret is létre kellene hozni – elsősorban a szórványban,
azon belül is a városokban – a magyar fiatalok számára, ahol
találkozhatnak, szórakozhatnak, s így az egymás közti párválasztásnak
is nőne a matematikai esélye.
Medveczky
Attila
|
